A film, amire rohadtul haragudnom kellene és mégsem tudok. Sőt, ahogy múlik az idő a megtekintése óta, annál inkább azt érzem, hogy ez bizony egy rohadt jó dráma volt. A dán Dogma95 mozgalom 10. évfordulójára készült darabban, Lars von Tierék szabályrendszerét nagyjából betartva egy női fegyházba helyezték a lassan csordogáló cselekményt. Ami először talán kicsit kimértnek hatott, de rá kellett jönnöm, hogy csak így volt képest igazán nagyot ütni. És engem ráadásul el is talált.
Megismerkedésem a dogma-filmekkel tehát első ránézésre koránt sem ment zökkenőmentesen, de végül csak a szívembe zártam a Bűnöket minden kis zavaró aprósága ellenére is. Nem, nem ez lesz a kedvenc filmes irányzatom, de a közeljövőben mindenképpen bepótolom a legfontosabb darabokat (például a Születésnapot). És hogy miért kerítettem egyáltalán sort a Bűnökre? Egy börtönös filmekkel foglalkozó oldalon találtam rá, ahol az előkelő 5. helyen figyelt a 300 alkotást felvonultató toplistájukon.
Egy női fegyházba egy új fegyenc és egy új papnő is érkezik nagyjából egy időben. Előbbit Katenek hívják és azért kellett átszállítani, mert állítólag csodákat művel: megszabadítja a drogfüggő lányokat az elvonási tünetektől, így rontva a benti drogdílerek bizniszét. A papnőt pedig Annának hívják, aki - bár meddőnek hiszi magát - csodával határos módon teherbe esik. Később kiderül azonban, hogy a magzatnak kromoszómarendellenessége van, ami 10-15%-ban veszélyes lehet, így lehet, hogy meg kell szakítani a terhességét... Vaaaagy, esetleg Kate-et kellene megkérni, hogy segítsen?
Rögtön a legeslegnagyobb problémámmal kezdeném: a feltehetően evangélikus papnőnél, aki ugye mélyen vallásos ember (ennek megfelelően rendesen próbára is tétetik a film során) egyáltalán számításba jöhet az abortusz? Római katolikusként nem vagyok tisztában eléggé az evangélikus egyház "szabályaival", de nekem ez egy kicsit furcsa egy ilyen szinten vallásos valakitől. Arról nem is beszélve, hogy (bár félve teszem fel a kérdést, mert magam sem vagyok biztos abban, hogy én mit válaszolnék): "és akkor mi van, ha szellemi fogyatékos lesz?"
Sőt a filmben még csak nem is arról van szó, hogy mindenképpen beteg lesz a gyerek, hanem arról, hogy van némi esély rá... Számomra emiatt ez az egyébként nagyon komoly és súlyos kérdéskör kicsit valótlanná, műproblémává vált, főleg egy olyan embertől, aki 35 éves, szeretett volna gyereket, de nem lehetett neki, most pedig mégis megadatott számára a dolog. Komoly dilemma, szó se róla, de egy világi emberrel bemutatva könnyebben elfogadtam volna.
Na, de térjünk át a jó dolgokra, mert abból jóval több akad: először is Kate kissé misztikus karaktere baromi jól ki van találva: csodát tenni sosem látjuk úgy igazán (nem kezd el világítani a keze, meg hasonló), sőt nagyon is emberinek hat minden megnyilvánulása. Kapott egy jó kis sötét múltat, ami amúgy egy klasszikus börtönszabályt használ ki, azaz a gyerekgyilkosokat (gyerekek halálát okozó rabokat) még az egyébként erőszakos bűncselekmények elkövetői és a többi gyilkos is kiközösíti. Egyedül a börtönőrös romantikus szálával voltam úgy, hogy meglettem volna nélküle is.
Anna karakterét pedig a színésznő, Ann Eleonora Jørgensen alakítása teszi érdekessé. Különösen jól sikerültek a férjével, Frankkel (Lars Ranthe) eljátszott közös jeleneteik, nagyon hitelesek férj és feleségként. De a színésznőnek olyan tekintetben szerencséje is volt, hogy Anna esetében rengeteg különféle érzelmet (önfeledt boldogság, kiábrándult szomorúság, düh, igazságtalanságérzet, stb.) meg kellett jelenítenie ez alatt a másfél óra alatt, így lett belőle egy nagyon színes és sokoldalú karakter.
A börtönéletbe is nyerhetünk bepillantást, a 2000-es évek utánra oly jellemzően elsősorban a drogüzérkedést helyezve előtérbe: csempészés, terítés, elrejtés, belőtt és elvonási tüneteket produkáló bentlakók. Valamint egy ritkábban érintett téma, a börtönőrök magánélete és gondjai is megjelenik. A már említett börtönőr és börtönlakó közti romantikus szállal máshol még nem is találkoztam, bár itt sem volt esszenciális szerepe, inkább csak a végső elutasítás járult hozzá a fináléban produkált viselkedéséhez Katenek. De már így is túl sokat árultam el... Érdemes megnézni, mert mikor már azt hinnéd, hogy kiismerted, kapod a gyomrost. Én még most is, 3-4 nappal a megtekintése után is érzem egy kicsit az ütést.
