Oh, azok a 80-as évek! Azok a 80-as évek... és azok az akciófilmek! Ha még nem láttál hamisítatlan 80-as évekbeli akciófilmet, nem tudhatod, hogy mit hagysz ki! A korszakra remekül jellemző mozi a Piszkos alku, hiszen megtalálható benne minden, amiért ezeket a műremekeket szeretni lehet: macho, izomállat főhős, az oldalán a szőke cicababával, gengszterek és a sok keményfiú, akik bábként esnek össze, ha a főhős csak rájuk néz, durva lövöldözések, ahol csak úgy csörög az üvegszilánk, a fegyverek kifogyhatatlanok, a főszereplő sérthetetlen és végül az igazság győzedelmeskedik - általában törvényesnek éppenséggel nem nevezhető megoldással, de mivel mindenki boldog, kit érdekel?
Ez az a korszak, ami Stallonét, Van Damme-ot és Schwarzeneggert sztárrá tette, ami csak úgy ontotta magából a hasonszőrű, igénytelen produkciókat, szóval az akkori trend, olyasmi, mint mostanában a realisztikusabb hangot megütő képregény-filmek (bár szerencsére ezek eligénytelenedése még várat magára). Bár én a Piszkos alkut most láttam először, biztos vagyok benne, hogy sokan ezen a filmen nőttek fel, mert igaz ugyan, hogy nem tartozik a klasszikus élvonalba, de a kor szellemiségének megfelelő, vállalható alkotásról van szó. És hogy én miért néztem meg? Van egy pici, tenyérnyi méretű tükör otthon immáron legalább 20 éve, aminek a hátoldalán Schwarzi pózol és mivel nemrég megtudtam, hogy a kép ebből a filmből származik, nem volt olyan erő, ami megállíthatott volna. Pedig csak egy tükör, szinte nem is használtam soha...
A történet szerint Markot (Arnie), a vidéki seriffé degradált egykori FBI ügynököt megkéri a barátja, hogy épüljön már be a maffiába legyen olyan szíves, mert azok kinyírták a fiát és szeretne bosszút állni. Cserébe talán sikerül elintézni, hogy visszakerüljön a nagyvárosba - aminek az asszony nagyon örülne. Ezért hát Mark kinyírja magát és egy új identitást magára öltve... beépül a maffiába, olyan meggyőző érvekkel, mint a "Hey, I'm not a cop. I'm a player". Persze azért vannak, akik gyanakodnak (ha másért nem is, hát irigységből), így Mark egy idő után lebukik és az esze helyett az erejét használva lép fel a szervezett bűnözés ellen és kinyír mindenkit.
Még mielőtt belemelegednék: ez a film nem túl jó. De szerencsére sok mindennel kárpótolnak minket, hiszen megvan az a bája, amiért ezt a zsánert szeretni lehet, így bármennyire is nevetséges egy-két jelenet, azért csak fülig ér az ember szája, miután Schwarzi besétál a rosszfiúkhoz és sz*rrálő mindent és mindenkit úgy, hogy ő meg sem sérül annak ellenére sem, hogy nem nagyon érdeklődött a fedezékbe vonulás iránt. Már maga a karakter bemutatkozása is kegyetlen: egy motoros rendőrt üldöz egy terepjáróval hegyen-völgyön át, hogy végül aztán az úton keresztbe folyatott benzint felgyújtva állítsa meg azt. Csak ezt követően derül ki róla, hogy ő a seriff és az üldözött rendőr valójában egy csaló - megadva az alaphangot a beépülős sztorivonalnak.
És pontosan ez az érdekes a filmben: ez normálisan megcsinálva működne. Azon kaptam magam, hogy a forgatókönyvvel komolyabb problémák nem voltak - talán a párbeszédeken lehetne csiszolni. Van itt egypár tök jó ötlet (vagy legalábbis jól újrahasznosított ötlet), mint a rendőrőrs bombariadója, vagy a temetős leszámolás és ha nem is a lehető legszebben, de mindent felvonultat, amit egy jobbféle akciófilmnek tartalmaznia kell. Persze a film ettől még nem lesz jó, hiszen a rendezés és a színészi játék (magyarul a kivitelezés) már koránt sem üti meg a mércét, de szerintem ígéretes alapokra építkezett. Higgyétek el, én vagyok a legjobban meglepődve, hogy ezt kell róla írnom.
Szóval a rendezőbácsi a színészeit nem túl sok jó instrukcióval látta el, aminek az eredménye egy nem éppen hihető, már-már paródiába forduló keménylegénykedés. Ezen felül az arányérzék teljes hiányáról is tanúságot téve omlik össze a film a kezei közt. Az izgalmas beépülést ennél bénábban már be sem lehetne mutatni, a végére pedig két véres akciózást is kapunk szinte szünet nélkül, szintén rosszul megkoreografálva. A főhős múltját 2 jelenettel intézik el, de messze a legnagyobb túlzás az Irvin olajvállalat felrobbantása a film elején. Ennek célja mindösszesen annyi, hogy Markot halottnak nyilvánítsák, így ne hiányolja senki. Egy egész telephelyet felrobbant ezért. Seriously?
Arnieról tudjuk, hogy nem tud színészkedni, nem is emiatt szerettük meg az osztrák testépítőt, de itt még saját magához képest is kritikán alul teljesít. Igaz, ez az időszak volt az, amikor még javában tanulófázisban volt (de a Terminátor első részén már túl volt), ellenben ez még az ő tehetségéhez mérten is kevés. Itt látszik igazán, hogy egy olyan színészi kvalitásokkal rendelkező emberből, mint Schwarzi is ki lehet hozni vállalható alakítást a megfelelő rendező jelenlétében (Cameron, McTiernan). De ez az a film, ahol még a tanult színészek is borzalmasak. Darren McGavin a gyászoló, bosszúszomjas apa szerepében például elképesztően túlpörög.
A Piszkos alku az az akciófilm, amit a korszak szerelmesei fülig érő vigyorral az arcukon képesek elejétől a végéig bámulni, de sajnos ahhoz kevés, hogy a 80-as évek meghatározó elemeként tekintsünk rá. Szentségtörésnek hangozhat, de kimondom: ezt a filmet remakeelni kellene, kicsit pofozni a scripten, kicsit jobb szereplőgárdával és rendezővel az élen: mert van benne akciózás és maffiózók, ami jól megkeverve kiváló alapanyaga lehet egy olyan filmnek, ami a nosztalgikus érzések kiváltásában utazik (lsd.: Expendables).
