-Korábbi munkám 2013. január 20.-ról, a facebookról átmentve-
A Zero Dark Thirty az idei Oscar mezőny egyik versenylova, ami valószínűleg elhappol legalább egy szobrocskát. A rendező Kathryn Bigelow, James Cameron (Titanic, Avatar) exneje, aki 2009-ben épp férje elől vitte haza mindkét Oscarját a Bombák földjénért. Ezzel Bigelow lett az első nő, aki megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat az Akadémiától. Idén ugyan nem jelölték ezt a filmet rendezésért (és ezzel együtt a legjobb filmért kapott jelölését sem fogja szoborra váltani), de 5 másik kategóriában harcba száll, köztük komoly esélyekkel a legjobb női főszereplőért.
A történet Osama Bin Laden elfogásának nehézségeiről szól, bár ha ezt nem tudtam volna előre a filmről, akkor bizony komoly gondban lettem volna. Se a cím (ami a katonai szlengben egyébként Oh-dark-thirty lenne és nem Zero), se a történetfonal nem utal rá sokáig. Halljuk persze néha Bin Laden nevét, de csak említés szintjén, a vásznon a terroristavezérhez nagyon távolról köthető dolgokat látunk csak.
Szóval a történet egy kihallgatással (kínzással) indul, amibe nézőként kapcsolódik be főhősnőnk, aki frissen érkezett a közel(?)-keletre, hogy CIA ügynökként tevékenykedjen. Szép lassan a megszállottjává válik a Bin Ladenhez kicsit is köthető személyek keresésének, de úgy tűnik, végig vakvágányon haladt. Ekkor azonban sikerül megfigyelni a futárt, akit Bin Laden használ a kommunikációra, így ismét forró nyomon haladhatnak tovább. Egy pakisztáni faluban indokolatlanul megerősített erődszerű épületre bukkannak (ami feltehetően Bin Laden rejtekhelye), amit hosszas, közel fél évig tartó politikai játszadozás után sikerül csak megtámadtatni. A történet végét mindenki ismeri: Osama Bin Ladent lelövik egy rajtaütés során, és azóta mindenki happy.
A film 2,5 órán pumpálja belénk a jelenkori amerikai propagandát, és mindezt meglehetősen komótosan teszi. Hihetően ábrázolja a kínzásokat, a CIA munkáját, az aktakukacok elleni küzdelmet és a végső kommandós támadást. A baj az, hogy egyedül csak a legutóbbi izgalmas. A film tényleg alapos, hosszú jelenetekben aprólékosan végigrág nekünk mindent, hogy a lehető legéletszerűbb képet kapjuk meg a dolgokról. De hát az élet nem mindig izgalmas, és a Bin Laden elfogására tett íróasztal mögüli törekvés egy idő után lelohasztja a kedvünket.
Bigelow rendezői stílusa a Bombák földjént idézi és igazából komolyabb probléma (a "mindent alaposan bemutatunk"-on kívül) egyáltalán nincs vele. A forgatókönyv viszont nem elég konkrét, mintha túl messziről indulnánk a célhoz. Mintha a Jurassic Park Charles Darwin Galapagos-szigeteki kalandjaitól kezdődne. Éppen ezért tartom indokolatlannak a körülbelül 150 perces játékidőt. Értem én, hogy az első draftok megszületése idején még nem voltak meg a nagy fináléhoz szükséges történések (nem kapták még el Bin Ladent), de ez után a fordulat után igazán lehettek volna kicsit bátrabbak az ollózással. Ennek a lassú folyásnak a végkifejlet előtti 130 napos semmittevés bemutatásakor volt egyedül létjogosultsága (emlékezzünk a The Dark Knight Rises sután megoldott 5 hónap elmúlását bemutatni kívánó kevés jelenetre).
A vágások és operatőri munka egy-két helyen hozza az idegesítő ide-oda kapkodós, gyorsan lépegetős stílust, ami engem minden filmnél zavar. A színészi játékra nem lehet panasz, hiába írtak Jessica Chastainnek egy számomra legalábbis meglehetősen unszimpatikus figurát (mert Maya egy arrogáns, munkamániás, hidegvérű, mindenen átgázoló akaratos valaki, és ő a film főhőse(!)). A többiek inkább csak asszisztálnak, Jason Clarke karaktere úgy tűnik el 1 óra után a filmből, mintha nem is létezett volna (pár jelenetben még később statisztál azért), néhányan meg csak az utolsó 45 percre jelennek meg. Persze ez valahogy az életben is így van, szóval érthető.
A film végi kommandózás egyértelműen a film csúcsa is, az izgalmak 90%-a itt történik. Nagyon hitelesnek tűnik az egész, az ember tisztára beleéli magát, és ennél a résznél nagyon jól jön a filmre jellemző komótos, alapos stílus. A zárójelenetben Maya elsírja magát, hogy biztosabb legyen Jessica Chastain Oscar-jelölése...
A Zero Dark Thirty tehát egy lassú darab, aminek a végén érdemes nagyon odafigyelni. Az elején is persze, de hiába. Annyi arab személy- és helynevet hallasz, hogy nincs az az isten, hogy felfogd, mi történik, kiről van szó éppen. És a történet egésze szempontjából ezek fele nélkül simán meglettünk volna. A film mindenképpen megnézős darab, de a mozit csak az utolsó 45 perchez ajánlom. Lessétek ki, és slisszanjatok be valamelyik vetítés végére, az előzmények nélkül is érteni fogjátok a dolgokat :)
