Mel Gibson az utóbbi időkben inkább csak a rendezésre és az ivásra koncentrált, így nagyon megörültem, hogy 2010-ben újra kamera elé állt és idő közben le is nyomott 3 (állítólag - mivel nem láttam mindet) minőségi darabot, amik közül mai filmünk a harmadik. Sőt, a Börtönregény óta szerepet vállalt a Machete gyilkolban is és nemsokára - mint minden rendes kivénhedt akciósztár - a Feláldozhatók 3. részében is feltűnik (illetve a hírek szerint a készülő Mad Max remakeben is cameozik). Szóval Mel ismét a nagyvásznon brillírozik.
A Börtönregény pedig tipikusan az a film, amiben megcsillogtathatja a tudását, másodszori megtekintés után is egy rohadt jól felépített, szórakoztató figurát hozott, aki bár közel áll hozzá, mégsem tipikus hollywoodi sablonkarakter. Gibson egyébként még a forgatókönyv írásába is besegített, szóval az elsőfilmes Adrian Grünberg filmje szakértő kezek közé került*, az eredmény ennek megfelelően egy egész jól sikerült darab.
*Gibson írta korábban a Passió és az Apocalypto forgatókönyvét is, utóbbinál Grünberg volt a rendezőasszisztens, valószínűleg innen az ismertség.
Egy félresikerült rablást és autós üldözést követően főhősünk, a sofőr (mivel a nevét nem tudjuk meg a film során) a mexikói határ túloldalán landol egy mázsa pénzzel, aminek eredményeképp a korrupt mexikói rendőrök eltüntetik emberkénket a mexikói igazságszolgáltatás útvesztőjében, míg ők kiélvezik a lefoglalt lóvén megvehető földi jókat. De főhősünket nem olyan fából faragták... Meglepően jól alkalmazkodik a fehér embernek szokatlan börtönviszonyokhoz és addig keveri a kártyákat, amíg az ő kezében nem landolnak a megfelelő lapok...
A filmnek van stílusa, ami a rendező urat dicséri. Nem azt mondom, hogy egyedi, vagy eredeti lenne, de az biztos, hogy a Börtönregénynek mindez jól áll: bemerevített kép közbeni narrálás, nem szokványos szűrők használata, stb. Az ehhez megírt szöveg ugyan néhol kicsit erőltetettnek hat - mondhatnám úgy is, hogy nem mindig vicces, de Gibson van olyan jó színész, hogy elérje, ne nagyon figyeljünk a játéka közben ezekre az apróságokra.
Maga a történet a sajátos mexikói börtönkörülmények megismertetése miatt már megéri a megtekintést, de ezen felül sem nevezhető tipikus sablonnak. Mostanában az ember már ilyesminek is tud örülni ugye... A fordulatok persze nem túl meglepőek, de az átlagnál mindenképpen mocskosabb és véresebb a film, ami hatalmas plusz pontot ér ebben a kisterilezett hollywoodi túlkínálatban. A hab a tortán pedig az, hogy mindezt egyáltalán nem öncélúan teszi.
A korrupció minden szinten megmutatkozik, legyen szó az USÁról, vagy Mexikóról, tehát azzal sem vádolható a film, hogy túlságosan egyoldalú lenne. Nyilván Mexikó izgalmasabb hely és ott az emberi életnek sincs akkora értéke a bűnözők szemében, mint a tehetős északi szomszédnál, így több lehetőséget és váratlan fordulatot rejt magában a Börtönregény. A (kis túlzással) szervkereskedős szál pedig amilyen elborultnak tűnik elsőre, annyira szomorúan vesszük a film végeztével tudomásul, hogy az ilyesmi akár tényleg meg is történhet arrafelé.
Gibson hosszú évek után újra egy felejthetetlen alakítással örvendeztetett meg minket. Jó, nem egy Rettenthetetlen, de mindenképp ott a helye az öreg legjobbjai közt. Bár már régen láttam, kicsit a Visszavágó Portere ugrott be a sofőr karakteréről, ami ugyebár rosszat nem jelenthet. Mellette főleg ismeretlen mexikói színészek játszanak tipikus latino vérmérséklettel, illetve feltűnik Peter Stormare egy kicsi, de annál fontosabb szerepben.
A Börtönregényt egy hajszál választja el csupán attól, hogy egy rongyosra nézhető kultfilm legyen. A végjáték ütős, de kiszámítható, a mellékszereplők közt túl sok a sablon és tőlük hiányoznak is az igazán jó dumák. Ellenben Gibson újfent villantott, bebizonyítva ezzel, hogy ennyi év után is előkelő helye van a szakmában. Grünbergtől első filmhez képest kifejezetten erős darabot kaptunk, bár sajnos újabb filmterveket egyelőre nem látni az imdb-s adatlapján, amit rendezőként, vagy íróként jegyezne.