Azért az meglehetősen ritka jelenség, hogy amerikai filmnek (Hajrá, fegyencváros!) Európában elkészítik a remakejét, itt most mégis erről van szó. Ráadásul mindezt Angliában követték el, szóval még csak a nyelvi problémákra sem lehet ráfogni a dolgot. A háttérben nyilván az áll, hogy az újvilágban oly' népszerű amerikai futball mifelénk annyira nem menő, igaz ugyan, hogy az angolok rögbiznek, de azért az még sem teljesen ugyanaz. Ellenben a klasszikus futball, amit a tengerentúlon "soccer"-nek neveznek, még ha nem is megy minden országnak (khm, 8-1), töretlen népszerűségnek örvend.
Matthew Vaugh produceri felügyelete mellett tehát elkészítették a Gépállat SC-t, aminek főszerepére a Guy Ritchie filmek felfedezettjét, az eredetileg futballista Vinnie Jonest szerezték meg - jah, hát így könnyű :) Igaz, a Burt Reynolds-féle eredetiben is voltak valódi sportolók, hiszen a játékidő egy tekintélyes hányadát már abban a filmben is az a bizonyos rabok vs őrök meccs tette ki. A kérdés a Gépállat SC kapcsán leginkább az, hogy a teljesen más szabály- és pontozórendszerű európai focit hogy sikerült a produkció dramaturgiájába beleszuszakolni?
Danny Meehan egykoron nagy reménységű focista volt, de egy bundagyanús eset után megfeneklett a karrierje. Bánatát italozással enyhítgeti évek óta, amikor a városban a kelleténél gyorsabban megy kocsival a kocsmába, ahol az érte jövő rendőrökkel is leáll még bunyózni, de csak a biztonság kedvéért. Az eredmény természetesen börtönbüntetés, méghozzá egy olyan börtönben, aminek az igazgatója nagy futballrajongó és sok pénzt ölt a börtönőrök félprofi csapatába, akik mégsem produkáltak kielégítő eredményt. De talán Danny segíthet az edzősködésben: egy bemelegítő meccset szervez az őröknek a rabok ellen...
Ami különösen tetszett a filmben az csupán annyi, hogy nem szolgaian másolták az eredetit, inkább csak az alapmotívumokat vették át belőle. Így nem féltek behozni új szálakat (a sportfogadások, vagy épp a két Bob sportkommentátorként) és nem féltek kihagyni bizonyos dolgokat. Ez utóbbinak köszönhető az is, hogy a vígjátékokhoz sokkal jobban illő kb 1,5 órás játékidőt is be sikerült lőni, szemben az eredeti közel két órájával, aminek ráadásul az utolsó 45 percében már csak a meccs van.
Persze a mérkőzés itt is nagy teret kap és egy fokkal talán nehezebb is a dolga a készítőknek, mert a foci sokkal "folyékonyabb" sportág, szemben az amerikai futball darabosságával. Mint már említettem, a pontozás is más, míg ott touchdownok vannak és 7 pontokat szereznek egy jól sikerült akcióval, itt maradnak az egyet érő gólok. Valamint, amíg az eredetiben a játékosok folyamatosan cserélődnek aszerint, hogy támad, vagy védekezik a csapat, itt ugyanazt a 11 embert (plusz max 1-2 cserét) kell használniuk.
És itt kerül elő a legnagyobb probléma a filmmel: a foci koránt sem olyan agresszív játék, mint az amerikai "verziója". Itt ha felrúgnak valakit, akkor azért kiállítás jár és eggyel kevesebb emberrel folytathatja a csapata. Itt nem benga nagy börtöntöltelékekre van szükség, akik áttörik az ellenfél játékosai alkotta falakat, hanem technikás emberekre, akik meg ugye nem két és fél méterre nőnek. Azért Jason Statham segítségével legalább a kapusból sikerült egy pszichopata gyilkost csinálni, akitől mindenki fél.
Nyilván ez nem az a film, ahol Oscar-díjas alakításokat vár el az ember, de mindenki szépen teszi a dolgát, még Vinnie Jones is ezerrel nyomja a mimikát. Ennél jobban egy szerep sem fog hozzá passzolni sosem, úgyhogy bizonyára megbecsülte. A karakterek klisések ugyan, de legalább kevésbé parodisztikusak, mint a Burt Reynolds-féle eredetiben. Ez alól csak Statham figurája kivétel, de ő is csak a "hülye angol humor"-nak esett áldozatul.
Rendezőnek ez volt és máig ez az egyetlen filmje, amit forgatott. Kár, mert szerintem ezt az alapanyagot és a szűkös, 2,5 millás büdzsét (oké, ez fontban értendő) remekül kihasználta. Könnyed humor, egy kis dráma és persze a végén az elmaradhatatlan lassításokkal rásegített katarzis. Amiben szerintem a három verzió közül (a már sokat emlegetett eredeti, Reynolds-féle, illetve az Adam Sandler-féle átirat 2005-ből a másik kettő) ez viszi a prímet, az a sajátos börtönatmoszféra, amihez most az egyszer jobban passzolt az enyhén TVfilmes jelleg.
