Szerintem jó néhány ember falra mászott a magyar cím hallatán, szinte már annyira rossz, hogy jó. Marketing szempontból mindenesetre pocsék: az értelmesebbjét elriasztja, a többiek meg nem értik. Igazából nincs rá megfelelő magyar szó (az 1966-os verziónak Gyalogáldozat volt a címe), értem én a dilemmát, de ezek a szójátékok néha már agyérgörcsöt okoznak a közönségnek és már csak elvből nem mennek el rá moziba. Nekem ugyan van egy enyhe perverzióm ilyen téren, de ettől függetlenül nem raknám be egyik szójáték-kreálmányomat sem magyar filmcímnek.
A Coen testvéreket szükséges-e bemutatnom? Szóval Joel a bátyus, az ő felesége Frances McDormand (akit előszeretettel szerepeltetnek filmjeikben, a Fargo még Oscart is hozott a hölgynek) és Ethan az öcsike. Író-rendező-producer testvérpár, akik a mai napig meghatározó személyiségek Hollywoodban, pedig nem ma kezdték a szakmát. 1984-ben debütáltak a Véresen egyszerűvel és azóta ontják magukból a jobbnál jobb egyedi hangvételű filmjeiket. Többek közt sokat köszönhet nekik George Clooney, Steve Buscemi, John Goodman és John Torturro is. Sajátos a fekete humoruk van, és bár a 2000-es évek elején kicsit megbicsaklottak, összességében azért elmondható, hogy nem csak drámában, hanem vígjátékfronton is maradandó darabokat hagytak hátra. A Dől a Monét igaz csak íróként jegyzik (ráadásul egy korábbi film újrájaként) és ez azért érződik is a filmen.
A történet egy átverésről szól, amit Colin Firth karaktere, Harry Deane és az őrnagy nevű képhamisító eszelnek ki. Utóbbi narrálásával mutatják be az eseményeket, de igazából ő ezekbe nincs túlságosan belefolyva. Szóval Harry egy Monet-szakértő, aki egy gazdag s*ggfejnek, Lionel Shahbandarnak dolgozik és már nagyon elege van belőle, ezért le akarja nyúlni némi pénzzel. Az őrnagy az egyik híres, eltűnt Monet festményről készít egy másolatot és úgy állítják be, hogy azt egy texasi lakókocsi falán találták meg és egy bizonyos PJ Puznowski (Cameron Diaz) tulajdonában van. Természetesen ő is része a tervnek és azért választották őt, mert a nagyapja a második világháborúban azt a csapatot vezette, ami elfoglalta az épületet, ahol utoljára ezt a festményt látták. Szóval a képet csalinak felhasználva el akarják azt passzolni több millió font értékben Lionelnek. Persze a terv az egy dolog, a kivitelezés... na, az egy másik.
Szóval a humor... Attól tartok ez egy eléggé rétegfilm, rá kell hangolódni és akkor egész kellemes élményben lehet részünk. Kicsit a Monthy Python stílusára emlékeztet a választékos angol nyelvezete, gondolok itt például a híres sajtboltos jelenetre. Persze más ezt 5 percben és más 1,5 órán keresztül nézni, szóval egy idő után fárasztó lehet már. A másik humorforrás a vicces szituációkból adódik, de ebből viszonylag kevés van. A hotelben zajló őrnagyos poén-sorozat kifejezetten tetszett, bár azt is inkább egy 5-10 perces szkeccsnek, semmint egy másfél órás film egy részének tudnám elképzelni.
Amúgy is minden el van a filmben túlozva: a főszereplő túlzottan szerencsétlen, az antagonista túlságosan utálni való, német kurátorként Stanley Tucci kabaréba illő figurát hoz, Cameron Diaz kivételével mindenki választékosan beszél, a szokásos angol nyugalommal. A főszereplő nagyon szegény, Lionel nagyon gazdag. Mindenki harsányan játszik, még Colin Firth is rá tud dobni egy lapáttal az egyébként visszafogott karakterére. Persze ennél a filmnél mindez szándékos. Az megint más kérdés, hogy ez kinek jön be, és kinek nem - azt semmiképp sem mondanám, hogy végig kitartottam a film mellett.
Szerkezetileg sem éreztem túlságosan rendben: az alapprobléma abszolút korrektül van felvázolva. De ezután nem tud mihez kezdeni magával a film: ki kellene tölteni azt a bizonyos másfél órát, és ez a második felvonásnál nagyon nyögve-nyelősre sikerül. Mert igaz, hogy a hotelben Colin Firth gegjei viccesek, csak éppenséggel nem sok közük van ahhoz, ami egyébként a filmben zajlik, egyszerűen lerí mindenről, hogy csak időhúzásként került bele, mert másképp nem lenne meg a szükséges játékidő. A második felvonás tehát lelassítja a történetet, de szerencsére a harmadiknál ismét beindul. Egyébként ez amolyan tipikus probléma: ha van egy jó ötlet, akkor az eleje meg a vége összeáll az ember fejében és az igazi gondot a közepe jelenti.
A végjáték tartalmaz egy csavart, amitől visszagondolva kicsit erőltetettnek éreztem a film első 70 percét, mert emiatt nem igazán passzolnak az ott látottak. De ez a kis twist ennek ellenére nem rossz, bár lehet rá számítani (a leginkább a csavar ellen szóló érv Harry töketlensége). Úgy általában jellemző rá, hogy egyes jeleneteket csak beerőltettek a filmbe a poén kedvéért és ez nagyon fájó egy Coen-forgatókönyvtől. Ilyen például amikor Harry fejben végigjátssza az eseményeket és Lionel meztelenül fogadja... Ha valaki tökéletesen tervez, akkor nem így gondol arra a jelenetsorra, amikor a főnökével találkozik, pláne, hogy erre semmi oka nem lenne Lionelnek.
A színészek hozzák, amit hozniuk kell és a döcögős rendezés és a pár forgatókönyves baki ellenére jól játszanak. Egyedül Cameron Diaz nem illik bele a képbe (már ami a túljátszott, harsány karaktereket illeti). Az elején még ő is tipikus "texasi", de aztán hamar visszafogja magát, így csökken a kontraszt az angol urak és közte, amiért nagy kár, mert mindenki más igazán ripacskodik (jó értelemben, ha létezik ennek jó értelme egyáltalán). Az agyatlan vígjátékdömpingben elkél egy ilyen darab, ami bár nem annyira jó film, mint lehetne, azért mindenképpen megér egy misét. Eredeti nyelven, magyar felirattal, mert a nyelviség itt igen fontos.
