Az Eleven testek (avagy a Romero és Júlia) kapcsán rá kellett döbbennem a nyilvánvalóra: nem láttam túl sok zombifilmet eddig. Jót meg még annyit sem. Azért egy 10-es listát összehoztam a témában, de a Romero-életművel továbbra is hadilábon álltam, az egyedüli film a Holtak földje volt, amit láttam tőle és az nem éppen az, ami meghozná az ember kedvét a sorozat többi tagjának a megnézéséhez. Az eredeti holt-trilógiát pótoltam volna, csak sajnos szomorúan tapasztaltam, hogy az 1960-ban készült Élőhalottak éjszakája nem annyira elterjedt idehaza.
Persze youtubeon is fent van eredeti nyelven, de bevallom: eléggé nehezemre esne végignézni. Rettenetesen bot fülem van az angolhoz és sajnos ezekhez a verziókhoz nincs életet mentő angol felirat sem - amivel viszont különösebb gond nélkül meg tudnék birkózni. Így amíg vadászok egy számomra is nézhető verzióra, maradt a remake. Lehet, hogy az eredeti, minden eredetisége ellenére nem váltja be nálam a hozzá fűzött reményeket, de mindenképpen pótlom. Érdekesség, hogy ez az egyetlen olyan trilógia, aminek mind a 3 részét remakeelték már...
Barbara a bátyjával édesanyjuk sírjához igyekezvén egy lakhelyüktől messze fekvő kisváros temetőjében arra eszmél, hogy holtak császkálnak mindenfelé emberhúsra éhesen. Bátyja otthagyja a fogát, míg főhősnőnk egy közeli farmra menekül. Itt először a ház zombiként "élő" egykori lakóira talál, majd nem sokkal később megérkezik a segítség, a szintén a holtak elől menekülő Ben személyében. Senki sem tudja mi ez az egész, így úgy döntenek, hogy várnak: estére kiderül, a pincében is elbújt néhány túlélő, így közös erővel bedeszkázzák az ablakokat, hogy valahogy túléljék az éjszakát. Nem is sejtik, hogy a legnagyobb ellenségük nem is a zombik, hanem az emberi természet...
George A. Romero átadta a rendezői stafétabotot a remake készítésekor a színész Tom Savininek, akinek azóta is ez az egyetlen nagyjátékfilm rendezése. És bár az eredetivel összehasonlítani még nem tudom, nem mondhatnám azt, hogy rossz kezekbe került volna a projekt. Az egész film izgalmas, bár azt azért meg kell említeni, hogy indokolatlanul sok időt szánnak arra, hogy bemutassák, hogyan kalapálnak deszkákat az ablakokra a színészek. De ettől eltekintve ízig-vérig 90-es évek hangulatot kaptam és ez remekül illett a történethez...
...ami valószínűsíthetően korábban játszódik, bár ezt egyértelműen nem lehet megállapítani a látottak alapján. Mivel az eredeti film forgatókönyvét használták (annak szerzője George A. Romero azért átírt egy-két dolgot), így a koncepcióból (elszigeteltség) kifolyólag nem sok modern cuccot használnak a szereplők (vagy inkább egyet sem). De pont ez az, ami miatt a film működik: kevés szereplő, ~egy helyszín, egy szóval tiszta Die Hard :)
Színészi fronton marad a B kategória, az állítólagos főszereplőnőnk, Patricia Tallman minden, csak nem jó színésznő. Sajnos nem túl hiteles, ráadásképp nem is tud megbirkózni azzal a feladattal, hogy a forgatókönyv szerint ő a harmadhegedűs, aki szép lassan magányos hősnővé válik. Tony Todd viszont sokkal jobb, kicsit talán túl komolyan is veszi ezt az egészet, de működik, ahogy a nagyszerűen megírt és eljátszott viszály az ő, és Tom Towles karaktere közt. William Butler pedig szintén jól formálja meg a nem túl okos, de készséges falusi suttyót.
Milyenek is ezek a zombik? 1.0-ás verziók. A filmben látott élőholtak sokáig nem is jelentenek igazán veszélyt (csak a teljesen felkészületleneknek), így nem is értettem, miért kell tőlük annyira félni. Persze ahogy egyre többen gyűltek a ház köré remekül éreztették a nézővel, hogy milyen az, amikor valaki szinte "beszorul" a tömegbe: amolyan klausztrofób érzés kerekedhet az emberen úrrá... Persze ez csak így, ebben a formában, a választott elszigetelődéses sztorival működik, egy Walking dead-szerű menekülős történetben semmiképp sem.
A lezárás a jól belénktömött, szánkbarágott befejezés miatt nem volt katartikus, feleslegesnek éreztem kimondatni a főszereplőnkkel azt, amit a képek is bemutattak: "They're us. We're them and they're us." Persze ez csak apróság, de néha az ilyen apróságokon sok múlik, ha meg kell ítélnem a filmet. Az élőhalottak éjszakája remake 1990-ből mindenképpen nézős darab, bár már koránt sem olyan friss, mint egykor. Nem baj, a zombik is rothadtan az igaziak.
