Amikor először láttam ezt a filmet, valamiért azt hittem, hogy igaz történetet dolgoz fel: megvolt a kellő alapozás a történet elején, megismertük a szereplők életét, a köztük lévő kapcsolatot és feszültséget és mindez valamiért olyan életszagúnak tűnt. Általában a sportdrámák igaz sztorikból készülnek, talán ezért gondolhattam azt, hogy a Warrior is beállt a sorba. De nem, ez a film ízig-vérig fikció lenyűgözően kidolgozott karakterekkel és egy nem akármilyen fináléval.
Az MMA (Mixed Martial Arts, azaz Kevert Harcművészet) világa itthon kevésbé ismert, pedig érdekes küzdősport, lényegében ketrecharc, ami most már a nők körében is elterjedt, elég csak a mostanában már a színészet felé is kacsingató Gina Caranora gondolni, aki 2011-ben főszerepet kapott a Bűn hálójában című Steven Soderbergh akciófilmben, valamint egy apróbb, de relatíve fontos mellékszerepben is láthattuk idén a Halálos iramban sorozat hatodik részében.
A Warrior történetében két, egymástól külön élő testvér életét mutatják be: a háborús veterán Tommy édesanyja halála után visszaköltözik az apjához, hogy az felkészítse őt az első Sparta viadalra, ahol 16 MMA harcos egyenes kieséses alapon küzd az 5 milliós fődíjért. Tommy bátyja, Brendan a beteg kislánya orvosi kezelései miatt pénzügyi gondokkal küzd, így a fizikatanárkodás mellett hétvégente kénytelen bagóért bunyózni. A teremben, ahol edz a Spártára készülő csávó lesérül és Brendan kikönyörgi az edzőtől, hogy őt vigye helyette a viadalra. 16 harcos, 1 testvérpár és csak egy győztes - de vajon ki lesz az?
Nehéz dolga van a sportdrámáknak, ha valami újat szeretnének mutatni, de úgy érzem, a Warrior ezt az akadályt is sikeresen vette. Most, hogy másodszor láttam, képes voltam ugyanúgy végigizgulni a Sparta-t, mintha fogalmam sem lett volna arról, hogy hogyan alakul a végeredmény. Amelyik filmnek sikerül ezt elérnie, az megérdemli, hogy áradozzak róla. A remény bajnoka ide, Harcos oda, mégis csak a Warrior az utóbbi évek legjobb sportdrámája.
A forgatókönyv zseniális: bár a film 140 perces, ez az idő egyrészt hamar elszáll, másrészt még így is olyan eszeveszett tempóban kapjuk az információkat, hogy ha nem ilyen lényegre törően lenne megírva, a sztori simán átlépné a három órát is. Mindkét főszereplőnek meg van alapozva az előélete, jók a motivációk és a ketrecharcos részek is elég jól lettek ábrázolva (még annak ellenére is, hogy Tommy különösebben meg sem izzad, illetve, hogy Brendant minden egyes alkalommal péppé verik).
Tommyt Tommy játssza, azaz Tom Hardy, aki keményen kigyúrta magát a szerep (és nyilván az ez után forgatott Sötét lovag: Felemelkedés Baneje) kedvéért. A morcos kisfiú és a csillogásból nem kérő, szinte rejtélyes sportember karaktere is jól áll neki, de a legjobb jelenete a bátyját játszó Joel Edgertonnal van a tengerparton, éjszaka. Itt mindkét színész kiválóan teljesít és pont ez kellett ahhoz, hogy a végső összecsapás olyan drámaira sikeredjen. Mert nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: a döntőben ők ketten kerülnek egymással szembe.
A film egyetlen Oscar jelölését Nick Nolte szállítja az alkoholista fater szerepében, akitől emiatt (mármint az alkohol és nem az Oscar jelölés miatt) elmenekült a családja és most már túl késő ahhoz, hogy újra visszafogadják, hiába józan ~1000 napja. Tényleg le a kalappal az öreg előtt, megérte a film készítőinek harcolni érte a stúdióval (mivel azok nem akarták leszerződtetni). Kisebb szerepben a Dr. Houseból ismert Jennifer Morrison is feltűnik Brendan feleségeként, de nem zavar sok vizet. Ennél lényegesen érdekesebb, hogy maga a rendező, Gavin O'Connor is szerepel a filmben.
Eredetileg a Sparta életre hívójának szerepét Charles 'Mask' Lewis-nak írták, de nem sokkal a forgatás előtt egy részeg sofőr miatt az életét vesztette, ezért vette át a helyét a rendező. A filmet egyébként Lewisnak ajánlották, ami egy nagyon szép gesztus volt a készítők részéről. Bár Oscart végül nem nyert, a Warriorról számomra hamar kiderült, hogy időtálló darab lesz. Ehhez minden adott: nagyszerű, szívbemarkoló történet, még annál is nagyszerűbb színészi alakítások és elképesztő zenei aláfestés. Izgulunk, sírunk, nevetünk - kell ennél több?
