A többes számot speciel nem értem a címben, hiszen konkrétan a kutatócsoport utolsó 19 óráját követhetjük nyomon a történet szerint, de az ilyesmin nem illik fennakadni. Az internetnek hála a forgalmazó legnagyobb örömére azokhoz, akiket idehaza érdekelt ez a film, már kb. november derekán eljutott, így a pénzügyi bukta borítékolható. A magyar amúgy sem nevezhető horrornemzetnek, itthon néhány véletlen kivételtől eltekintve (pl.: Démonok között) rendre bebukják a zsáner képviselői a mozikban.
Amennyire tré az összes többi plakát, ez annyira mocsok jó szerintem.
Az "űrhorror" nem új keletű találmány, talán a szubzsáner egyik leghíresebb képviselője A nyolcadik utas a Halál, az meg ugyebár nem tegnap készült. Speciel a történet alapjául szolgáló novella (The Animators) 1975-ben, tehát 4 évvel Ridley Scott alapvetése előtt vetődött papírra, szóval éppenséggel az alapgondolat létrejötte valamennyi klasszikus (minőségi) sci-fi horror elé datálható. A probléma ott kezdődik, hogy mindennek a megfilmesítésével vártak vagy 40 évet... De minek?
A kérdésfelvetést azért érzem jogosnak, mert igazság szerint semmi olyan nincs ebben a moziban, amit ne tudtak volna megvalósítani a 80-as években. A Star Wars filmek idején a technika már volt olyan fejlett, hogy azt a nyavalyás űrhajót, a két marsjárót meg a bázis belsejét lazán összeeszkábálják, meg makettek segítségével trükközzenek párat. Lehet, hogy drágább lett volna, de mostanra bizonyára klasszikusként emlegetnénk. Ehelyett fanyalgunk, hogy "hát ezt innen, ezt meg onnan 'lopták' a készítők" (jelentsen ez a kifejezés akármit is).
Szóval a helyszín a Mars, ahol egy kutatócsoport 6 hónapos előkészítő munkálatok és pár alapmérés elvégzése után épp távozni készül átadva a stafétát a következő csapatnak. Egyikük az indulás előtt kevesebb, mint egy nappal az egyik mintában baktériumokat talál és suttyomban kikérezkedik újabb minták vételezése céljából. A dolog azonban balul sül el: emberünk alatt beszakad a talaj és jól megmurdel. Illetve csak megmurdelNE, mert nem sokkal később visszatér a halálból és veszett állat módjára próbálja kiirtani a többieket...
Mondhatni, támad a Mars a Prometheus kis költségvetésű verziójában. A legnagyobb peche a filmnek pont a Prometheus létezése, mert ha lecsupaszítjuk a sztorikat, egy az egyben ugyanazt kapjuk. Persze a körítés és a tálalás is más, szóval aki nem akad fenn az alaphasonlóságokon, remekül szórakozhat rajta. Jó szívvel ajánlanám, de bevallom, kicsit elbizonytalanodtam ez ügyben a harmatos imdb pontszám, a fórumokon látott negatív visszajelzések és pár hazai kritika alá írt kommentet olvasva.
Zombihorrort már forgattak a Marson: a Doomra is rá lehet fogni, hogy ezt az alműfajt képviseli, de talán ez a sztori közelebb áll az egyébként kritikán aluli Carpenter-filmhez, A Mars szelleméhez, bár legnagyobb szerencsémre abból már nem sokra emlékszem. A Mars: Az utolsó napok "zombijai" egyébként leginkább a Prometheus legelőször megfertőződött geológus csávójára emlékeztetik az embert: emberfeletti erő nélkül ugyan, de intelligensen támadják meg a maroknyi túlélőt.
A tudományos bullshit-szint meglepően alacsony. Van egy-két finoman szólva "érdekes" dolog benne, de semmi olyan, amitől az ember a szívéhez kapna. A mikroszkóptechnika fejlettségét betudom annak, hogy a jövőben járunk és hát végül is épp azt bámulom, ahogy az emberek a Marson téblábolnak. Az antibiotikumok nem hatnak a bacik ellen egyet kivéve (az se nagyon amúgy), ami szintén érthető, hiszen ezek többségét gombákból nyerik ki, amik a földi baciflórával koevolválódtak, szóval a Marson lévő életre nem feltétlenül kell hatással lenniük.
Maga a bacik növekedési üteme és a zombilét fiziológiás háttere már erős fejvakarásra ad okot, de én még olyan zombifilmet nem láttam, amiben ez következetesen meg lett volna magyarázva, szóval szintén kár fennakadni rajta. Az alacsony büdzsé nem engedte meg a szintén alacsony marsi gravitáció megfelelő érzékeltetését, tehát John Carter-i ugrálásokra most nem kell számítani. Az injekciós tű okozta seb Rebecca lábán viszont talán egy pöttyet durvára sikerült...
A CGI a költségvetéshez képest (7M angol font - az lóf*sz) egyébként pazar, a nem létező marsi felhőket csak a szkafanderek visszatükröződésén látni... Jordániában forgattak, ami a film alapján úgy tűnik, hogy jó választás volt, mert a vörös sziklás tájról egy percig sem asszociáltam a Földre. A kevés ráfordítható pénzt leplezendő, sok a sötétben játszódó jelenet, de az elsőfilmes rendező, Ruairi Robinson szerencsére nem viszi túlzásba a kamerarángatást. Sőt, meglepően jól teremt feszültséget és hangulatot.
A színészek semmi rendkívülit nem produkálnak, de legalább egyikük sem idegesíti a nézőt halálra, ami az ilyen "túlélős filmek" egyik legnagyobb problémája szokott lenni - legalábbis én gyűlölöm a pofánverendő szereplőket. Végtére is ezek a karakterek elvileg profi asztronauták, akiknek a lelki állapota folyamatosan monitorozva van. Az, hogy már eléggé "kivannak" teljesen okés, a néhány baromság, amit csinálnak pedig még javában ott van a "belefér" kategóriában.
Szóval összességében egy elkésett sci-fi horrorral van dolgunk, ami újdonságot nem sokat nyújt, de jól építkezik a zsáner megfelelő paneljeit használva. Korrekt színészi játék, korrekt látvány (a büdzséhez képest mesés látvány), kevés bullsh*t és jóféle horrorokra jellemző hangulatteremtés (piros pont a rendező bácsinak). Mindenféleképpen értékelendő próbálkozás - szerintem a körülmények ismeretében kifejezetten jól sikerült film.
