-Korábbi munkám 2013. február 17.-ről, a facebookról átmentve-
Igyekszem behozni a lemaradásomat tavalyról az animációs film fronton, és talán már csak a Merida és a Frankenweenie hiányzik az ismertebbek közül, mert most a Sony legújabb üdvöskéjét és potenciális franchise-aranybányáját is kihúztam a megnézendők sorából. Mert igen, természetesen készülőben van a második rész, és mivel eléggé kapkodós a tempó, félek, hogy el fogják rontani a dolgokat, de természetesen most is, mint mindig azt kívánom, hogy ne legyen igazam.
Mert a Hotel Transylvania egy meglehetősen szórakoztató film volt, és szerencséjére jó hangulatban is kapott el. A Sony Pictures Animation cég nem új már a szakmában, bár a többiekhez képest kicsit később kezdte, de azóta szinte ontja magából a meséket. A Rém Rommal hasonló problémám volt, mint a ParaNormannel, a közönséget nem sikerült jól belőni, a Nagyon vadon szimplán nem különösebben vicces, aztán van itt még pár kisebb melléfogás (Vigyázz, kész, szörf, Nagyon vadon folytatások), meg trágya élőszereplős animáció (Hupikék törpikék), és néhány (állítólag) jobban sikerült darab is (Karácsony Artúr, Derült égből fasírt), bár ezeket nem láttam. Ebben az évben azonban láthatóan belehúztak, mert a Kalózok! is és ez a film is egész jól sikeredett (poénok és kedves kis történet terén is).
A tipikus párhuzamos univerzum felállással indítunk: itt a szörnyek a jófiúk, akik félnek az emberektől, akik bántani akarják őket. Dracula a lányát a világtól elzártan akarja tartani, ezért egy kastélyszállót építtetett, amit félelmetes erdő, meg elátkozott földek vesznek körül. Több, mint 100 évvel később Drakula lánya 118. szülinapjára összetrombitálja a szörnyeket a hotelbe, hogy egy szülinapi zsúrt tartsanak. De véletlenül odakeveredik egy fiatal srác (ember), akit Drakulának el kell rejtenie, nehogy a többiek rájöjjenek, így végül Frankenstein unokaöccsének maszkírozza. Aztán persze a "fiatalok" egymásra találnak, de nem lehetnek együtt, blablabla... Innentől a sztori különösebb izgalmakat sajnos nem tartogat, de az első 1 óra mindenért kárpótol.
Miért? Mert vicces és kreatív. Remekül kezel egy csomó karaktert és a hozzájuk tartozó gagek és utalások szinte kivétel nélkül betalálnak. A szörnyvilág ilyetén felfogása számos lehetőséget rejt magában, amit az alkotók ha nem is maximálisan, de eléggé ki is használtak. Ami amúgy jó, mert így a folytatásban is lesz mit ellőni. Persze akadnak kisebb hibák, meg logikai buktatók, de melyik mesében nincsenek? És itt azért lehet mindezt megbocsátani, mert fiataloknak és idősebbeknek is egyaránt szól. Mert tényleg rengeteg poén van és nagyon jól kezelik a set-upokat és payoffokat. Tehát elég sokszor feldobja a labdát magának a forgatókönyv (néha alig észrevehetően), amit aztán kivétel nélkül mindig leüt. És ettől lesz olyan jó ez az egész.
Na, az angol hangokról külön bekezdést kell írnom, mert kb mindenki itt van, aki már valaha is szerepelt Adam Sandler filmben. Drakula hangját az előbb említett úriember, a betévedő ember (Johnatan - érted, mint a Bram Stroker sztoriban) Andy Samberg adja, de megtalálható Kevin James, Steve Buscemi, David Spade és John Lovitz is a csapatban, meg kisebb szerepekben Adam Sandler felesége és lánya is. Drakula lányának 118 éves verzióját Selena Gomez játssza, valószínűleg kellett húzónévként a tizenéves korosztálynak. Mert igen, nem csak kicsiknek és nagyoknak, hanem még a közepeseknek is szól ez a film, ami tényleg bravúros teljesítmény.
Mellékszereplők terén nekem személyes kedvencem a Farkas volt (aki elméletileg Farkasember lenne, de itt inkább úgy tűnt, mintha a Piroskából szalajtották volna) és az ő családja. Steve Buscemi hangjával is biztosan fergeteges lehet, de a magyar szinkron is remekül visszaadja azt a kiábrándult, unott és nyúzott családapa-feelinget, amit játszik. A láthatatlan ember is sok poént rejtett, a múmia viszont nem nagyon kellett volna, semmi emlékezetest nem produkált. Szintén kicsit elhanyagolt volt Frankenstein, de ő Dracula legjobb barátja szerepében már sokkal esszenciálisabb szereplő volt, igaz kb. két poénra épült, amit jó párszor elsütöttek vele (fél a tűztől és darabokra esik). Quasimodo is erőltetett gonosz volt, ráadásul ő nem is illik a közegbe, mert hát ugye nem szörny, csak egy púpos ember...
Persze ez a mese sem fenékig tejfel, van itt pár buta megoldás is (végén Drakula és a repülő: egyrészt elég sokáig a napon van, másrészt miért a pilótával mondatja fel mondanivalóját? Jah, hogy poén... oké... Mondjuk kár volt ezért a logika oltárán áldozni). Az animáció is felemás, a szereplők nincsenek annyira szépen kidolgozva (a háttér szebb néhol) és hát azért nah... 2012-őről beszélünk, ezt a szintet 10 éve hozta már a jégkorszak is. Amit még feltétlenül hanyagoltam volna, az az autotune-os éneklés és úgy általában ez a jelenkori diszkózene. Pont annyira hiányzott a filmbe, mint a twilight a vámpírmítosznak. És végül óriási pirospont a filmnek, amiért dobtak egy kis fricskát az előbb említett könyv- és filmhányadék irányába a végjátékban (sőt, még Star Wars utalás is volt, amikor az asztalokkal repkedtek). Az utóbbi évek legszórakoztatóbb Adam Sandler filmje, és egy kellemes 90 perc vár arra, aki megnézi.
