Elméletileg nálunk is megfordult ez a Jim Carrey-s melegkomédia a mozikban 2010-ben, bár még magyar címet sem kapott és így, 3 (eredeti megjelenéséhez képest 4) évvel később sem jelent meg itthon DVD-n. Pedig aztán nem is olyan rossz vígjáték, hiába fanyalogtak rajta olyan sokan, nekem (és különösen az asszonynak) nagyon bejött, holott nem csápolunk nyaranta a Melegfelvonuláson. Bár azon sokat kellene gondolkodnom, hogy az erősen homofób embereknek is ajánlható-e, mindenesetre a témában neutrálisaknak (mint jómagam) tök jó szórakozást nyújt.
Nem, ez a film nem polkorrekt, de nem is állna jól neki. Nem mellesleg igaz történet, bár ismerjük már annyira Hollywoodot, hogy tudjuk: nem eszik azt olyan forrón... Az tény, hogy létezett a címben szereplő Phillip Morris és egy hírhedt meleg szélhámos (Steven Russell) közt egy románc. Utóbbi életéről mindenesetre érdemes elolvasni a cikket a wikipédián, mert ha a film kronológiailag nem is stimmel, úgy tűnik, hogy a bemutatott szélhámosságok nagy része igaz.
Szóval a rendőrként dolgozó, családos Steven Russell (Jim Carrey) titkon meleg, de ezt még a felesége sem tudja róla. Egy közel halálos kimenetű baleset rádöbbenti, hogy a mostani élete egy rakás sz*r, ezért felgyógyulása után nyíltan vállalja a homoszexualitását. Ám melegnek lenni drága mulatság, ezért a szükséges pénzt piti csalásokból teremti meg. Élettársa elhalálozik AIDSben, őt pedig lecsukják. A börtönben találkozik élete szerelmével, Phillipp Morrisszal (Ewan McGregor) és elhatározza, hogy kijuttatja mindkettejüket a börtönből és boldogan élnek, míg meg nem halnak...
Szélhámos filmként és romantikus (!) filmként is működik az I love you Phillip Morris és ez szerintem elég nagy dolog. A forgatókönyvért és a rendezésért felelős duónak olyan filmeket köszönhetünk, mint a Tapló télapó, vagy az Őrült, dilis szerelem, így aztán nem véletlen, ha ez a film is nagyszerűen lavírozik a különböző zsánerek és a polgárpukkasztás közt is egyaránt. Bár a három közül ez a leggyengébb darab, ami valószínűleg annak tudható be, hogy mégis csak egy igaz történetet kellett jól vászonra adaptálni, ami soha sem könnyű dolog.
A forgatókönyv egyébként Steve McVicker könyve, az "I Love You Phillip Morris: A True Story of Life, Love, and Prison Breaks" alapján készült. Amit a film hibájaként fel lehet róni az az, hogy az utolsó harmadra teljesen elfárad: az addig sokszor sziporkázó poénokból kevesebb jut, a cselekmény leül és már nem is sikerül lábra állítani. Ezért pedig nagy kár: az elején ugyanis szinte hibátlanul működik a film, a vicces szituációk, de főleg a romantikus szál nagyon el lettek találva.
Ahhoz képest, hogy Phillip Morris tulajdonképpen egy eltartott k*rva volt, akiért Steve Russell mindent megtett, nem érezzük egyoldalúnak a kapcsolatukat. Különösen a börtönben játszódó jeleneteknél működik jól a kémia (!) a színészek közt. Ha Ewan McGregor karaktere nő lenne, észre sem lehetne venni a különbséget. Megint csak a börtönben játszódó részeknél működik jól a szélhámosság bemutatása is: ennyi kreatív és szemtelen módot kieszelni a meglógásra igazi művészet volt. Nem csoda, hogy a csávó IQ-ja 163.
McGregor ugyan csak mellékszereplőként tűnik fel, neki lényegesen kevesebb a dolga, de azt nagyon jól csinálja. Nem játssza túl az ízléstelenségig a szerepét, de mégis érződik rajta, hogy rossz nembe született. Jim Carrey jó szokásához híven ellopja a showt. Bár nem sokban hasonlít a tényleges Steven Russellra külsőleg, ez nem okoz neki problémát: hasonlóan a Dick és Jane trükkjeihez illetve a Hantaboyhoz, most is jól áll neki a szélhámos szerepe és ki is használja a benne rejlő potenciálokat.
Az I love you Phillip Morrist lehet szívből utálni is és én azokat az embereket is meg tudom érteni. Engem megnevettetett, néha elismerően bólogattam, a játékidő hamar elszállt, nem volt gyomorforgató egy pillanatra sem - szóval jól szórakoztam. Nem Jim Carrey legjobbja, de azt sem értem, hogy hazánkban miért kárhoztatták arra, hogy még csak DVD-n se jelenjen meg. Bezzeg a hígtrágyát... azt valahogy mindig sikerül behoznia a magyar forgalmazóknak.
