Bár nem sokat tudok a 70-es években zajló angol-észak ír összetűzésekről, abban biztos vagyok, hogy sz*r lehetett akkoriban az utóbbi nemzet tagjának lenni (a sok-sok bombarobbantás miatt mondjuk a briteknek sem lehetett könnyű). Mai filmünknek is ez a témája: IRA merénylet, angol túlkapások, ártatlan írek. Az Apám nevében nem mellesleg megtörtént események alapján készült Gerry Conlon önéletrajzi ihletésű könyvéből, ami a "Proved Innocent" címet viseli.
Daniel Day-Lewisről sokszor hallottuk már, hogy a method acting technikát előszeretettel alkalmazza, így e film készültekor is kitett magáért: az észak-ír akcentusát a forgatási szünetekben is meghagyta, éjszakákat töltött a forgatáson felállított cellájában, ahol a stáb tagjai a kérésére szóban cseszegették és vízzel locsolták, hogy ne legyen olyan kényelmes az élete. Meg persze lefogyott rendesen, de ezt már tényleg csak úgy mellékesen említem meg.
Mondjuk ez még mindig semmi: Az utolsó mohikán forgatása előtt pár hónapra kiköltözött a vadonba. Vadászott, meg halászott, abból tartotta el magát. Kíváncsi vagyok, hogy a Lincoln forgatásakor mivel próbálkozott: odament Obama elnökhöz és megkérte, hogy hadd vegye pár hétre át az ország irányítását, csak hogy megtudja, milyen is elnöknek lenni? Még szerencse, hogy nem keresik meg egy horrorfilm sorozatgyilkosának a szerepére, mert ki tudja, akkor miket csinálna...
A történet szerint Gerry Conlon megunva az észak-ír helyzetet áthajózik Angliába, ahol barátjával egy hippi kommunában élnek egy darabig. Egy kocsma felrobbantása után valamiért őket veszi elő a rendőrség: hiába nincs bizonyíték ellenük, egy hetes kínvallatás után ráveszik őket, hogy ismerjék be a merénylet elkövetését. Gerry apja a fia után megy, de őt is, valamint a rokonság pár további tagját is lecsukják. Egy fiatal ügyvédnő sok-sok évvel később újra előveszi az ügyet, megmentve így főhősünket az életfogytiglanig tartó börtöntől.
A film nem siet sehová, kényelmes tempóban mutatja be az akkori helyzetet és noha érződik a nem túl magas költségvetés az utcai zavargások bemutatásán például, sikerül megteremtenie a hangulatot. A börtönévek bemutatása sem sikerült rosszul, bár szerintem itt még így is kihagytak egy hatalmas ziccert: az apa-fia drámából ugyan kapunk, de bántóan keveset. Pedig az, hogy össze vannak zárva egy helyre, számtalan lehetőséget kínálna...
Persze szép lassan azért történik valami, de ha még ennél is nagyobb hangsúlyt fektettek volna rá, valószínűleg az egyik legütősebb börtönsztorival gazdagodtunk volna. Így azonban maradnak a szokásos körök: a nehéz beilleszkedés (most épp azért, mert írek), az ezt követő egyre nagyobb befolyás a falakon belül, a börtönőrök köcsögségei és a rabok lázadása, aminek végén egy őr az életét is veszti. Ez sem rossz ugyan, de ennél a filmnél nem egy van, ami ezeket jobban bemutatja.
Igaz, itt nem is a börtönéveken van a hangsúly, holott az Apám nevében kb. fele a rácsok mögött játszódik. Ez Gerry Conlon pokoljárása kezdve a saját hazáját érintő helyzettől, ami miatt inkább Londonba "menekül", a nem éppen rózsás rövid hippikorszakról, az ártatlanul lecsukáson át a kínvallatásokig és a nevetséges tárgyalásig. Utóbbit viszont nagyon ügyesen kihangsúlyozza a rendező, mert a finálé ennek és a tények ismeretében a jó érzésű emberekben így még nagyobbat üt.
Daniel Day-Lewis felkészüléséről már volt szó, de arról még nem, hogy ez vajon mennyire látszik meg az alakításán? Magyar nyelvű verziót nézvén az akcentusról nem tudok beszámolni (amúgy sem nagyon tudnék szerintem), de az biztos, hogy nagyon odatette magát: kamaszéveiből épp hogy kilépő suhancként és börtönviselt férfiként is ugyanúgy hiteles alakítás nyújtott - akár csak a mindig remek Pete Postlethwaite. Egyedül Emma Watson Oscar-jelölését nem értem azért az egy szem erőltetett sírásért...
7 kategóriában jelölték az Oscaron, de végül egyben sem tudott diadalmaskodni sajnos. Day-Lewis pedig szinte minden szerepével megérdemelné a díjat, talán nála senki sem vette még soha komolyabban ezt a mesterséget és űzte ilyen magas fokon. Már csak miatta is érdemes lenne megnézni ezt a megrázó drámát ártatlan emberek hányatott sorsáról, akik csupán rosszkor voltak rossz helyen, rossz nemzetiségből. Bizonyára több figyelmet kapott volna a gálán, ha írek helyett feketék vannak a történet középpontjában...
A magyar cím egy pöttyet zavaró, mintha valami félrefordítás lenne, az eredeti angol verzió ugyanis semmi birtokos jelzőt nem tartalmaz. Az "In the Name of the Father" valójában az "Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" szöveg kezdete angolul és legjobb tudomásom szerint itt a cím valóban erre utal (bár a magyar verziónak is van értelme a történések függvényében). De ez legyen a legkisebb gondunk, hiszen ezt a filmet látni kell: börtönös filmként sem utolsó, de annál jóval több (és még több is lehetett volna).
