Mitől lesz valamiből kultfilm? Teszi fel az elgondolkodtató, mégis inkább költői kérdést Lisztes, amint a képzeletbeli kávéjából kortyol egy nagyot. A recept szinte minden eleme ismert már, valahogy mégis nagyon ritkán tudnak ilyet főzni. Mert nagyon kevés alkalommal sikerül olyan hangnemben egy bizonyos réteghez a megfelelő időben szólni egy olyan filmmel, ami minden szempontból kielégíti az igényeket. Ráadásul a kultfilmek egy nagy csoportjára jellemző, hogy megelőzik a korukat, azaz a moziban elhasalnak, de a rá következő évek során szépen lassan elterjednek. Ugye régebben ott voltak erre a videótékák, ma már inkább online tolják az ipart...
A Hivatali patkányok utólagos sikerének kulcsa szerintem a kiváló témaválasztás, az irodai légkör, ami rengeteg embernek nehezíti meg az életét és így nagyon sokan magukra ismernek a film szereplői közül. A történetben felvonultatják a városban, irodákban dolgozó emberek legfőbb problémáit, kezdve a munkahelyre vezető úton lévő dugókkal, a köcsög, hajcsár főnökön át a megbízhatatlan irodai masinákig, több, értékrendjében nagyon különböző szereplővel, így mindenki megtalálhatja a számára legszimpatikusabbat.
A történet középpontjában Peter Gibbons áll, akinek már nagyon elege van a munkájából, egyszerűen utál bejárni dolgozni, utálja, hogy a főnöke szinte minden hétvégén behívja, hogy elvégezze azt a plusz munkát, ami amiatt halmozódott fel, mert másokat kirúgtak, hogy még több pénzt tehessen zsebre a cég. Ezért aztán barátnője unszolására egy terapeutához fordul, akinek sikerül is - még ha nem is a tervezett módon, de - felnyitnia a szemét. Peter ettől kezdve telibesz*rja a munkáját és őszintén megmondja a véleményét erről mindenkinek, de ahelyett, hogy kirúgnák, inkább előléptetik. Azonban főhősünknek továbbra sem tetszik semmi és a kirúgás előtt álló kollégákkal összefogva egy vírust szabadítanak el a cég rendszerében, ami minden tranzakciónál lenyisszantja a töredékcenteket és egy külön bankszámlára utalja. Elméletileg. A gyakorlatban viszont rossz helyre került egy fránya tizedesvessző és pár nap alatt több százezer dollárt gombolnak le szeretett cégükről...
Mike Judge Milton című animációs rövidfilmjeinek ötletét felhasználva készítette el ezt az egész estés vígjátékot, javarészt "B" kategóriás színészekkel. Bár a moziban nem volt túl sikeres, később a közönsége rátalált és azóta már kultstátuszban tetszeleg - joggal. Tipikus 90-es évek hangulata majdhogynem utánozhatatlan, a laikus is könnyen át tudja érezni az irodákban szenvedő emberek érzéseit és igazából a téma minden emberhez szól, aki elégedetlen a munkahelyével, munkájával - őszintén: ilyenből azért elég sok van, legalább annyi, mint identitásválságban szenvedő tinilányból, így nem is értem, hogy amíg a Twilight ennyire sikeres volt a mozikban, egy ilyen film miért hasalt el? Valószínűleg, mert a mozi helyett a célközönség az irodában kuksolt?
A Hivatali patkányok egy nagyszerű példája annak, milyennek kell lennie egy jó vígjátéknak. Nem kimondottan obszcén, nem ezekre a helyzetekre építi a poénjait, de ugyanúgy jelen van ez a téma is - csakúgy, mint az életben. Inkább a karakterek viccesek és nem azért, mert viccesek :) Hanem mert vicces, mennyire szánalmasak, mennyire kisstílű, piti emberek, akik nem tudnak kilépni a saját, nem túl nagy árnyékuk mögül sem. Mindezekkel nagyon jól játszik a film, elég csak az ominózus nyitójelenetsorra gondolni, amikor főszereplőink a dugóban sávváltogatásokkal próbálnak előrébb jutni, aminek az lesz az eredménye, hogy mindig az a sor áll be, amelyikben épp tartózkodnak...
A karakterek emlékezetesek, amiben nyilván nagy szerepük van maguknak a színészeknek is, ugyanakkor én mégsem éreztem feltétlenül azt, hogy kimagaslóan jó színészi játékot látnék. Pedig minden adott hozzá, a szereplők közt jól működik a kémia. Két karaktert szeretnék kiemelni, az egyik a Stephen Root által zseniálisan alakított Milton, aki szinte belenőtte már magát a vállalatba, pedig már 5 éve annak, hogy kirúgták, csak erről senki nem tájékoztatta sem őt, sem a pénzügyi osztályt... A másik pedig Gary Cole, és az általa megformált Bill Lumbergh, a főnök, aki olyan elképesztő természetességgel játssza a genyát, hogy le a kalappal - nem véletlen lett belőle mém 14 évvel később...
Ez a film minden szempontból megfelel annak az értékrendnek, amit én tökéletes vígjátéknak gondolok: változatos szereplők, vicces szituációk, nagyszerű zeneválasztás, emberbarát játékidő és üzenet. Mert a Hivatali patkányokban ott a társadalomkritika, ott a rendszer kritikája, lényegében maga a film is egy szatirikusan ábrázolt valóság. 14 év alatt semmit sem kopott és sajnos amiről szól még most is helytálló, sőt, ennél aktuálisabb talán nem is lehetne. Hasonló témát dolgoz fel a Förtelmes főnökök (szintén Jennifer Aniston szerepeltetésével), ha az tetszett, akkor ez még jobban fog :)
