A remakelázban égő Hollywood egyik legújabb szülötte ennek az 1981-es horrornak a cgi mentes feldolgozása. A szídzsíájmentesség dicséretes dolog és hát még az újrázásra is azt mondom kivételesen, hogy talán nem fog ártani... Ugyanis nekem valahogyan most nem jött be ez a film. Pedig Ted Raimi első nagyjátékfilmje igazi mérföldköve a horror műfajának és az eredeti Pókember trilógia rendezőjének is beindította a karrierjét, sőt mi több: 2 folytatást is megélt, a harmadikat (Army of Darkness 2) pedig 2016-ra tervezik - most már biztosan, hiszen az USÁban a Gonosz halott remake jól teljesített.
Az ok, amiért ideje volt előkaparnom ezt a trilógiát és pótolni a lemaradásomat, az a kíváncsiságom és a már említett remake érkezése volt. Az eredeti film 32 éve készült, az bizony sok idő - és ahogy a szűkös költségvetés, úgy a kor is meglátszik rajta. Mai szemmel nézve talán végtelenül klisésnek tűnhet, de a maga korában pionírnak számító sztori egyébként működik. Semmi extra, de működik. Ami így 2013-ban meglepően hatott, mert minden hibájától eltekintve át tudom élni a frissességet, amit ez az alkotás a horror műfajába hozott - megadva a lehetőséget annak, hogy az építőelemeire mára már klisékként tekintsünk (mert minden klisés megoldás egykor újdonság volt).
Szóval 5 fiatal (2 férfi 3 nő, 2 pár és egy gyertatartó felállásban) egy elhagyatott faházban szeretné tölteni a hétvégét, mert hiszen az erdő bizony jó bulinak ígérkezik. A kiszemelt házikó régóta lakatlan, nehéz megközelíteni, de legalább olcsó - ami valljuk be nem utolsó szempont. Bármennyire is félelmetes a poros kis viskó, a fiatalok berendezkednek és a pincében találnak egy csomó klassz holmit - köztük egy könyvet és egy magnólejátszót is, benne egy szalaggal. Remek ötletnek tűnik éjszaka az utóbbit meghallgatni, mert ki gondolna arra, hogy ezzel a sötétség démonait idézik meg? Hát én mondjuk biztos nem...
Őszintén bevallom, nem tetszett ez nekem, de nem azért, mert "gagyik" az effektek, vagy mert sok helyen látszik rajta az amatőrizmus... A történetre 30 évvel ezelőtti szemmel tekintek, akár csak az effektekre, a költségvetéssel is tisztában vagyok és a műfajra gyakorolt hatásával is. A fő gondom az, hogy ez szerintem rosszul van megrendezve és megvágva. Persze a rendezésnek vannak jó pillanatai, de minden ilyenre jut legalább kettő rossz is. Darabosan hatott és ez nagyban csökkentette az élvezeti értékét. Mellesleg a szinkron is pocsék volt sajnos, igaz ez nem a film készítőinek a hibája.
A színészek - már ha annak lehet hívni őket egyáltalán - szinte kivétel nélkül pocsékak. Bruce Campbell is, igen. A legmeggyőzőbb alakítás a megszállt Lindától származik, amikor jokeri vigyorral az arcán kuncog Ash háta mögött - nah, az tényleg jól sikerült. De összességében - különösen a fiúk - teljesen érzelemmentes játékot produkálnak, nem tudnak meghökkenni, vagy gyászolni, egyedül az összezavarodott arc vágása megy nekik, de azt is valószínűleg természetesen használják, mert valójában fogalmuk sincs, hogy mi történik a forgatás közben éppen.
Nagy lieblingem, a forgatókönyv sem nyerte el a tetszésemet. Mert bár a történet - mint mondtam - megfelel a kor újító szellemének, azért a logikai buktatók csak úgy hemzsegnek ebben a 80 perces vér áztatta moziban. Sokszor teljesen bután viselkednek a karakterek, amire a kis költségvetés sem lehet mentség. Cheryl démoni megszállása után ütközik ez ki nagyon, szerintem itt a barátai teljesen irreálisan reagálnak minderre. Azt sem magyarázza meg semmi, hogy Ash-t miért nem szállja meg valami, mi az, ami miatt ő túléli mindezt? Illetve valószínűleg nem sikerült leforgatni, de az a jelenetsor, amikor Scotty másik ösvényt megy el keresni teljesen kimaradt (pedig talál, sőt, itt sebesül meg halálosan).
De hogy a pozitívumokról is essen néhány szó: kreativitásnak nem voltak híján az alkotók, a kép jobb felső sarkába bevágták a teliholdat, fröcsög és folyik a vér rendesen, a maszkok sem olyan rosszak (32 évvel ezelőtthöz és a költségvetéshez mérten) és van egyfajta trash-hangulata ennek az egésznek, ami vagy megfogja a nézőt, vagy nem - engem nem sikerült, de lehet, hogy bennem van a hiba. Jók a démoni POV jelenetek is, ennek is nyilván financiális okai voltak, de összességében elmondható, hogy az operatőri munka és az ahhoz tartozó rendezés kreatív, a kamera szinte mindig mozgásban van, ami ennek a darabosan vágott filmnek is ad egy jó tempót.
Emlékezetes jelenetekből is akad néhány: a film például új értelmet adott a "buja növényzet" kifejezésnek. De a sírból kinyúló kéz, ami megragadja Ash lábát is nagyon hatásos, akár csak a pince átvizsgálása közbeni vérfolyam. Merész húzás volt igazi láncfűrésszel a színésznő mellkasa közelében hadonászni és így belegondolva eléggé jó ötlet a pincébe lezárt démonszállta barátnő ki-ki bújása a csapóajtó alól. Sőt, lehet, hogy csak én látom bele, hogy ennek a klasszikus filmnek az egyik jelenete megidéződik, de amikor Ash megszállt barátnőjét lábánál fogva húzza ki a házból, nagyon hasonlít a Sötét lovagnak arra a jelenetére, amikor a Joker a levegőben lóg fejjel lefelé egy kötélen...
Nem vagyok a műfaj elkötelezett híve (igazából nincs egy kedvenc műfajom sem), de tudom értékelni mindenben az erényeket. A Dolog kapcsán például (ahol szintén van egy-két eléggé... khmm... érdekes effekt) abszolút át tudtam élni a hangulatát, de a Gonosz halottnál sajnos nem sikerült. Azt is biztosra veszem, hogy a kultstátusz és az imdb pontszám miatt is talán túl magasak voltak az elvárásaim... Ezen sorok megírásakor még a második részen nem vagyok túl, de hamarosan sor kerül arra is. Nem írom le a sorozatot, továbbra is nyitottan állok hozzá - majd meglátjuk...
