Ismét egy film, amit 100 éven belül valószínűleg bemutatnak majd nálunk, de nekem nincs kedvem annyit várni. Ismét egy film, ami simán megérdemli a figyelmet. Hogy ez miért nem talál itthon forgalmazót? Pedig még a témája is globális, kis túlzással a hazai viszonyokra is rá lehetne húzni. Hiszen a Disconnect a szájber-világról szól. Cyberbullying (elektronikus zaklatás), cyberprostitúció és cyber... izé... az, amikor lenyúlják az adataidat, meg a bankszámlaszámodat és jól bevásárolnak a félretett pénzedből.
Na jó, talán nem is erről a világról szól igazából. Talán ez csak a díszlet egy kis érzelgős drámához egy olyan világban, ahol az emberek ilyen-olyan okok miatt naphosszat a neten lógva épp a legfontosabbat hanyagolják el: a humán kapcsolatokat. Találó cím tehát a "Disconnect" (~szétkapcsolva), hiszen a papíron együtt élő szereplőinek izoláltságára utal, miközben erre a trendi világhálós "díszletre" asszociálhatunk a segítségével. A minőségre pedig az összetoborozott színészgárda a garancia.
A cselekmény három szálon fut, amik egyébként teljesen irreleváns módon, de valahogyan azért kapcsolódnak egymáshoz. Az egyikben egy meg nem értett kissrácot aláz porrá a net segítségével két suhanc, aminek természetesen nagyon rossz vége lesz. A másik szálon egy gyermekük elvesztése után elhidegült házaspárra jár rá a rúd: valaki elkölti az összes pénzüket, miután minden adatukat megszerezte a világhálón. A harmadik sztoriban pedig egy riporternő és egy, magát egy netes oldalon áruló tizenéves srác kapcsolatát követhetjük nyomon.
Ez így leírva - főleg az én esetlen megfogalmazásomban - nem tűnik túl izgalmasnak, belátom, de a forgatókönyv szerintem egészen ügyesen építkezik. Van benne nem is egy kifejezetten szimpatikus húzás, van benne kellően sok drámai pillanat. Igaz, hogy kiszámítható mindhárom sztori vége, mivel önmagukban külön-külön azért egész gyengécskék lennének, de ahogyan egy filmbe fonták őket, azzal nincs hiba. Működik minden, úgy ahogyan működnie kell.
A rendező dokumentumfilmes múltja azért érződik a jeleneteken, néha előfordul, hogy az egész átcsap egy "az internetezés kockázatai" jellegű oktatófilmmé, amiben a szereplőkkel felmondatják, hogy mik a veszélyei az egyszerű szörfölésnek, chatelésnek. De amikor a harmadik felvonás vége felé elérkezünk a "point of no return"-hez, ott mesterien érkezik el mindhárom szál egyszerre a katartikus pillanathoz, remek izgalmakkal szolgálva a néző számára. Már csak azért az 5 percért érdemes lenne megnézni a Disconnectet.
A három kisebb sztori közül mindegyiknek megvannak a maga pillanatai és a film megtekintése után egy egész jóféle vitát sikerült lebonyolítani az asszonnyal a történetekben megpendített kérdésekkel kapcsolatban. Ki a hibás, ha valaki cyberbullying áldozata lesz? Hibáztatható-e egyáltalán valaki (konkrét személy), vagy - ahogy a filmben is bemutatták (legalábbis én ezt láttam bele) - sok-sok tényező együttes (additív) hatása "tehető felelősnek", ha valaki már nem bírja tovább és az öngyilkosságba menekül? Persze aki akarja, az a nemtörődöm apjára mutogathat, csak szerintem feleslegesen.
Ugyanígy remek kérdést vet fel a neten rejszolásért pénzt kapó tizenéves srác története. Ő az áldozat? Ő az, akit kihasználnak? Meg kell őt "menteni"? Ahogy én látom, olyan ez, mint a kutyamenhelyen. Az ember meg akarja "menteni" a legaranyosabbat, a fiatalt, hogy szerető közegben éljen. De ki viszi haza az öreg korcsokat? Ezek a fiatalok önszántukból csinálják, amit csinálnak. Élvezik, jól keresnek vele. Nem most kellene megmenteni őket, hanem amikor már kiöregedtek a "szakmából". Csak ugye akkor már mindenki telibesz*rja a dolgot...
A harmadik sztori talán kilóg ebből az értelmes és érdekes kérdéseket felvető folyamból, de ugyanúgy megvan a maga varázsa. Nem feltétlenül rossz, ha rossz történik velünk. Lehet, hogy a közös probléma megoldása mozdítja ki a kapcsolatunkat a gödör mélyéből... Bár kissé talán túlságosan is elidegenítették a házaspárt, konkrétan egy olyan pillanat sem volt a filmben, amikor elhittem nekik, hogy ők együtt vannak, vagy valaha is szerették egymást...
Megemlítettem az erős színészgárdát: a főleg vígjátékokban utazó Jason Bateman végre egy komolyabb szerepben - nagyon jól áll neki. A szakáll nem annyira. Van itt még pár színész/színésznő, akik az elmúlt években Tom Cruisezal forgattak: Frank Grillo a Különvéleményben, Andrea Riseborough a Feledésben, Paula Patton és Michael Nyqvist pedig a Fantom protokollban játszottak kedvenc szcientológusunk oldalán. Utóbbi sajnos túl kevés teret kap a kibontakozásra. Patton nem brillírozik, pedig a szerepe lehetőséget ad rá, Grillo és Riseborough viszont remek formában alakít emlékezeteset.
A téma trendi, a film által felvetett kérdések jók, ahogy magával a forgatókönyvvel és rendezéssel sincs komolyabb hiba. Egy kicsit talán hosszú, de ugyanakkor fajsúlyos darab. Érdemes megnézni és nem csak a jóféle színészi alakítások miatt. Kár, hogy a hazai forgalmazók egyelőre ezt nem így gondolják.
