A Dreamworks háza táján nem voltak rendben a dolgok az év elején: Az öt legenda produkált egy csúfos bukást a kasszáknál, így okozva komoly anyagi gondokat a második legismertebb animációs stúdiónak. Szóval a Croodék sikerétől nagyon sok minden függött márciusban, de szerencséjükre az ősember-család furcsa kalandjai szép számban vonzották be a moziba az embereket. Saját hazájában és külföldön is dupla olyan jól teljesítettek a kasszáknál, mint Dér Jankóék.
Hát ami igaz, az igaz: a Croodék jobb film - persze ez még nem garantálja a box office sikert. Sajnos a régi nagy elődök színvonalát (mint pl.: a 2001-es Shrek) már nagyon rég óta képtelenek megidézni (ez most sem sikerült, sőt, még az igyekezetet sem véltem felfedezni), egyedüli kivétel ez alól a kijelentésem alól az Így neveld a sárkányodat!, ám azt is hamarosan lezülleszti a fejesek pénzsóvár hozzáállása miatt elkerülhetetlenné vált (minimum) trilógiává bővítés. De ne legyen igazam.
Croodék félnek. Mindentől. Életben maradási stratégiájuk lényege az, hogy minden pillanatban készen állnak visszahúzódni az egyedüli biztonságos helynek kikiáltott barlangjukba. Az apuka, Grug által vezetett kis család sokáig így éldegél, csakhogy az időközben tinivé cseperedett lányuk, Eep kíváncsibb, mint valaha. Egyik este találkozik Guyjal, az ősember létére intelligens, de puhány sráccal, aki figyelmezteti őt: közeleg a világ vége, el kell hagyniuk az otthonukat, ha túl akarják élni...
Tetszetős alapszituáció, sok-sok vizuális poénra ad lehetőséget az ősemberek kora. A készítők, ha nem is maximális odaadással, de elég sokat kihoznak mindebből, de láthatóan nagyobb hangsúlyt fektettek az elsőre kreatívnak tűnő, holott végtelenül egyszerű alapokból építkező ősállat-teremtősdire. A legelvetemültebb kombinácókkal találkozhatunk ebben a furcsa világban: papagáj és kardfogú tigris keveréke, sétáló, legelésző bálnák, repülő (tengeri)teknősök, stb...
Sajnos a Madagaszkár 3-hoz hasonlóan itt is egy eléggé bugyuta és cseppet sem izgalmas és/vagy érdekes (vadászós) jelenettel nyitunk, amiben a fizikai törvényeit két pofára röhögik telibe. Nem, ez önmagában nem lenne baj, de a végső probléma, amit meg kellene oldani a túléléshez (átugrani egy szakadékon) ennek tükrében teljesen értelmetlenné válik, mivel ötször akkorákat ugrabugrálnak össze-vissza a szereplők a tojás megszerzése érdekében.
De legalább felnőtteknek szánt poénokból akad. Nem sok, de az a kategória, amit már nem lehet fapofával végig nézni és azt kell mondjam, hogy ez az utóbbi pár évben sajnos már nagy dolognak számít. Az animáció szép, kidolgozott és az őskori környezet, a kitalált flóra és fauna is sok lehetőséget ad arra, hogy elkápráztassák a nézőket. A történet szokásos road movie alapszituáció: (valójában) diszfunkcionális család a közös kalandoknak hála egymásra (és Guyra) hangolódik.
Az eredeti hangok tekintetében, mint ahogy az már alapelvárás az animációs filmeknél, igazi sztárparádét vonultatnak fel. Sajnos én a szinkronmunkájukról nyilatkozni nem tudok, mivel magyarul néztem a Croodékat: a magyar változat teljesen rendben van, nagyon jól passzoló hangokat találtak a karakterekhez. Külön öröm, hogy csak azért, mert az apát, Grugot Nicolas Cage játssza, nem erőltették be Józsa Imrét, mert bár magához Cagehez tökéletesen passzol és nagyon szeretem is, itt egyáltalán nem működött volna izomagyú ősbunkóként.
Eep karakterét mintha csak Emma Stonera szabták volna, lehetetlen nem észrevenni a hasonlóságokat. Neki amúgy egy nagyon szép, mély hangja van a valóságban, ami tökéletes egy őstinédzser megszólaltatásához. Rajta, az apján és Guyon kívül viszont a többiekre nem sok idő jut, ők el vannak intézve 1-1 tulajdonsággal, amiből rendszerint 5 percenként csinálnak valami viccet. Szóval a Croodék szép és jó, az animációs filmek közt a dobogó harmadik fokára mindenképpen esélyes lehet az idén a Gru 2 és a Szörny egyetem mögött. Az elejéért nagy kár volt.
