Lisztes megmondja a tutit

A pókasszony csókja - Lisztes megmondja a tutit

2013. október 21. 15:00 - lisztes

A film rendezőjének, Hector Babenconak egy későbbi munkáját, a Carandiru - Börtönlázadást már korábban kiveséztem a blogon és most egészen 1985-ig nyúlok vissza, amikor elkészült ez a két fontos Oscar-történeti mérföldkőhöz is köthető alkotás. A Pókasszony csókja volt az első független produkció, amit jelöltek a legjobb filmre. Tudom, hogy ettől azért nem esik hasra az olvasó, de fontosnak tartottam megemlíteni, mert nem csak a díszleteken látszik a szerényebb (független filmes) költségvetés: a két főszereplő, Raul Julia és William Hurt például ingyen dolgozott, csak a repülőjegyüket és a hotelszámlájukat állták a készítők.

kiss-of-the-spider-woman.jpg

Utóbbinak kétségkívül megérte, ugyanis William Hurt volt az első (és ez most itt a második fontos Oscar-történeti mérföldkő), aki nyíltan homoszexuális karakter megformálásáért zsebelte be az aranyszobrocskát. De szerencsére ez egy olyan film, amire nem csak emiatt kell emlékeznie az embernek. Persze szó sincs arról, hogy a Pókasszony csókja egy tökéletes, elfeledett gyémánt lenne. A meleg kérdéshez mindenesetre eléggé nyíltan, sőt, szokatlanul nyíltan állt hozzá.

Az alapfelállás egyszerű: 2 ember raboskodik egy cellában. Az egyikük, Luis Molina (Hurt), egy meleg férfi, akit fiatalkorúval létesített szexuális kapcsolat miatt ítéltek el. A másikuk pedig Valentin Arregui (Julia), aki politikai fogoly, a brazil ellenállás tagja. Utóbbi épp a "kihallgatásából" összeszedett sebeiből gyógyul éppen, miközben Molina egy kedves romantikus történetről mesél neki, ami egy náci propaganda filmből származik. Persze azért jóval több van emögött, de azt az olvasóra bízom, hogy felfedezze magának...

Molina-and-Valentin-in-Kiss-of-the-Spider-Woman-kiss-of-the-spider-woman-29453902-800-433.jpg

Manuel Puig regényét adaptálták a mozivászonra, később lett belőle Broadway-változat is, lévén a fő sztorivonal egyetlen egy szobában, vagyis cellában játszódik, a mesélésből szőtt történet pedig még a filmben is eléggé színpadinak tűnik, tehát a színházban is simán működőképes ez az egész. Igaz azonban, hogy a náci melodrámából elénk tárt részletek nem sikerültek különösebben érdekesre, de fontos részét képezik a filmnek, mivel erős a párhuzam az ott történtek és a film második felében a főszereplőkkel történt dolgok között.

A Pókasszony csókja egy lassú folyású film, a két órás játékidő különösen embert próbáló tud lenni, ha annak nagy részét párbeszédekkel töltik ki. Márpedig itt erről van szó, a két főszereplő rengeteget "fecseg" a cellájában, de ennek is jó oka van: a lassú barátkozás, majd a kialakuló viszony fontos és szükséges elem a már lényegesen akciódúsabb végjátékhoz. Lesz üldözés (igaz csak gyalog, de hát az is valami), lövöldözés, meg minden...

kiss-of-the-spider-woman1.jpg

Hurt ekkorra már némi színészi tapasztalattal rendelkezett (pedig ez már 28 éve volt), ellenben a beszámolók alapján nem igazán találták meg az összhangot Juliával. Ekkor előbbi javaslatára szerepet cseréltek egy időre és megcsináltak pár jelenetet, ami annyira jól sikerült, hogy Hurt ragaszkodott hozzá, hogy így maradjon. Persze, amint a filmből is látszik nem így lett, de hát örülhet is neki, mert élete egyetlen Oscarját nyerte meg, pedig azóta jelölték még háromszor...

Molina megformálásában egyébként nem meleg férfiban gondolkodott, hanem egy nőben, aki férfitestben kénytelen élni. Mai szemmel nézve persze ez a klasszikusnak mondható, már-már parodisztikus "buzi karakter"-nek tűnik, de én megértem, hogy akkoriban ez még különlegesnek számított. Egyébként nagyszerűen hozza a figurát (bár mivel szinkronnal néztem, a hanghordozásáról nem tudok nyilatkozni), érdemes figyelni az apróbb rezdüléseit is: tényleg olyan, mintha egy nőt látnánk a vásznon...

2kiss-of-the-spider-woman.jpg

Raul Juliát (R.I.P.) valahogy ezért a szerepéért elkerülte a reflektorfény, pedig szerintem méltó társa Hurtnek. Persze, lehet, hogy csak a nagyszerűen megválasztott szinkronhangok teszik, de Julia temperamentumos és (okkal) paranoiás karaktere talán még hitelesebbnek is tűnt, mint a meleg Molina. Sonia Braga, aki (többek közt) a címszereplő pókasszonyt is megformálja ugyanakkor csak az egzotikus arcszerkezete miatt marad emlékezetes. A film egy nagyszerű dráma és egy közepes thriller keveréke, ami ugyanakkor nem mindenkinek ajánlott. Engem azonban kellemes meglepetésként ért.

Lisztes

A pókasszony csókja az imdb-n

A pókasszony csókja előzetes

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr405586920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása