-Korábbi munkám 2013. február 18.-ról, a facebookról átmentve-
Az idei Oscar gálára legtöbb jelölést begyűjtő film eléggé megosztja a kritikusokat. Az amerikaiknak tetszik, az összes többinek nem annyira. Ami azért probléma, hiába szól az amerikai történelemről, egy jó film még egy ilyen témával is meg tudja venni a nézőközönségét. De ez a Lincolnak - 12 Oscar-díj ide vagy oda - nem sikerült. És ennek a fő oka egyébként az alapanyag, ami lássuk be: nem túl izgalmas. Mármint 150 évvel ezelőtti embereket nézni, akik vitáznak egy alkotmánykiegészítésen 2,5 órán keresztül azért nem fedi le a közízlést. Kicsit sem.
Mert ahogy a Hitchcockos írásomban kifejtettem, a Lincoln a címe alapján megtévesztő. Ez nem életrajzi film, legalábbis a fő téma nem az elnök úr, hanem a 13. kiegészítés körüli viták. Ez pedig elég durván meg van rágva a filmben, pépesen tálalják nekünk, hogy tényleg könnyen fogyasszuk, csak az a baj, hogy mire eljutunk idáig, már elmegy az étvágyunk. A 13. kiegészítés egyébként még a polgárháború vége előtt került elfogadásra (de már az északiak szinte megnyerték) és ezzel szüntették meg a rabszolgaságot törvényileg. Ami főleg a déli államoknál jelenthetett problémát, hiszen ezeknél épült a gazdaság a rabszolgamunkára.
Szóval a történet röviden: Lincoln sztorizgat - Fehér emberek beszélgetnek a rabszolgaság eltörléséről - Lincoln problémával találja szemben magát - Republikánus bérencek térítenének demokratákat//repeat 2,5 órán keresztül - ahogy már a Hitchcockról szóló írásomban is írtam. Pedig azért ez nem volt egy unalmas korszak, és magáról Lincolnról sem tudunk meg mindent, szerintem túlidealizálják személyét ebben a portréban. Ami sajnálatos, mert bár Daniel Day-Lewis így is remek, extrém durva kihívást nem állítottak elé, pedig fogadom, hogy megbirkózott volna egy kis depresszióval, több dühvel és egy fokkal árnyaltabb karakterrel, akinek van rossz tulajdonsága is. Mert ebben a filmben Lincoln egy szent. És én nem kétlem, hogy jó ember volt, de mindenkinek van "sötét" oldala, igaz Luke?
A rendezés és forgatókönyv nekem nem tetszett különösebben. Egyrészt nem voltak kreatív jelenetek, a legtöbben egy szobában beszélgettek stuffról, you know... Csatajelenet is csak egy volt, az első egy percben, ahol a négerek harcolnak az északiak oldalán, hogy mindenki számára világos legyen, hogy ők egytől-egyig hősök és ezért fel kell őket szabadítani. Azért egy két és fél órás filmben, ami a polgárháború idején játszódik, és Steven Spielberg rendezi simán elfért volna egy kis akció, ennél még a Schindler listájában is több volt. Amúgy a párhuzam fennáll (zsidók helyett négerek), még Liam Neeson is képbe került a mostani projekt kapcsán Lincoln szerepére, ami sok tekintetben az Oscar Schindler alakítására hasonlíthatott volna. A forgatókönyvet egy könyvből írták, aminek a címe Team of Rivals: The Political Genius of Abraham Lincoln - ami lényegében egy politikai könyv, ezért is lett ilyen száraz a végeredmény.
Ami megmenti a filmet a dögunalomtól, az a színészi alakítások, mert abból akad jó bőven. Szerepéért agyon dicsérték - és én is beállok a sorba - a már említett Daniel Day-Lewist, tényleg elképesztő dolgot hajtott végre. Bár nem volt túl érdekes karakter a filmben, de a külügyminisztert alakító David Strathairn is pacsit érdemel. Ahogy Sally Field is, bár Oscarra ezért nem jelöltem volna, de a DDL-nél 11 évvel idősebb, szintén kétszeres Oscar-díjas színésznő kitett magáért a fia elvesztésébe enyhén beleőrülő feleség szerepében. Személyes kedvencem Jared Harris Ulysses S. Grant szerepében, bár olyan keveset szerepelt, hogy alig lehet emlékezni rá. Például őt szívesebbet láttam volna többet, és nála indokolt lett volna harcjeleneteket is berakni a filmbe, kicsit feltornászva ezzel a néző figyelmét.
Tommy Lee Jones morcos, oké, ezt már 10 éve tudjuk róla, lényegében a Men in Blackből ismert figurát hozza, ehhez még az ott bújtatottan megjelenő, itt pedig nyíltan kimondott ultraliberális világszemlélet is passzol. Igaz itt nem hord napszemüveget, pedig rohadt menő lenne. Az ő figuráján keresztül mutatja be a film, miért nem lehet rögtön néger amerikai elnököt választani, vagyis hogy miért kell lépésről lépésre haladni. Ez mind nagyon rendben is van, szép hasonlatok és érvek hangzanak el. Van egy kis slusszpoén is a végén, amitől minden érhetővé válik. Nem lövöm le, de viccesebb lett volna, ha Robert de Niro játssza ezt a szerepet. Joseph Gordon Lewitt bántóan semilyen és sajnos Jackie Earle Haley sem tud túl sok mindent kezdeni magával, túl nagy nevek ők ezekhez a pici szerepekhez.
A látvány abszolút a helyén van és megadja a hangulatot, és ahhoz képest, hogy szobákban játszódik, nem volt olcsó tvfilm hatása (amit páran pl.: a Hitchcocknál megjegyeztek, és belegondolva, kicsit jogosan is). Szájbarágós és elnyújtott, politikailag egyoldalú, de szerencsére ez minket magyar nézőket különösebben nem érdekel, mert pár elvetemülten kívül ki nem szarja le itthon, hogy demokrata vagy republikánus valaki? Na ugye. A legfájóbb pont azonban egy Lincoln című, elméletileg Lincolnról szóló filmben, hogy nem mutatják be azt, ahogy megölik, csak közlik a halálát. Ami ismét egy hatalmas ziccer kihagyása - szerintem. Mert engem igenis érdekelt volna, hogy hogyan képzelik. De az az igazság, hogy a politikán kívül itt nem sok mindenről esik szó (a fogyatékos kisfiáról nem derül ki, hogy az volt), pedig ez annál összetettebb kérdéskör volt mindenképpen.
Ajánlom-e ezt a filmet valakinek? Bajban vagyok, mert nem tudom :) Szóval ha érdekel a politika, a rabszolgaság eltörlésének kérdésköre, meg az 1860-as évek öltözködése és belsőépítészete, ez a te filmed. Ha jó színészi alakításokat akarsz látni, itt megkapod, de ha mellette szórakozni is akarsz, akkor inkább a Napos oldal, de még a Hitchcock is lényegesen jobb ilyen tekintetben. A Schindler listája receptje most nem jött be, a film Spielberg túlzottan vontatott filmjei közé került az én memóriámban, közvetlenül a Nap birodalma mellé. 2,5 órát semmiképp nem érdemel ez a történet, ahhoz túl száraz. Sajnos. Pedig nem volt rossz korszak ez.
