Tom Hanks Ryan közlegény után Banks urat is megmenti...
Tegnap este a Vox Mozimagazin 200. számát ünneplő rendezvényen egy kupon, valamint pár nyereményjáték segítségével lehetősége volt 4 moziteremnyi embernek megnézni 4 jófajta filmet premier előtt. A választékból engem a Banks úr megmentése érdekelt a legjobban, hiszen szinte csak jót hallani róla, ráadásul kedves, aranyos, nézőbarát alkotásnak tűnt (az is), szóval az asszonyt inkább erre cipeltem el és nem a 12 év rabszolgaságra. Azzal majd Karácsony után is ráérek megismerkedni...
A kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks, mint Walt Disney, a kétszeres Oscar-díjas Emma Thompson, mint P.L. Travers, a Mary Poppins regények írónője - ebből sok rossz nem sülhet ki... Bár a közelmúltból azért tudnék mondani olyan példát (khmm, Hitchcock), amiben szintén egy film elkészültének a körülményeit mutatták be Oscar-díjas színészekkel (Hopkins és Mirren), oszt' mégis hiányzott valami. Nem volt rossz, de hasra sem estem tőle. No, a Banks úr megmentése viszont első osztályú darab! Kár, hogy január végéig kell várnia rá a szélesebb moziközönségnek.
P.L. Travers írónő anyagi gondokkal küszködik, így a menedzsere tanácsára Los Angelesbe utazik, hogy a megfilmesítési jogokért már kb. 20 éve küzdő Walt Disneyvel tárgyaljon a dologról. A hölgy meglehetősen nehéz eset, de csak úgy hajlandó beleegyezni a jogok eladásába, ha minden úgy lesz a filmben, ahogy azt ő elképzelte. Ebből aztán már az első percektől kezdve rengeteg probléma és vicces szituáció adódik, de végül mindenki megérti, hogy miért is olyan fontos mindez P.L. Traversnek...
No de ki az a Mr. Banks? Mr. Banks a Mary Poppins című filmben tűnik fel - ő az apja a gyerekeknek, akikre a címszereplő vigyáz... A valóságban Travers ezt a karaktert édesapjáról (Colin Farrell méltatlanul el van hanyagolva a díjszezonban, pedig remek a szerepben) mintázta, aki egy nagyon érdekes ember volt a film tanúsága szerint. A való életben nem, de a gyermekei számára létrehozott fantáziavilágban ő volt a legszerencsésebb ember, aki valaha a földön élt. Sajnos tüdőbeteg, meg alkoholista is volt és a munkájában sem volt túl sikeres.
Így aztán érthető, hogy Travers miért is kezelte az ő kérdését kiemelt fontossággal. No nem mintha más egyéb dologba (úgy kb. mindenbe) nem kötött volna bele a forgatókönyvvel, annak megvalósításával és az egyébként Oscar-díjjal jutalmazott filmzenével kapcsolatban. A kreatív folyamatot (illetve tekinthetjük ezt Travers cenzúrázó tevékenységének is) pedig magnószalagra rögzítették a szerződés értelmében, amiből a film végén hallhatunk egy kis összeállítást is. Frenetikus volt az öreglány...
Emma Thompson pedig remekül formálja meg, noha több, mint 10 évvel fiatalabb, mint Travers volt akkoriban. A zsémbesség azonban kortalan, ezt a The Big Bang Theory (Agymenők) nézői is pontosan jól tudják. Thompson lényegében Sheldon Cooper női megfelelőjét játssza. Konzervatív (azért annyira mégsem volt az, hiszen a wikipédia tanulsága szerint biszexuális volt), brit öreglány, aki a teát csak úgy hajlandó fogyasztani, ha előbb a tejet, aztán egy kanál cukrot öntenek a csészébe...
Mellé, mint jéghez a tüzet pedig Walt Disney karakterét egy végtelenül közvetlen és maga körül folyton jó hangulatot teremtő embernek alkották meg (csak a folyamatos bagózást hagyták ki a képletből). Mindehhez pedig Tom Hanks zseniálisan asszisztált és még az a furcsa bajusz is remekül állt neki. Hozzáteszem, ez azért inkább tekinthető egyenrangú főszerepnek szerintem és nem mellékszerepnek, amilyen kategóriában a díjátadókon indítják. Mellékszerepre ott van Colin Farrell, aki - most mondanám, hogy rég nem volt ilyen jó, de akkor hazudnék, szóval - ismét fantasztikusan formál meg egy sokrétű, alkoholista karaktert (sajnos ez neki testhezálló feladat).
A filmnek zseniális (bár kissé egyhangú) a humora, ami javarészt P.L. Travers ellentmondást nem tűrő, morcos személyiségéből és a környezetének erre adott, zömében meghökkent válaszaiból adódik. De mindez működik, méghozzá nagyon is, de az igazi erőssége az, hogy két röhögés közt szomorkodhatunk eleget. Mert John Lee Hancock tökéletes arányban adagolja a humort és a drámát és ez ugyebár egy nagyon jó egyveleg. Én legalábbis nagyon szeretem az ilyen filmeket.
Nagyon jók a díszletek is: a 60-as évekbeli Los Angelesből igaz keveset látunk, de például Disneylandben is sétálhatunk főhőseinkkel, vagy épp ott lehetünk a Mary Poppins ősbemutatóján is. Szép, keretes a szerkezete, sok az utalás arra a híres könyvre - azt hiszem, ez érthető húzás, ugyanakkor a legjobban az tetszett a forgatókönyvben, hogy párhuzamot vontak a múlt és a film szerinti jelen közt: a történéseknek mindig volt egy kis áthallása, mindig volt valami olyan dolog, ami felelevenített a főhősnőben egy emléket az apjával.
A magyar változattal ugyanakkor akadtak problémák. Akad jó néhány félrefordítás (feliratos verzióról van szó), méghozzá némelyik eléggé durva... A forgatókönyv "SLUGLINE"-jában szereplő "DAY"-t például úgy fordították, hogy "napjainkban", pedig az csupán a jelenet napszakját jelöli - jó, ez speciel túlélhető, de mivel érzékeny vagyok rá, pont ez maradt meg. Nem ismerem a forgalmazó (Fórum Hungary) szándékait, de feltételezem, készül majd belőle szinkronizált verzió is. Remélem ott már nem futnak bele ilyenekbe. Mindez természetesen egy cseppet sem változtat azon, hogy a Banks úr megmentése egy szuper jó film nagyszerű színészi alakításokkal és forgatókönyvvel.
