És hogy ki ez az idegen? Shanenek hívják és jól bánik a fegyverrel, csak persze nem akar. Nem tudni honnan jött és azt sem, hogy merre tart. Most épp a határvidéken segít a telepeseknek, akiket terrorban tart a helyi kiskirály. Ismerős sztori... Bár nyilván semmi köze a két filmnek egymáshoz, de nekem rögtön beugrott Bud Spencer és Terence Hill figurája, ahogy Az ördög jobb és bal keze első részében osztják a pofonokat... No, az Idegen a vadnyugaton is hasonló, csak éppen sokkal komolyabb darab.
Készült belőle remake, nem is egy. A mexikóiak megcsinálták a saját verziójukat, de ami talán ennél jóval érdekesebb, az a Patrick Swayze nevével fémjelzett Puszta acél, ami a sztorit egy posztapokaliptikus világba helyezi. Bár a filmet nem láttam (elnézve az imdb-s pontszámát nem vesztettem sokat), az Idegen a vadnyugaton alapján működőképes lehet a koncepció. Az biztos: westernként remekül megállja a helyét, különösen ahhoz képest, hogy idén ünnepelte a 60. születésnapját ez az alkotás.
Shane magányosan lovagolva haladna át Starreték birtokán, de miután megtapasztalta, hogy milyen kedvesek és milyen nagy félelemben kénytelenek élni a helyi kiskirály banditái miatt úgy dönt, hogy náluk marad egy ideig és segít a családfőnek a mindennapi munkában. A helyzet a telepesek és a városiak között nap mint nap romlik: Rykeréknek szüksége van a földre a marháik miatt és ezért bármire képesek. Még a gyilkosságtól sem riadnak vissza az emberei. A telepeseknek két választásuk marad: vagy elmenekülnek, vagy szembeszállnak...
Talán az a legjobb húzás a filmben, hogy Shane - ahogy a találó magyar cím is mutatja - végig megmarad "egy idegen"-nek a vadnyugaton. Nem ismerjük meg őt igazán a történet során, csupán a tettei alapján lehet sejteni, miféle ember ő. A néző így ugyanúgy csodálni fogja az alakját, mint ahogy azt teszi Starret fia is, Joey. Szóval remekül kovácsolnak erényt a készítők a főhős titokzatosságából, már-már misztikus figura lesz belőle, pedig fogalmunk sincs róla, hogy korábban miket tett.
Csak annyit tudunk, hogy nem földműves volt. A legkisebb zajra is rögtön a pisztolyáért nyúl, de a városba, az ellenség közé mégis fegyverrel megy. Talán vezekelni akar valamiért? Bizonyára ez is közrejátszhat abban, hogy segít a meglehetősen jámbor, de még annál is makacsabb Joe Starretnek. És bár a két felnőtt férfi sajátos barátsága is érdekfeszítő, a film igazi erőssége a kicsi Joey és Shane kapcsolata. Nem véletlen az sem, hogy az előbbi szájából elhangzó "Gyere vissza, Shane!" nagyon híres idézetnek számít a tengerentúlon.
Mert bár a tervezettnél tovább tartott a forgatás, több pénzbe is került, sőt csak egy évvel később sikerült bemutatni, végül elég nagy siker lett akkoriban. Ez volt az első szélesvásznú, színes westernfilm és nem mellesleg az operatőri munkáért Oscart is nyert. A legrangosabb kategóriákban (legjobb film, rendezés, forgatókönyv, színészek) végül nem sikerült nyernie, de ennek ellenére is érdemes megemlíteni mindkét legjobb férfi mellékszereplőnek járó jelölését:
Brandon De Wilde mindössze 10 éves volt és végül hasonlóan szomorú sorsa volt, mint James Deannek, hiszen 30 éves korában hunyt el autóbalesetben. A másik jelölést pedig Jack Palance kapta a városba hívott gyilkos bandita megformálásért (ő később az Irány Colorado! című filmért megkapta a szobrot 40 évvel később). Személy szerint úgy gondolom, hogy Van Heflin (Joe Starret) alakítása is egészen kiváló volt, kár, hogy belőle sosem lett igazán nagy sztár, pedig a kvalitásai megvoltak hozzá.
A közel két órás játékidő hamar eltelik (van egy másfél órásra vágott verzió is, de szerintem felesleges) és a befejezés garantáltan olyan, amit az ember megjegyez magának. Hasonlóan például a Délidőhöz, itt is meg kell csinálnia a főhősnek azt, ami a férfi dolga. Nem azt, ami logikus, vagy ésszerű, hanem azt, amit saját magától elvár. Becsület és kötelesség - a klasszikus westernek sajátosságai. Az Idegen a vadnyugaton az egyik legjobb film ebben a témában, nem véletlenül vált a tengerentúlon nagy kedvenccé.
