Mivel az első rész hazájában sikeres lett, nem kerülhette el a sorsát... Így 4 évvel később megszületett a folytatása is, amiben az előző film kvázi mellékszereplőjét, a Chow Yun Fat által alakított Chung Tin Ching-ot helyezték a történet középpontjába. Veszélyes húzás volt, hiszen sok esetben bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül jó döntés mellékszereplőből főszereplőt csinálni, mert ami működik fél órában, az másfél órában fárasztóvá és unalmassá válhat.
Persze már az első etapban sem tekintettem kimondottan mellékszereplőként Chingre, csupán ott még nem az ő történetét mesélték el nekünk - ellenben mai filmünkkel, ahol sokak örömére végre az ő figuráját helyezték a középpontba... és nem tették rosszul, mert Chow Yun Fat van olyan jó színész, hogy az eddig főként vicces csávóként ábrázolt karakterének megmutassa a drámai oldalát. Lo Ka Yiu most nem tér vissza, helyette egy gengszterfőnökkel köt barátságot a főhősünk.
A sztori tehát az első rész után folytatódik: Ching még mindig a börtönben, hiszen a rossz magaviselete miatt folyamatosan duzzasztják a büntetését. Édesanyja halálakor nagy gond szakad a nyakába, mert így kisfiát nevelőotthonba kell adnia. Nem sokáig képes azonban a seggén ülni, szóval úgy dönt, megszökik. Persze még aznap elkapják, de ez nem jelenti azt, hogy nem próbálja meg újra és újra - és ebben társra is lel az egyik maffiafőnök személyében. De visszakerülvén a sittre ismét akad egy szemét rab és egy szemét biztonsági főnök, akik miatt nem fenékig tejfel a börtönélet.
A Lángoló börtön 2 az a film, amiben tényleg kigyullad a börtön a sztori végén, betöltve az első rész okozta hatalmas űrt. Mondjuk az is igaz, hogy itt is beleestek a készítők a szokásosnak számító "mindenből többet, nagyobbat" elv csapdájába, ami egy picit a sztori hihetőségére rányomta a bélyegét. A két főszereplő rab sikeres elmenekülése a majdnem biztos elfogásuk elől erősen súrolta azt a bizonyos határt, de tény, hogy látványos és izgalmas menekülős jelenetet komponáltak köré.
Nem éreztem feltétlenül szükségét annak, hogy az első résznél is 10 perccel hosszabb legyen a folytatás, egyszerűen bőven nincs annyi minden a filmben, ami ezt indokolttá tenné. Csomó dolgot például csak átollóztak az első részből, másodszorra nézve pedig már nem túl izgalmas. Ching háttérsztorija kicsit más megvilágításba helyezte főhősünket, bár abban megint csak nem vagyok biztos, hogy ez volt a jobb megoldás, vagy az első rész szófukarsága a témában. Valamit szimplán csak jobb nem tudni.
Az új szereplők sajnos nem túl emlékezetesek, részben azért, mert Chow Yun Fat már megint lemos mindenkit a színről könnyű szerrel, részben pedig azért, mert nincsenek túl jól megírva. A konfliktusok nagy részét - megint csak azt kell mondjam - az előző részből mentették át. Az egyedüli komoly újdonság a szökés, ami - mint már említettem - kicsit felrázza az eseményeket és a szokatlan szituáció egyfajta road movieként funkcionálva összebarátkoztatja a két főbb szereplőt.
Kifejezetten vicces jelenetek is akadnak újfent - ha valamiért, hát ezért lehet szeretni a Lángoló börtön filmeket: mert azon túl, hogy komoly témát mutatnak be néha elég kegyetlenül, van helye a humornak is. Ez az érdekes mix emeli ki őket a hasonszőrű produkciók tengeréből. Ringo Lam rendező egyébként nem csak ezt a két alkotást készítette a témában, hanem Jean-Claude Van Damme főszereplésével 2003-ban még összehozta a Maga a pokol című tucatmozit is - de ekkor már leáldozóban volt a karrierje.
Mindent egybevetve bár nagyon sok az áthallás az első részből, a Lángoló börtön 2 a folytatások közt azon kevés kivételeknek a táborát gyarapítja, amik képesek voltak hozni az előd színvonalát. Egyik film sem volt korszakalkotó darab, de néhány színes karakter és érdekes konfliktus simán elvitte a hátán az egészet. Azoknak ajánlom, akik még csak ismerkednek az ázsiai filmekkel, mert európai szemmel nézve is kifejezetten szórakoztató és könnyen emészthető darabok.
