-Korábbi munkám 2013. január 24.-ről, a facebookról átmentve-
Lám, az első 10 "papírra" vetett véleményembe belefért egy ízig-vérig európai film is. Igaz ugyan, hogy az alapanyag a tengerentúlról származik (ejnye, már Európa is rászorul az ilyesmire?), de ez egy francia-belga koprodukció, francia és belga színészekkel. A történet egy kanadai könyv pár részletét dolgozza fel, a sztorit Európába helyezi, és a lábait elveszítő férfiból lábait elveszítő nő lesz, hogy a nemek aránya ne legyen túl egyoldalú. Bár az Oscaron mellőzték, a Golden Globe-on jelölték a legjobb külföldi film díjára, valamint Marion Cotillard is kapott szerepéért egy jelölést.
A történet középpontjában Alain van Versch (Ali) áll, egy munkanélküli belga férfi, aki fiával elutazik szülőhazájából Franciaországba, hogy a nővérénél lakhasson. Később munkát is talál, kidobóként dolgozik egy szórakozóhelyen. Itt ismerkedik össze Stéphanievel, aki egy kardszárnyú delfin-tréner. A lány nemsokára súlyos balesetet szenved, és elveszíti mind a két lábát. Hónapokkal később felhívja Alit, aki ezt követően segít visszanyerni az életkedvét. Kapcsolatuk során Ali megtanul "szeretni" és a nemtörődöm apából egy jobb szülő és ember válik.
Még mielőtt valaki félreértené, ez a film nem Marion Cotillard karakteréről és lábai elvesztésének feldolgozásáról szól. Ez Ali története, az agresszív férfié, aki nem ért a gyerekneveléshez, nincs jó modora, de a maga furcsa módján képes azért szeretni. Stéphanie karaktere kis túlzással csak a második felvonásban, a konfrontációban jelenik meg. Sokáig úgy tűnik, hogy ő az, aki segítségre szorul, de a végén rájöhetünk, hogy talán épp ő segített többet a férfin.
Európai filmhez képest meglepően gyorsan telik az a két óra, történik jó pár érdekes dolog a film során és nagyon szépen kiteljesedik a végén a férfi átalakulása. Alit Matthias Schoenaerts alakítja, aki egy belga színész, és tavaly robbant be igazán a köztudatba, az általam még nem látott, de a kritikusok által agyondicsért Bikanyak című film főszerepével. Cotillardot szerintem már nem kell bemutatni, ha máshonnan nem, a Taxi filmekből vagy Christopher Nolan legutóbbi két eposzából ismerős lehet mindenki számára az Oscar-díjas színésznő. Ezt a filmet egyébként egy időben forgatta a Sötét lovag: Felemelkedéssel. Mindkettejük kifogástalanul játssza a szerepét, egy percig sem tűnik mesterkéltnek az alakításuk.
Egyik nagy hiányossága a filmnek, hogy Ali és Stéphanie első találkozása nagyon hiteltelen, amiért nagy kár. A biztonsági őr otthagyja a munkáját, csak azért, hogy hazafuvarozza a lányt, aki aztán beengedi a lakásába, ahol egyébként a "pasija" is ott van... Majd jó pár hónappal később a baleset után csak "úgy" felhívja, hogy menjen át hozzá. Ez... nekem kicsit túl elnagyolt volt. A másik problémám, hogy megszegi az egyik állatos aranyszabályt. A héten amúgy is elég "megölik a kutyát" filmjelenetnek voltam szemtanúja, nem lett volna szükség az "aranyos, okos állatot rossz színben tüntetünk fel"-re. Értem én, hogy előfordul, no de akkor is :)
A Rozsda és csont érdekes film, amit egy kevésbé pörgős napon fogyasztva jól lakhat vele az ember. Bár már 1994-ben a Forrest Gumpnál is nagyon jól megoldották, az amputált lábat mutató jelenetek itt is kifogástalanok, nagyon valódinak tűnnek. Mindamellett a rendező nem is sajnálja mutogatni ezt a vásznon, szóval nem tűnik úgy, mintha spóroltak volna az effektekkel. A film remek karakterekkel dolgozik, vannak benne kardszárnyú delfinek (ez nagyon fontos :D), a film happy enddel zárul és nem mellesleg ismét láthatjuk Marion Cotillardot meztelenül :)
