A fanatikus moziba járók idén már találkozhattak egy hasonló Greta Gerwig dramedyvel fekete-fehérben. Ez volt az egyébként számomra meglepő módon nagy népszerűségnek örvendő Frances Ha. Bevallom őszintén, engem kifejezetten idegesített annak az alkotásnak a 2/3-a (a maradék része is, csak az nem annyira), így az imdb-n sokkal gyengébben álló Lola versusnak félve ültem neki. Sajnos nem is csalódtam (pedig egy kellemes rám fért volna), mert mai filmünk is meglepően bosszantó.
Legtöbbször bosszantóan semmilyen, a maradék időben pedig bosszantóan valamilyen. Röviden így jellemezném ezt a "vígjátékot", amin kb. annyiszor lehet röhögni, mint egy parlamenti közvetítésen. Mondanám, hogy ez valamiféle Frances Ha 2, amiben Gerwig rágyúr a párkapcsolati problémákra a pénzügyiek helyett, de ez a film készült előbb, csak hozzánk érkezett kicsit megkésve. Mondjuk szerintem felesleges volt ennyire teperni miatta, mert a nagy többség nem dőlt volna tőrbe, ha csak DVD-n jelenik meg.
Francest Lolát az esküvőjük előtt nem sokkal dobja a vőlegénye, amitől főhősnőnk annyira kiborul, hogy ihaj. Próbálja rendbe szedni az életét (megírni végre a doktori disszertációját a csendről (a csendről baszki!), fogni egy rendes pasit), de valahogy minden balul sül el annak a fránya Szaturnusznak köszönhetően, ami pont most érkezett ugyanarra a helyre, ahol 29 évvel korábban, Lola születése előtt is állt. Ez pediglen azt jelenti asztrológiailag, hogy hősnőnk eddigi nyugodtnak mondható new york-i élete fenekestől felfordul...
Szülinappal nyitunk, szülinappal zárunk. A Lola versus a címszereplőnő életének egy évét, pontosabban az abban az évben elkövetett hibákat mutatja be, csak nem túl jól. Van pár ötletes jelenet, de többségében egy kínos poénnal (vagy egy annak szánt valamivel) záródnak a párbeszédek, miközben Lola idiótábbnál idiótább döntéseket hoz a "keresem önmagam" bullsh*t jegyében, a néző pedig néz ki a fejéből: ezt a lányt kellene nekem kedvelnem? Ő érte kellene szurkolnom?
Greta Gerwig színészi eszköztárát két filmje alatt kiismertem, már itt is rengeteg átfedést produkált az általam korábban látott alakításával. Persze hasonló a szerep, hasonló a karakter, így nem teljesen fair tőlem ez a kijelentés, de sajnos egyre inkább úgy érzem, nem lesz ő sohasem a szívemhez közel álló színésznő. Nem tudok ráhangolódni a kicsit bohókás, idétlen stílusára: egy 30-as nőnek ez már nem áll annyira jól, mint egy 10 évvel fiatalabbnak.
Nyilván rengeteg az apró különbség a Frances Ha és a Lola versus közt, de nekem teljesen egy kaptafára legyártott szutykoknak tűntek: ócska Woody Allen utánzatok, a new york-i elveszett értelmiségiek magánéletének mindennapjaiból. Ráadásképp Gerwig mellé mindkét filmben egy teljesen hasonló kinézetű és stílusú karaktert raktak: kicsi, vékony, szemüveges, nagy orrú, magas homlokú, komoly kapcsolatra vágyó csajszi sötét hajjal (bevallom, először azt hittem, hogy ugyanaz a színésznő játssza őket).
Valamiféle szerelmi háromszög, négyszög, aztán ötszög is kialakul a szemünk előtt, de ebben a filmben igazából romantika nincs, csak pár önző ember párkapcsolatban. Így aztán nehéz szurkolni bárkiért is, de végső soron a befejezéssel teljesen irrelevánssá is teszik a kérdést, hiszen a városi értelmiségi nők feminizmusa jegyében Lola rájön, hogy magát szereti a legjobban és nem kell neki senki ahhoz, hogy érzelmileg stabil maradjon. Kár, hogy az addig látottak alapján ezt nem hisszük el neki.
Csapnivaló lett a magyar szinkron is - ha az eddig felsorolt problémák nem lennének elegen. A Greta Gerwighez választott hang sajnos irritáló és nem is passzol hozzá, de a legcsúnyább hibát akkor követték el, amikor egy bő harmincas szépszállegény férfihoz képesek voltak Kerekes József hangját adni... Nagyon durván elüt tőle, szerencsére csak két jelenete van. De túl gyakori az is, hogy látványosan nem követi a szereplők szája a szinkronszínészek által kimondott szavakat sem: egyszerűen ez most igénytelenre sikeredett. Sajnálom. Szóval nem, a Lola versusnak sem sikerült a csoda: nem szerettette velem meg ezt a stílust, sem a főszereplő kisasszonyt.
