A blog újabb "szüzességét" veszítette el, ugyanis ez az első magyar film, amiről írásom jelenik meg (ez talán némileg tükrözi is a hozzáállásomat a hazai filmgyártáshoz). És ez az első magyar film, ami a megújult Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült. Igaz csak részben, de ennek ellenére, vagy éppen ezért nyitottan, befogadóan álltam hozzá. Ráadásul még a fődíjat bezsebelte (az egyébként - állítólag - nagyon gyenge felhozatallal rendelkező) Karlovy Vary-i filmfesztiválon, szóval úgy tűnt, valami tényleg változott.
Sajnos a filmhez nem találtam még plakátot a neten...
Lelövöm a poént: NEM. Ez még mindig ugyanaz a sz*r, csak most épp szerencséje volt Szász Jánosnak, aki a sikeren felbuzdulva rögtön el is határolódott a "rezsimtől" és megkérte a sajtót, hogy személyes filmjeként nézzenek A nagy füzetre. Vajnáék segge tehát csak addig volt érdekes, amíg azt a közel 1 milliárd forintot adták a projektre, ami egyébként egyáltalán nem látszódik meg a TVfilm-szerű, gyatra CGI-al megtámogatott és javarészt egy nyamvadt tanyán játszódó mozin.
Azért az mégiscsak 5 millió dollár. Annyiból leforgatták a Hold című sci-fit is, szóval sok mindenre elég kell legyen ez a pénz. De hát ugye nem lett, elég megnézni az előzetest, hogy elvegye a kedvünket. De még egyszer kihangsúlyozom: ennek ellenére is nyitottan álltam a filmhez, még úgy is, hogy a filmfesztiválos kritikák nem voltak tőle elragadtatva. Világháború - jó téma lehet, falusi élet - szintúgy, ráadásul az Oscarért is ezzel a filmmel szállunk harcba (más komoly jelölt mondjuk amúgy sem volt).
A sztori alapja Agota Kristof, egy Magyarországon született, de Svájcban élő, franciául író szerző könyve, mely bizonyára tök jó (nem olvastam, de a film megítélése szempontjából amúgy is irreleváns), most újra ki is adják majd a film mozikba kerülésével egy időben a könyvkiadók. Amennyit leszűrtem az internetes kutakodásomból az az, hogy a könyv története egy meg nem nevezett háborúban, egy meg nem nevezett határ menti kis falucskában játszódik, míg a filmé természetesen a második világháborúban, nácistól, holokausztosostól, mert az itthon a mai napig hot topic ugyebár.
Szóval egy ikerpárt az anyjuk Pestről a rég nem látott, zsémbes nagymamához viszi Kőszegre, mert sajt (valójában mert az ikrek túl feltűnőek egy háborúban... Mi van?). Nagyi korábban már kinyírta a nagypapit, a lányát utálja, az unokáit is szukafattyaknak hívja, szóval ideális nevelő mindaddig, amíg véget nem ér a háború: az ikreket minden nap jól megveri, a kajáért pedig jól megdolgoztatja őket. Mindeközben ők mindent felírnak egy, az apjuktól kapott füzetbe...
Eredetileg a film elbeszélő stílusában szerettem volna megírni a kritikát, de képtelen vagyok tőmondatokban kifejezni a gondolataimat, sajnálom. Mert bizony az ikrek narrálnak, méghozzá rohadt idegesítően, artikulálatlanul, önmagukat ismételve, ami nyilván a könyvben működött, de a filmben abszolút nem. Az utolsó harmadban meg el is felejtik a dolgukat, csak a film végén jut eszükbe ismét, hogy mondani kéne valamit (éljen a konzekvens hozzáállás).
Miről is szól? Az ikrek felnövésének története lapul a mélyben. Megismerkedésük a bűnnel: egyre brutálisabb dolgokat követnek el (kezdetben verőköltő bodobácsokat (a.k.a. suszterbogarakat) gyilkolnak, aztán csirkét, később már egy csúnya zsidógyűlölő lányt is, sőt, még ennél is tovább mennek) és arról, ahogy megismerkednek a szexualitással (legyen az a német tiszt homoszexualitása és pedofíliája, vagy a már említett lány kíváncsisága).
Mindezt a Gyémánt-ikrek elképesztően élet- és ötlettelen játékával. Beszélni nem tudnak, rengeteg megmozdulások mesterkélt - elképzelésem sincs, hogy miért rájuk esett a választás a szereplőválogatáson. A többi mellékszereplő so-so, az egyedüli emlékezetes alakítást Molnár Piroska produkálja: egyszerűen elképesztő, amit művel. Egyszerre félelmetes és undort keltő, de a mélyben sebezhető és szánni való figurát játszik. Majdhogynem Oscar-közeli alakítás, minden tiszteletem az övé.
Mi az, amit tanít nekünk a film? Hát például azt, hogy a keresztény papok pedofilok, a német tisztek szintén pedofilok, no meg buzik is. Erre a jellemhibájára Ulrich Thomsen karakterének testi fogyatékossága is rávilágít (ejj, de eredeti!). A zsidó cipész viszont a legjobb arc, mert ad a srácoknak csizmát ingyé'. "A cipész a legjobb barátunk volt" - sérelmezik kivégzését az ikrek, bár két mondatnál többet nem beszélt a kölykökkel. Legalább ezt bemutathatták volna kicsit részletesebben, a sok értelmetlen és felesleges narráció és a még több felvétel-újrahasználás helyett.
A nagy füzetben az egyetlen említésre méltó dolog tehát Molnár Piroska lehengerlő alakítása. Minden más tekintetben rossz: TV-filmszerű, túlművészkedett és a lehető leggázabb módon hatásvadász. Ha feltétlenül elválaszthatatlan gyerektestvérpárról szóló filmet szeretnél nézni a mozikban, inkább a Barátunk, Superman című skandináv-iraki (éljen a globalizáció) drámát ajánlom, abban legalább van élet és szerethető pillanatok. Ezen is csak azért nem alszol be, mert ahhoz túl idegesítő a narráció. És higgyétek el nekem, szívből sajnálom, hogy ezt kellett írnom a filmről.
