Az imdb TOP250-es listájáról folyamatosan mennek a viták, valakik relevánsnak, mások pedig pont hogy irrelevánsnak titulálják, hiszen tudjuk jól, 100 milliárd légy nem tévedhet... A magam részéről az arany középutat képviselem: fenntartásaim ugyan vannak (hisz filmenként hatalmas különbségek vannak a szavazóbázist illetően, illetve közel azonos mennyiségű szavazatot kapott filmnél sem ugyanazok az emberek szavaznak), de igen is fontos mérőszámnak tartom ezt a listát, ami egyébként a korral dinamikusan változik - és ez jó dolog.
És hogy miért hoztam mindezt szóba? Mert mai filmünk, az A remény rabjai bizony ennek a 250-es listának az élén csücsül jelenleg (2008 óta). A Sötét lovag premierjénél volt egy nagy fan-összefogás és amíg a Keresztapára szórták az 1-eseket, addig az A remény rabjai szépen csendben meghunyászkodva kivárta, amíg a második Batman-film lecsúszik a trónról. A harc egyébként azóta sem állt meg, jelenleg a bűvös 1 millió szavazat elérése a cél, és ebben a versenyben is az A remény rabjai vezet Nolan trilógiájának második része előtt.
A film, ami itthon legnagyobb bánatomra nem túl ismert, legalábbis rendre belefutok olyan emberekbe, akik még csak nem is hallottak róla (ellentétben mondjuk pl.: a Keresztapával, amiről szinte már mindenki hallott, még ha látni nem is látta). Pedig ez a mozi igazán megérdemelné a figyelmet, főleg közel 20 év távlatából, nem is beszélve arról, hogy még magyar vonatkozása is van. A rendező-forgatókönyvíró Frank Darabont, vagyis inkább Darabont Ferenc, magyar származású zsidó család gyermeke, bár ő már egy menekült táborban született a forradalom után '59-ben a franciáknál. Egyébként olyan filmek köthetőek még a nevéhez, mint a Halálsoron, a Mi lenne ha..., vagy a Köd. Illetve a Walking Dead című rekordokat döntögető sorozatot is ő kreálta, igaz csak az első (és egyben legjobb) részt rendezte. Jelenleg a Godzilla reboot forgatókönyvén munkálkodik és sokat megadnék érte, ha a rendezői székbe is beleülhetne, mert elképesztően tehetséges a pali.
A történet két elítélt kapcsolatát meséli el közel 20 éven keresztül. Andyt (Tim Robbins), a fiatal és sikeres bankárt elítélik felesége és annak szeretőjének meggyilkolásáért és a Shawshank nevű börtönbe kerül kétszeres életfogytiglannal. A csendes, magába forduló férfi itt találkozik Reddel (Morgan Freeman), aki afféle beszerző a börtönben, és akitől segítséget kér. A kezdeti érdekkapcsolatból komoly barátság szövődik. Andy tudását a korrupt börtönőrök és a börtön igazgatója is kihasználja: kezdetben pénzügyi tanácsokat kérnek tőle, majd az adóbevallásaikat vele íratják, később pedig már komolyabb (nem éppen legális) ügyekben is a férfi segítségét veszik igénybe. Andy és barátai ezért korrekt bánásmódban részesülnek a szadista, brutális börtönőröktől. Persze nem tarthat minden örökké...
Stephen King egyik novellájából készült a film és ez az egyik legjobb történet, amit filmre adaptáltak, ehhez sok kétség nem férhet. Szándékosan nem írtam spoilereket: elsőre ezt a filmet garantáltan tátott szájjal fejezi be az ember, de van annyira jó, hogy akárhányszor is nézzük újra ezt követően, mindig tud újat nyújtani. Én is most láttam már harmadszor vagy negyedszer. Mind a rendezés és mind a forgatókönyv zseniális, sokáig hagy minket kétségek közt (pl.: Andyról sem derül ki rögtön, hogy bűnös-e vagy sem, erre több, mint másfél órát kell várnunk), és jól használja a flashbackeket. Mindig csak annyi információt tudunk, amennyi szükséges és így végig a filmre szegezi az ember tekintetét, fenntartja az érdeklődést. A játékidő ugyan kicsit hosszú (142 perc), de egy ilyen filmnél ezt egy cseppet sem bánja az ember, mert élvezet nézni minden képkockáját.
A színészi játékra szintén nem lehet panasz, elvégre az Oscar-díjas Tim Robbinsról és az Oscar-díjas Morgan Freemanről beszélünk (utóbbit ezért a szerepéért is jelölték). Egyes iskolák külön szokták választani a "main character" és a "protagonist" fogalmát és ez a film egy elég jó példa a kettő közti különbségre: Andy a főszereplő, de mégsem tudunk vele azonosulni túlságosan, ugyanis magát a történetet is Red (a protagonista) meséli el (narrálja) és ő megy át nagyobb jellemfejlődésen az Andyvel töltött időszak alatt (ezt jól illusztrálják a tíz évenkénti meghallgatásos jelenetek). Mindenesetre amit Morgan Freeman narrál, az már rossz nem lehet, nem igaz? :)
Stephen King történeteit napjainkban is előszeretettel filmesítik meg a tengerentúlon (legutóbb pedig itthon is sikerült az egyikhez megszerezni a jogokat) és ennek az egyik legnagyobb mestere Frank Darabont (a Remény rabjain túl a Halálsoron és a Köd is King-adaptáció). Frank bármelyik filmje megéri a pénzét és ez a film jogosan van ott minden idők legjobb filmjei közt. Bár 7 Oscarra jelölték, egyet sem kapott és ez szégyenletes az Akadémia részéről, hiába olyan filmekkel versenyzett, mint a Ponyvaregény vagy a Forrest Gump. Az idő azonban bebizonyította, hogy a Remény rabjai egy szinte hibátlan, számtalanszor újranézhető klasszikus. Aki még nem látta, pótolja!
