Idén először esett meg velem, hogy kis híján "kimasteroltam" az idei Oscarra jelölt filmeket: a rövid-, dokumentum- és 4 külföldi film kivételével valamennyi versenyzőhöz volt szerencsém. Ezt is elsősorban a blogolásnak köszönhetem, hiszen folyamatosan arra törekszem, hogy tágítsam a látóteremet (no, azért vannak határok). Korábban is mindig elővettem a főbb kategóriákban induló versenyzőket, de mindig maradt 1-2 mű, ami kimaradt, majd elfelejtődött. Ilyen mai filmünk is, az A hallgatás törvénye.
Ami több szempontból is érdekes: egyrészt két éve ez volt a kötelező független/művészkedő film a sanyarú amcsisorsról (előtte a Precious, az előtt a Befagyott folyó, idén meg a Messzi dél vadjai volt a soros), így európaiként nem sok jóra számíthattam tőle, másrészt viszont ez az a mozi, ami egycsapásra bedobta a nagyok közé Jennifer Lawrence-t, akit Oscarra is jelöltek az alakításáért (idén a Napos oldalért meg is kapta). És hát Lisztes papa csipázza a kiscsajt, így kíváncsi voltam, honnan is indult ez a mindössze 2-3 éve tartó diadalmenete. Hát, a hegyekből.
A történet szerint ugyanis ott él a főszereplőnk, a tizenhét éves Ree a tizenkét éves öccsével és a nyolc éves húgával. Apjuk eltűnt, anyjuk beteg, összeomlott idegileg. Nem nagyon van mit enni, Reenek kell ellátnia a családot: főzni, fát vágni és az ügyeket intézni: apjuknak meg kellene jelennie egy tárgyaláson, mert ha nem teszi, szökevénynek fog számítani és elkobozzák a házat, ahol most Reeék élnek. Így a lánynak útra kell kelnie és meg kell találnia a drogkotyvasztásból élő fatert. De nem megy az könnyen faluhelyen...
Ami mindenképp a film pozitívuma, hogy erős atmoszférával dolgozik, szinte érezzük a hegyi hideg levegőt a bőrünkön és erre a téli színek is rásegítenek. A karakterek megismertetésében elég nagy a kontraszt: egyrészt Reet és családját bensőségesen megismerjük, ugyanakkor mindenki más teljesen elutasító, kizáró magatartást mutat. Néha erre már szinte hiteltelenül is rájátszanak. Emiatt néha kicsit nehezemre is esett elhinni a filmen látottakat. Mondom ezt persze úgy, hogy a Sötét lovag trilógiát meg mennyire hitelesnek tartom...
Talán kicsit lassú folyású a mozi, de nem mondanám, hogy unatkoztam rajta. A dolgok történtek szép számmal és sokáig ott lebegett mindenhol az apa köré felépített misztikusság is, ami nagyban hozzájárult abban, hogy a film fenntartsa az érdeklődésemet. És igazság szerint már az elején lehetett azt sejteni, hogy mi történt Ree faterjával, de titkon mást remél az ember. Valószínűleg az utóbbi évek egyik legerősebb jelenete, amikor a csónakban a motoros fűrésszel megszerzik a bizonyítékot...
És ez nagyban köszönhető Jennifer Lawrence alakításának, aki itt tényleg fenomenálisan hozza a vidéki lányt, akinek a nyakába szakadt az élet minden gondja, és ha a sajátjai nem lennének elegek így 17 évesen, kapott két gyereket meg egy beteg anyát is maga mellé... Szóval Lawrence abszolút uralja a karakterét és sikeresen közvetíti a néző felé annak minden búját-baját. John Hawkes úgyszintén remek alakítást nyújt az agresszív, mégis mélyen jószívű nagybácsi szerepében, ennek az embernek is rég oda kellett volna adni már az Oscart.
Persze nem mondom azt, hogy kifejezetten jó film volt: ez az a fajta történet, amit megnézünk, mert tulajdonképpen egy kicsit érdekel, hogy mi fog történni, de koránt sem tartogat annyi izgalmat, ami megugraná az ingerküszöböt. Így néha tényleg unalmasnak kellett volna lennie, amit látok, de valami rejtélyes okból kifolyólag mégsem ásítoztam. Talán ez a film legnagyobb érdeme mind közül: ahhoz képest, hogy miről szól, meglepően jól bánik a nézőjével.
Az A hallgatás törvénye valószínűleg télen még erősebben ütne, de még így is átszivárog a képekről a hűvös hegyi levegő. A viszonylag pozitív véleményem ellenére nem mondanám, hogy nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, hiszen ez olyasfajta filmélmény, ami erősen hangulathoz kötött. Így, ha nem a megfelelő kedvedben kap el, valószínűleg érdektelen marad számodra. Ami fontos: nem követi el azt az ordas hibát/hatásvadászatot, amit a Messzi dél vadjai: a film által bemutatott hegyi "söpredék" emberek élete és szemléletmódja szerintem lényegesen jobban hasonlít A hallgatás törvényében a valódiakéra.
