Érdekes szórakozás megismerkedni a 70-es, 80-as, 90-es évek filmjeiben ábrázolt jövőképekkel, mert egyrészt vicces, másrészt elgondolkodtató is egyben. Vannak egészen szürreális látomások is, de akad köztük olyan, ami egész jól betalált - például biztos vagyok benne, hogy már csak két évet kell várnunk a lebegő gördeszkára és az önbefűzős cipőre... Szerencsénkre azonban James Cameron és mai filmünk rendezője, John Carpenter is mellélőtt: az atomháború is elmaradt és a 80-as évekbeli punkok sem szaladgálnak csoportosan az utcán éjszakánként.
Carpenter nevét remélhetőleg mindenki ismeri, ha máshonnan nem, talán a Halloweenből, vagy a Dologból... Utóbbiban szintén Kurt Russellel dolgozott együtt a rendező, pont a Menekülés New Yorkbannak hála. Erre a szerepre ugyan eredetileg nem Russellt szemelték ki a korábbi szerepei miatt (nem volt épp valami hatalmas akciósztár), hanem Tommy Lee Jonest vagy Charles Bronsont (utóbbit Carpenter túl öregnek találta a feladatra). Bár azt megjósolni sem lehet, hogy hogyan alakult volna a film kultusza más főszereplővel, az azonban biztos, hogy Kurt Russell tökéletesen helyt állt és egy emlékezetes alakítással tette gazdagabbá a világot. És még a kalóz szemfedő is az ő ötlete volt...
Szóval ebben a bizonyos punkoktól hemzsegő jövőképben egész New York egy hatalmas elkerített, szigorúan őrzött börtön, ahonnan képtelenség kijutni. Az elnök gépét eltérítik és lezuhannak vele a World Trade Center mellett (micsoda ziccer volt, ejj). A rendőrkapitány valamiért úgy dönt, hogy az épp a börtönbe rabként tartó Snake Plisskennel egyezséget köt: kihozza az elnököt 24 órán belül onnan és egyrészt szabad lesz, másrészt pedig hatástalanítják azt a kis robbanótöltetet, amit pár pillanattal korábban küldtek a véráramába...
Szóval van egy jó kis borús jövőképünk, egy videójáték egyszerűségét idéző történetünk meg egy csipetnyi határidős dramaturgiánk, lássuk, mit kezdett ezzel Carpenter! A látványvilág egész érdekesre sikeredett, látszik a ráköltött pénz. Mondjuk 1980-ban a 7 milliós büdzsé nem volt olyan rossz (a Birodalom visszavág is csak 2,5x került többe), pláne nem Carpenter számára, akinek ez volt addig a legnagyobb rendelkezésére álló összeg a filmjéhez. Persze mai szemmel nézve a trükkök már gyengécskének hatnak, de 33 évvel korábban egész jónak számítottak.
Például a város 3D-s feltérképezett modelljéhez nem is számítógépet használtak (habár már léteztek olyan masinák, amik ezt tudták), hanem makettet, amit aztán lefestettek úgy, hogy az komputer grafikának látszódjon. Ezt egyébként később átfestették és a Szárnyas fejvadászban is felhasználták. Az utcák hangulata, az épületek romossága, a Herceg nevű antagonista sajátos birodalma a nagyvárosi gettók továbbfejlesztett változataként hat, elérve a célját: ilyen helyen senki sem tartózkodna szívesen.
Snake karaktere ikonikussá vált a film megjelenését követően (ezért aztán nem maradhatott el a folytatás sem). Russell nagyszerűen ráérzett arra, hogy hogyan is kellene megformálni ezt az öntörvényű háborús veteránt, akiről már mindenki hallott és (egyfajta running gagként a filmet végigkísérve) akiről mindenki azt hiszi, hogy már meghalt. És bár menő csávó, szó se róla, azért nem egy szuperhős karakter: ha lábon lövik, akkor onnantól kezdve sántít, ha többen támadnak rá, akkor lebirkózzák...
Másik főszereplőnk a meglehetősen szemétláda rendőrfőnök szerepében a western nagy királya, Lee Van Cleef. Minden idők egyik legjobb rosszfiúkat játszó színésze, bár még mindössze 55 éves volt itt, eléggé lestrapáltnak és öregnek tűnt, sajnos a játéka is megfáradt volt. Nem nagyon vette igénybe a színészi fegyvertárának csodafegyverét, a legendás nézését és helyette nem is nagyon nyújtott mást. Tőle azért többet várt volna az ember...
Donald Pleasence, a rendező "kabalaszínésze" természetesen most is tiszteletét tette az elnök megformálójaként. További kisebb szerepekben látható még a mindig remek Ernest Borgnine, a kiváló karakterszínész, Harry Dean Stanton vagy épp a South Park séf bácsijának a hangját kölcsönző Isaac Hayes, aki a börtönváros vezetőjét, a Herceget alakítja. A Menekülés New Yorkból egy igazi klasszikus a 80-as évek elejéről, kiváló zenei aláfestéssel. Vétek lenne kihagyni... és bár még nem láttam, de úgy tűnik, folytatást is vétek volt csinálni neki.
