2012-ben került a mozikba a Csempészek című Mark Wahlberg film, ami végül vegyes fogadtatásban részesült úgy általában és egyébként a részemről is. Voltak benne jó ötletek, de valamiért nem volt az igazi. Azt a filmet Baltasar Kormákur, egy izlandi származású filmes rendezte, mint első hollywoodi produkcióját (azóta már túl van egy jobban sikerült 2 kaliberen is). Nos, a Reykjavík - Rotterdam az a mozi, amit Wahlbergék Csempészek címmel remakeeltek és amiben az előbb említett direktor úr játssza a főszerepet.
Mert ugye minden áron remakeelni kellett, hiszen izlandiul csak azok a hülye izlandiak beszélnek (egyébként viccesen hangzó nyelv, de a dán még durvább), no meg nem mellesleg egy valamirevaló sztár sincs benne - ezt így az USÁban nem lehet eladni. Annyi szerencséje volt azért a Csempészeknek, hogy Kormákur értelemszerűen már otthonosan mozgott a témában, ráadásul európai filmesként nem szállt el olyan nagyon a magasabb büdzsétől. Ez utóbbi (mármint a pénz) azért néhol hiányzott mai filmünkbe...
Kristófer egykoron legendásan jó szeszcsempész volt, de mióta elkapták, még a hajók közelébe sem engedik. Viszont anyagi gondokkal küzdenek, ráadásul a felesége öccse is volt olyan hülye, hogy belekeveredjen egy kétes ügybe, szóval jó barátja, Steingrimúr segítségével egy utolsó munkát vállal, hogy rendbe tegye a dolgokat. Persze ami csak lehet, az balul sül el: a sógor átveri és szesz helyett drogot akar csempészni és otthonról is nyugtalanító hírek érkeznek...
A film legnagyobb erénye, hogy egy percig sem lehet unatkozni rajta: korábban már láttam a Csempészeket, így egyetlen fordulaton sem lepődtem meg, tudtam, mi mikor következik. Ellenben az amerikai változat 20 perccel hosszabb, ami szerintem már egy picit sok ehhez a történethez. Éppenséggel lehetne ebből két órás filmet is forgatni, de pont a pörgőssége az erőssége, emiatt kapkodhatjuk a fejünket ide-oda (jó értelemben), úgy változik a történések menete egyik irányból a másikba.
Valamennyi felvonultatott ötlet nagyon tetszetős, aki csempészetre adná a fejét, az ebből a sztoriból sokat okulhat. Mondjuk a házi pálinka hazájában nem igazán érti az ember, miért is megérős a szeszcsempészet, de ez ugye a magyarok baja :) Igazából bármire, ami a drognál egy fokkal legálisabb/kevésbé elítélendő, ki lehetne cserélni (mint ahogy azt a remakeben meg is tették), szóval ilyen apróságokon nem éri meg fennakadni. Izlandon bizonyára nem jó buli a gyümölcstermesztés...
Bámulatos egyébként, hogy egy alapvetően gazdagnak éppenséggel nem nevezhető országban (nemrég becsődöltek) hogyan tudnak ennyire közönségbarát, ráadásul jó, jól összerakott filmeket csinálni? Nemrég a Dermesztő mélységről áradoztam egy sort - részben emiatt pótoltam be a Reykjavík - Rotterdamot. Sokadik ékes példa arra, hogy a pénzhiány nem lehet mentsége a hazai filmeseknek, a hiba egészen máshol leledzik, de már eleget szapultam a magyar "szakembereket".
A filmen persze néhol meglátszik, hogy nem végtelen büdzséből garázdálkodtak: van egy jelenet, amikor, hogy pár órát nyerjenek, tönkreteszik a hajó motorját Rotterdamban, ami miatt az majdnem Jurassic Park kettőset játszik és kimászik a partra (persze utolsó pillanatban vasmacskával lefékezik). Egy teherszállító hajó összetörése nyilván még Hollywoodban sem játszana, de ahelyett, hogy CGI-t használtak volna a készítők, inkább pár vágással és kamerabeállítással tették izgalmassá a jelenetet úgy, hogy közben valójában semmi durva nem történik. Egyszerűen nagyszerű.
A színészek teljesen rendben vannak, jól játszanak, hitelesek és jól vannak megírva a párbeszédeik. Steingrimúr karaktere viszont szemet szúrt nekem: szerintem túl hamar kiderül, hogy ő a rosszfiú a játékban (ezt mintha a Csempészekben - nagyon helyesen - kicsit tovább húzták volna). Ráadásul a színésznek is olyan unszimpatikus, gonosz feje van, hogy egyből kikövetkezteti az egyszerű néző, hogy rosszban sántikál. De ez legyen a legkisebb bajunk: a Reykjavík - Rotterdam egy sok remek ötletet felvonultató, pörgős európai film és még a Hollywoodhoz szokott szemű emberek is simán szórakoztatónak találhatják.
