Bernie, Bernie, Bernie. Ejnye! Csúnya dolgot csináltál, de hát mindenki követ el ilyesmit... Richard Linklater, amikor épp nem "Mielőtt..." filmeket készít, kalandozik a különböző zsánerek útvesztőjében, igaz legtöbbször a vígjátékok mellett teszi le a voksát, mint az jelen esetben is történt. Noha a magyar cím alapján valami iszonyat nagy kreténség ugorhat be a jobb érzésű embereknek első körben, megnyugtatok mindenkit: a Bernie (csak azért is így fogom hívni) egy stílusos kis komédia, amit megtörtént események ihlettek.
Tudjátok, ez a film egy Black-comedy, de nem fekete komédia, hiába szól egy temetkezési vállalkozóról. A Bernie Jack Black jutalomjátéka, noha egyetlen egy poént nem süt el. Itt nem a verbális humorra mentek rá, Linklater nagyon helyesen magát a szituáció abszurditását próbálja kihangsúlyozni és körbejárja minden lehetséges módon. És hogy mi is ez a szituáció? Egy gyilkosság, amit a címszereplő követett el egy texasi kisvárosban, Carthage-ben...
Jó, de mi ebben az abszurd? Igazából a szomorú tényen kívül semmi, inkább a fogadtatása a közösség körében: Bernie ugyanis a kisváros legnépszerűbb embere volt. Mindenkinek segített, amiben csak tudott, hozzá bátran fordulhatott mindenki a problémáival, rengeteg közösségi munkát vállalt és végzett el kifogástalanul, egyszerűen maga volt a tökéletesség. Mint temetkezési vállalkozó segéd, munkájából adódóan vigasztalgatta az öreglányokat, míg végül ki nem kötött a leggazdagabb és egyben legundokabb mellett, aki annyira a magáénak akarta tudni, hogy Bernie nem bírta tovább és négyszer hátba lőtte.
No és hiába vallotta be a rendőrségnek a dolgot, miután 7 hónap eltelt (addig nem nagyon hiányolták az asszonyt!) és lebukott, a kisvárosban senki sem akarta elhinni, mit tett. Mindenféle elméletet gyártottak, például, hogy Bernieből csak kikényszerítették a vallomást, stb... A napnál is világosabb ügyre a koronát az tette fel, hogy az ügyész kérvényezte a bíróságtól, hogy máshol tartsák a tárgyalást, ugyanis félt, hogy az esküdtszék tagjai saját városukban felmentik címszereplőnket a gyilkosság vádja alól. És az, hogy az ügyész és nem az ügyvéd kérte az áthelyezést, előtte még sosem fordult elő...
Szokni kell a film stílusát, ezt aláírom. Az első pár perc után még azt hittem, hogy ez a dokumentarista, helyieket interjúvoló megoldás csak a felvezetéshez kell, de nem: Linklater végig ezt az elbeszélésmódot alkalmazza. Egyébként a bevágott (ál)interjú részleteket (az események kommentálását) valódi lakosokkal készítették, akik ismerték Berniet és nagyon szerették. Egyedül a temetkezési vállalkozó (akinél főhősünk dolgozott) nem engedélyezte a cég nevének használatát és nem is állt a kamerák elé (őt egy színész játssza).
Ahogy a fórumokon utána olvastam (az atyát alakító Larry Jack Dotson nevű színész nagy hozzászólogató), a kommentálások előre meg voltak írva, de ugyanakkor nagy szabadságot kaptak a lakosok a mondókáikat illetően. Talán ez a kombináció volt a legjobb, mert nagyon jót tettek a filmek ezek a félig-meddig improvizált jelenetek. És bár sok ez a flashback-szerű megoldás és akad pár kitekintés is (pl.: az ügyész mesél más rövid sztorikat), a történet végig letisztult, könnyen követhető marad. Az alapja egyébként egy 1998-ban megjelent újságcikk, aminek az írójával közösen hozta tető alá a forgatókönyvet a rendező.
Linklater olyan színészeket válogatott össze, akikkel már dolgozott korábban együtt: Jack Black nagyon könnyen átesik a ló túloldalára és képes iszonyat nagyokat ripacskodni (a szerintem zseniális Trópusi viharban ő volt az egyedüli gyenge pont), de most nagyszerűen hozza a főszereplőt. Kicsit talán túl modoros, de mivel találkozott a való életben is (a börtönben, ahol most is ül) Bernie Tiede-vel, feltételezem, eltanulta a mozdulatait és stílusát is valamilyen szinten.
Matthew McConaughey, aki a 2010-es években eddig csupa nagyszerű alakítást tett le az asztalra (ami fura, mert az azt megelőző 10 évben meg nagyítóval kell keresni az ilyesmit a filmográfiájában) itt nagyon elemében van, igaz az ügyész karaktere nem ad neki akkora teret, de mivel eredeti szakmáját tekintve ügyvédnek tanult és nem mellesleg Texas állam szülöttje, erre a szerepre nem is találhattak volna jobb embert. Shirley MacLaine-nek pedig elég egy szúrós tekintetet bevágni és abban a pillanatban megutálja a karakterét a fél világ... Szóval a Bernie egy mindenképpen nézős darab, aminek a története és a színészi játéka a legnagyobb erőssége. Nem térdcsapkodósan vicces, inkább csak amolyan végig mosolygásra késztető film. De ez tökéletesen passzol az összképbe.
