-Korábbi munkám 2013. február 8.-ról, a facebookról átmentve-
Több, mint egy éve, hogy bemutatták ezt a filmet a Sundance filmfesztiválon így már épp ideje volt, hogy hozzánk is eljusson dvd-n, hiszen az Oscarról begyűjtött egy legjobb női mellékszereplő jelölést is. Bár továbbra is rejtély, mi alapján határozzák meg, hogy mellék, vagy főszereplő, mert például szerintem Helen Hunt simán többet szerepelt ebben az alkotásban a vásznon, mint a Lehetetlen című filmben Naomi Watts, utóbbit mégis főszereplőként jelölték. De ez a kérdés már megint csak kb. engem foglalkoztat.
Fesztiválfilm, jujj, az ilyenektől mindig görcsbe rándulok, mert ez egyenlő szokott lenni azzal, hogy a kritikusoknak és "műértőknek" készült filmről van szó, aztán a festészeten mindenki láthatja, hová fajult a modern "művészet" (lsd.: Életrevalók). Így hát az elvárások a béka segge alatt voltak részemről atekintetben, hogy engem ez a film még szórakoztatni is fog... De ritkán téved az ember ekkorát, hiszen a kezelés egy jól megírt darab, azon felül, hogy egy súlyos problémáról szól kellő mennyiségű poént és komikus jelenetet raktak bele. És tényleg pont eleget, szóval nem billenti át a mérleget a vígjáték felé, egyszerűen csak szórakoztató nézni, hasonlóan, mint az Életrevalókat, ha már az imént példálóztam vele.
A történet egyébként based on a true story - pontosabban szólva a főszereplőnk által később írt újságcikkeken. És hogy konkrétan miről szól? A szüzesség elvesztéséről. De nem, ez nem egy amerikai pite és nem is a 40 éves szűz, bár Mark már 38 éves, csak sokkal komolyabb problémával él: egy gyermekkori betegség következtében lebénult, vagyis hát nagyon-nagyon gyengék az izmai, így azon felül, hogy egyáltalán nem tud mozogni, még egy vastüdőre is rá van utalva, amiből/től 2-3 óránál tovább nem tartózkodhat távol. Ezen felül értelmiségi, mert hogy az agya az rendben van, újságíró, méghozzá úgy, hogy minden egyes betűt a szájával pötyög be az írógépbe. Szóval elfuserált egy helyzetben van, és mindezt tetőzi, hogy nem elég, hogy még nővel sem volt, maszturbálni sem tud - így elég komoly kielégületlenségi gondjai vannak.
Hithű katolikus lévén az egyház emberétől, egy paptól kér tanácsot, hogyan veszíthetné el szüzességét - hiszen a lánykérést már próbálta, de nem igazán jött be... Így végül egy szexuálterapeutához fordul, aki - mint megtudjuk abban különbözik a kurvától, hogy ő nem várja vissza a kuncsaftját. Szóval elindul a kezelés, amiről a film is kapta a címét - és aminek célja, hogy Mark elveszítse a szüzességét. A projekt nem is olyan egyszerű, mint azt elsőre hinnénk, de annyit talán elárulhatok, hogy célt érnek...
Furcsa egy dolog ez az élet, valakivel nagyon csúnyán ki tud ....ni, és ha ez a valaki még le is írja a történetét, akkor bizony ilyen filmek készülhetnek belőle. Ben Lewin író-rendező már nem mai csirke és nem mondanám túl ismert arcnak, most mégis egy egész kellemes filmet hozott össze, amihez nem mellesleg elég jó szereplőgárdát sikerült összetoboroznia - köszönhetően a jó forgatókönyv-alapnak, gondolom én. Mert itt bizony a forgatókönyvön és a hálistennek feszesebb (95 perces a film) rendezésen túl a színészi játék az, ami lehengerlő.
Kezdjük mindjárt John Hawkesszal, aki 54 évesen játszotta el a 38 éves Markot, nem mellesleg úgy, hogy elég sokszor mutatták a felső testét. Bajusz nélkül amúgy sem lehetett megismerni, és mivel a karakterének elég komoly gerincdeformációja volt, végig úgy kellett színészkednie, hogy a háta alatt egy jó nagy párna volt - imitálva vele a gerincen történt elváltozásokat. Szintén döbbenetes, hogy Helen Hunt mit be nem vállalt így közel 50 évesen, nem egy jelenetben van anyaszült meztelenül a vásznon. Ők ketten remek párost alkotnak, de én még szeretném kiemelni William H. Macyt Brendan atya szerepében, mert az ő karaktere is megdöbbentően jó, bár sajnos szerintem nem kap elég játékidőt.
Jó forgatókönyv, emberi játékidő, jó színészi játék és egy keserédes (igaz) történet - ez A kezelés című film nagy vonalakban. Bár az Életrevalók szintjét nem üti meg, mindenképpen egy érdemes darab ez is. Bárcsak minden hasonló témával foglalkozó film legalább ilyen szórakoztató is lenne. Mert ha már komoly dologról készítünk filmet, nem szabadna elfelejteni, hogy a mozi az elsősorban az emberek szórakoztatására van, és nem arra, hogy pár szerencsés kiélje a "művészi" vágyait. Szerencsére az A kezelésnél nem követték el ezt a hibát, így néző és filmértő is egyaránt jól tud rajta szórakozni.
