Ritkán látni ilyen erős színészgárdát egy filmben: még az apróbb szerepekre is nagy neveket szerződtettek, pedig egyáltalán nem igényli Ewan McGregor színészi kvalitásait a Julia Roberts által játszott nő néha-néha megszólaló férjének karaktere. De ahogy nemrég az Éhezők viadala: Futótűz című filmet rendező Francis Lawrence is lenyilatkozta legutóbbi filmje kapcsán: "If you can have Philip Seymour Hoffman, get Philip Seymour Hoffman!" - Ez ilyen egyszerű.
Tracy Letts szép lassan beírja magát a filmiparban is a nagyok közé. A színpadi műveiről ismert író nevét nemrég a Gyilkos Joe kapcsán magasztalták az egekig a kritikusok, most pedig a 2008-ban Pulitzer-díjat nyert, méltán híres (itthon is játszott) színművét adaptálta ő maga forgatókönyvvé. A végeredmény pedig egy nagyon beteg történet tele remek dialógusokkal. Egy igazi kamaradráma, ami egy olyan intenzív két órára hív el keringőzni a ganéjba, hogy mikor véget ér a film, meredt szemekkel bámulsz magad elé és csak nagynehezen térsz magadhoz.
Beverly Weston öngyilkos lett. A felesége, Violet (Mery Streep) a szájrákja miatt elég súlyos gyógyszerfüggésben szenved, de az alkoholt és a cigarettát sem veti meg - nem mellesleg pedig kiállhatatlan személyiség. A tragédia összehozza a családot: Violet nővérének és három lányának családja (már akinek van) összegyűlik a szülői házban, hogy egy nem mindennapi anyázás keretein belül mindenki megkapja a magáét a halotti toron az asszonytól. Nem csak az érzelmek törnek a felszínre, hanem az eddig gondosan rejtegetett sötét kis titkok is...
Nagyon tömény élmény volt, a karakterek szinte folyamatosan pofáztak, üvöltöztek egymással és én csak bámultam, hogy vajon létezhet-e ennyire diszfunkcionális család a világon. Létezhet-e ennyire szívtelen és önző anya, mint akit Meryl Streep alakít fergetegesen. Egyesek talán azt mondják, hogy túljátssza a szerepét, de szerintem - kis túlzással - sosem volt még ilyen jó. Minden megmozdulása olyan természetesen mocskos, a hangulatingadozásokat és a drogmámort is zseniálisan képes megjeleníteni. A tavalyi év legjobb alakításai közt van, ez kétségtelen.
A Julia Roberts körüli cécót viszont nem nagyon értem: egyrészt valóban kb. egyenrangú partnerek a szerepük szerint Streeppel, tehát kategóriacsalás őt mellékszereplőként indítani, másrészt egyáltalán nem emelkedik ki a tömegből, mivel kb. annyi a dolga, hogy fancsali képpel bámul a világba, meg néha kiabál és verekszik az anyjával. Előbbit konkrétan bármelyik nő elő tudja adni, ha épp "nincs semmi baj" szituáció esete forog fenn - férfitársaim tudják, hogy miről beszélek.
A rendezés talán nem a legjobb. Talán az oklahomai forróság, ami a paprikás hangulatot hivatott jelképezni lehetett volna átütően forró, olyan, amiről nem csak mondják a szereplők, hogy micsoda hőség van, hanem a vásznon is látszik. Mert nekem ez nagyon hiányzott. Talán máshogy kellett volna befejezni. Úgy, ahogy az eredeti műben is szerepel és nem kellett volna tovább nyújtani felesleges tájképekkel. Spoilerveszély miatt ennél többet nem mondok, de a logikus pont a lezáráshoz szinte üvölt, felesleges már utána az a nyamvadt jelenet...
Ellenben van egy közel tökéletes felvétel a filmben: a már említett hosszúra elnyúlt halotti tor, amiben Meryl Streep akkorát alakít, hogy leszakad a padlás. Minden egyes percét öröm és egyben hátborzongató nézni. Bár csak tizedennyire tudnék hatásosan írni. Minden szó a helyén volt, minden egyes gesztus első osztályú színészi munkáról árulkodik (Benedict Cumberbatch egy tőle, eddig hollywoodi munkáit alapul véve meglehetősen szokatlan szerepben szintén zseniális ennél a jelenetnél).
A castingosoknak voltak azért merész húzásaik, hiszen szigetországi színészeket (Cumberbatch, McGregor) berakni egy félig-meddig whitetrash (de mégis értelmiségi) közegbe, már csak az akcentusokat nézve is hülye ötletnek tűnhet, mégis működik. És összességében működik a film is - nekem valamiért nagyon bejött az, ahogy mindenki a másikat b*szogatja. Szerencsére nem fukarkodnak a fordulatokkal, melyek közül néhány durva szemmeresztgetésre adhat okot, de hát aki ezt szereti... Nekem mindenesetre egy fokkal jobban tetszett, mint a Gyilkos Joe, bár olyan könnyen idézhető, ikonikus jelenettel, mint a csirkecomb-szopatás nem szolgált. De azért így is elég kemény volt.
P.S.: A Golden Globeon vígjáték/musical kategóriában jelölték főszereplőként Meryl Streepet, de itt maximum kínunkban, vagy a meghökkentő szituáció miatt röhögünk. Ennél még a Philomena is viccesebb volt. És természetesen ez nem a film kritikája, hiszen ez egy dráma, hanem a Globe-é.
