Richard Curtis az angol romantikus komédiák koronázatlan királya. Pont. Ő csinálta ebben a műfajban az utóbbi 2 évtized messze legemlékezetesebb darabjait (igaz javarészt íróként) és most eljött a pillanat, amikor visszavonul a rendezéstől. Utoljára még összehozta munkássága talán eddigi legszemélyesebb és legmeghatóbb darabját, szóval mondhatjuk, hogy rendezői karrierjét egy tökéletes filmmel zárta le. Ami egyfelől örvendetes, másfelől viszont szomorú, hiszen a jóból sosem elég...
Időutazós romantikus film. A koncepcióról a legtöbbeknek talán az Időutazó felesége ugorhat be, ráadásul, csak hogy könnyebb legyen összekeverni a kettőt, abban is mai filmünk női főszereplője, Rachel McAdams epekedett a főhős után. Ám míg az Eric Bana nevével fémjelzett alkotásban a humort csírájában fojtották el, az Időről időre egy szellemes dumákkal és vicces szituációkkal tarkított forgatókönyvből született, hovatovább sokkal több, mint egy "egyszerű" romantikus film. Ez egy óda az élethez.
Timmel 21 éves korában váratlanul közli az apja, hogy a családjuk minden férfitagja képes az időutazásra, csak egy sötét hely kell hozzá, ökölbe kell szorítania a kezét és arra a pillanatra gondolni, ahová vissza szeretne térni. Főhősünk miután a klasszikus opciókat (pl.: pénzszerzés) apja jó tanácsára elvetette, úgy dönt, hogy arra használja fel frissen szerzett képességét, hogy becsajozzon. Persze az élet még az időutazóknak sem egyszerű, a pillangó hatás veszélyeiről nem is beszélve...
Az Időről időre más, mint azt első ránézésre gondolnád, a romantikus sztorivonal csak az álca. Úgy hiszem, Richard Curtis valahogy így, ezzel a filmmel próbálta meg kifejezni, mi az, amit megbánt az életben, valamint a vágyát, hogy mire volna szüksége, hogy ezen, így közel 60 évesen változtatni tudjon. A kulcs természetesen az idő, a hasznosan eltöltött idő, ami tulajdonképpen nem más, mint az a bizonyos 42 a Galaxis útikalauz stopposoknak-ból.
Szerintem mindenki eljátszott már azzal a gondolattal, hogy jó lenne újraélni bizonyos pillanatokat és igazság szerint ez a film igazi témája, nem az ügyeskedés és a szálak megfelelő kavarása az időutazással. Utóbbit ugyanis akárhányszor megpróbálja Tim, mindig félrecsúszik valami... Ahogy persze az életben is félrecsúszna, ha létezne az időutazás. És nem, nem ez a film lesz az, amiben szakszerűen, logikai buktató mentesen használják ezt a lehetőséget (ahogy a Vissza a jövőbe filmeknél sincs így, mégsem érdekel senkit).
A szereplőgárda pazar: Domhnall Gleeson nevét ideje lesz megtanulni, apuci (Brendan) nyomdokain egész jó úton halad és talán nem csak karakterszínészként lesz képes majd megélni. McAdams ezúttal a mosolyokért és az örök jókedvért felelős, neki ebből adódóan talán könnyebb dolga volt, a karaktere sem egyenlő partnere Timnek a vásznon töltött idő tekintetében. A showt jó szokásához híven Bill Nighy lopja el Tim apjaként. Domhnall és közte hihetetlenül jól működik az összhang, élvezet nézni a közös jeleneteiket.
Ez az alkotás rengeteg érzést vált ki az emberből, a vetítés végeztével ezért aztán szükségesnek is éreztem, hogy gyorsan beüljünk a Hajsza a győzelemért című benzingőzös, farokméregetős filmre is (elvégre moziünnep volt, vagy mifene), hogy visszaálljon a megfelelő tesztoszteronszintem... Mert ezen még az igazán durva férfiállatok (izé... természetesen én az vagyok) is simán elérzékenyülnek szerintem, ami mostanában ritkán adatik meg sajnos... Utoljára nyáron, a Dal Marionnak esetében történt hasonló, de az egy fokkal hatásvadászabb (de csúnya szó ez rá) film.
Talán nem annyira komplex, mint az Igazából szerelem, de van annyira jó. Bár az angolok egy szót használnak rá, magyarul szerencsére különbséget tudunk tenni: előbbi inkább a szerelemről, mostani filmünk pedig inkább a szeretetről szól. Ez is képes megríkatni az embert, ez is fantasztikus érzelmi töltettel rendelkezik és ezt is akárhányszor újra lehet majd nézni, ha kijön DVD-n. Nem csak lehet, hanem érdemes is. Én a moziünnep alatt, olcsó jegyárakkal, premier előtt néztem és mindenkinek csak javasolni tudom, hogy kövesse a példámat, mert nagyon megéri. Ráncigáld el rá a párodat, vagy a családot :)
U.I.: Pofás a zenehasználat is, kár, hogy az előzetesben hallható Of Monsters and Men számot a filmben nem használták végül fel.
