-Korábbi munkám 2013. január 13.-ról, a facebookról átmentve-
Nehéz helyzetben van a magyar ember, ha ezt a filmet kell átéreznie. Tengerentúli művészfilm ez a javából, aminek témája a nagy hurrikánok utáni áradásokkal von párhuzamot... Az Oscar-díjak kihirdetésének egyik legnagyobb meglepetése a film rendezői Oscarra történő jelölése volt a számomra - főleg annak tükrében, hogy Ben Afflecket még csak nem is jelölték. A film sem a nagyközönségnek, inkább a kritikusoknak készült. Nehéz lesz összeszedni a gondolatokat.
A történet a Fürdőkád nevű helyen játszódik Luisiana déli részén, ahol az emelkedő vízszint és a közelgő vihar miatt evakuálják a lakosságot. Az egész hely lassan víz alá fog kerülni, köszönhetően a filmben többször megpendített globális felmelegedés miatti olvadásoknak. Itt él Hushpuppy - akinek szemén keresztül és narrálásával ismerjük meg a dolgokat - és édesapja, az overly manly man, de sajnálatosan beteg Wink. Szegények, lényegében putriban laknak és a vihar és az ezzel járó áradás hírére sem hajlandóak elhagyni az otthonukat. A víz természetesen eláraszt mindent, és a pár végsőkig kitartó fürdőkádi lakossal együtt egy kis mini túlélőközösséget hoznak létre, egy picinyke szigetet. És íme meg is kapjuk az első metaforát, az elszigetelt önellátó, boldog minitársadalmat, messze a millióegy dologtól függő modern emberi szürkeségtől. És hogy spoliermentes maradjak, itt meg is állnék a történet felvázolásában.
Ez a film unalmas. Nagyon. Most, hogy az Akadémia kihirdette a jelölteket, elkezdtem bepótolni a "lemaradásomat", és kapásból megnéztem 3db 130 perces, vagy annál hosszabb filmet, és azt kell mondanom, hogy (a Lincoln kivételével) ez a film a maga 90 percével hosszabbnak tűnt. Ettől függetlenül viszont van neki erőssége is. A rendezés semmi rendkívüli, érthetetlenül állok a jelölése előtt. A forgatókönyv már érdekesebb kérdés, akinek bejön ez a fajta elvont szemlélet, az megszeretheti a filmet emiatt... Az írónő Lucy Alibar, aki a Juicy and Delicious című színdarabját adaptálta filmre. A főszereplő kislány ahhoz képest, hogy egy 6 éves putrilakó, egészen művészi szemlélettel látja a világot :) Kicsit túl nagy kontraszt lett az életkörülmények és életszemlélete közt*, de ez megbocsátható, hiszen Quvenzhané Wallis, aki a 6 éves Hushpuppyt játssza, egyszerűen remek. Annyira hitelesnek tűnik a mozgása, hogy még a szájába adott művészbölcselkedések ellenére is hihető karakter. Apja, Wink szerencsére nem szenved kóros hipszterizmusban, így a civilben pék Dwight Henry elég hihető alkoholista falusi csövesként.
Az operatőri munkára csak rosszat tudok mondani, nem tudom, hogy az élesség a "művészi" hatás kedvéért mászkált-e ide oda egy sima közelinél is a kiscsaj fejéről, vagy ennyire nehéz volt koncentrálni, mindenesetre engem inkább idegesített az életlen kép, és nem gyönyörködtetett. A látványvilág ambivalens érzéseket váltott ki belőlem: egyrészt a helyszín nagyon autentikus (Luisianában forgattak), és az ár elhaladtával a lepusztult táj sajátos bájjal bír. Másrészt ott vannak a medvedisznóemberek... vagyis hát valamiféle őstulkok, amik kiolvadtak a jégből (ezek igazából beöltöztetett disznók, amiket szerintem valami kötélen lógattak, hogy kecsesebb lábmozgásuk legyen). Na és ezek valami rettenetesen rosszak. Én tudom, hogy 1,8 millió dollárból nem sok mindent lehet csinálni, de épp ezek miatt lerí a filmről a gagyi. A művészi értéket ezekben a kreatúrákban sem sikerült felfedeznem, nyilván bennem van a hiba. Oké, a kislány így képzeli el ezeket a lényeket, lelkük rajta... És igen, értem én a szimbolikáját mindennek (az egyre közeledő vész), de attól még nem kell szeretnem.
Összességében kikapcsolódni nem ajánlom ezt a filmet, ahhoz elég komoly darab. Ha érdekel téged egy "művész" az USA déli részén élő szegénységről alkotott képe, akkor irány a mozi. Ha érdekel, milyen lenne Miskolc környékén az élet, ha elárasztaná a sós víz, akkor is nézd meg ezt a filmet. A filmet, amit kritikusoknak csinálták, azért, hogy díjakat nyerjen. Minden idők legfiatalabb Oscar-díjra jelölt legjobb női főszereplőjét adta a film a világnak, és egy érdekes életet egy érdekes szemléletmódon keresztül. Nem rossz, de számomra érdektelen volt és unalmas.
*sokakkal ellentétben én ismerek nem is egy hasonló sorsú kisgyereket, és a filmben látott karakter és köztük ég és föld a különbség.
