Az első rész hatalmas sikere Frank Miller karrierjének is jót tett (ha addig az nem lett volna elég jó), így felbuzdulva a megnőtt népszerűségen úgy döntött, hogy újra belekezd a görög történelem jótékony szándékú meghamisításába és nekilát 1999-es képregényalbuma folytatásának (azóta sincs kész vele). Ő egy olyan párhuzamos sztorivonalban gondolkodott, ahol a perzsák (Xerxész) szemszögéből is megismerjük az eseményeket, megértjük azt, hogy miért is került sor az ókor egyik legnagyobb hódító hadjáratára.
És mivel a film sikeres volt, habozni ugyan haboztak, de végül csak rászánták magukat a Warnernél a folytatásra (a DC-Univerzum kiépítését is látványosan elbalf*szkodják, már rég az Igazság Ligája második részét kellene forgatniuk). Az írói feladatokat többek közt az első részt rendező Zack Snyder vállalta magára és sokáig úgy volt, hogy a rendezői székbe is ő fog ülni, de végül az izomemberek helyett az acélembert választotta, így a feladatot lepasszolták egy viszonylag ismeretlen figurának, Noam Murronak.
De a koncepció is megváltozott idő közben, Xerxész háttérsztoriját megcsonkították és inkább egy másik híres ütközetre, a Szalamiszi csatára helyezték a hangsúlyt. Ami egyébként remek választásnak bizonyult, hiszen azon felül, hogy a képi világ megidézi a nagy elődöt, egy teljesen új környezetre, a tengerre helyeződik át a sztori, ami természetesen megannyi lassítással menővé tett beállításra ad lehetőséget, ráadásul egy új (típusú) főellenséget is nyertek vele, a csatában tényleg részt vevő Artemiszia királynőt (aki itt most nem királynő, csak egy görögből perzsává lett hadvezér)...
A Marathóni csatával indítunk, ahol a görög csapatok megrohanják a tengerparton gyanútlanul készülődő perzsákat, akiket I. Dareiosz király vezet. Főhősünk Themisztoklész egy jól irányzott nyílvesszővel halálos sebet ejt az uralkodón, így az ellenség visszavonul. A trónt fia, Xerxész örökli meg, akinek a görögöket nagyon utáló perzsa hadvezérnő, Artemiszia elülteti a bogarat a fülében, így 10 évvel később nagyon mérgesen, minden eddiginél nagyobb sereggel indulhatnak útnak. Míg Xerxész útját göröghon belseje felé a dicső háromszázak állják, a tengeren is ádáz csata dúl, amit a görögök csak úgy nyerhetnek meg, ha összefognak...
Igen, ez egyben a görög birodalom hajnalát jelenti, amire az időközben többször megváltoztatott cím (Xerxes --> The Battle of Artemisia --> Rise of an Empire) is utal. Visszatér pár jól ismert szereplő néhány jelenet erejéig (Gorgo királynő, Xerxész, Diliosz, Ephialtész, Daxos és a perzsa követ a kút mélyéről), 1-2 pillanatra látható Leonidász és 300 fős testőrsége, ahogy vonulnak (szerintem egy újrahasznosított felvétel az előző forgatásról), sőt a halott spártai király a földön fekve kapott még egy csúnya CGI arcot is, mivel Gerard Butler nem szeretett volna visszatérni a zöld stúdióba.
Bár a sztoriban ezúttal főként athéni katonák (vagy inkább polgárok) szerepelnek, a széria védjegyévé vált kockahas náluk is alapfeltétel volt. Themisztoklész egyébként filozófus volt, inkább egy stratéga, semmint karddal vagdalózó katona, de hát a történelmi hitelességet kár számon kérni ezeken a filmeken továbbra is, mert az itt bemutatott világ szándékosan képregényszerű, szándékosan túlzó minden aspektusában és továbbra is a szemet gyönyörködtető képi megoldásokat és az egyszerűen dekódolható sztorit/üzeneteket részesíti előnyben.
Ha már a látványnál tartunk: a harmadik dimenzió teljesen felesleges, sőt, egyenesen ront az élményen. Egyáltalán nem szép a film 3D-je, nem érezni a mélységet, így ez tényleg csak az a parasztvakítós fajta, utólag konvertált sz*r. Továbbá az egész film rohadt sötét, amin az a nyamvadt szemüveg csak még tovább ront, szóval ha rám hallgattok, skippelitek a térhatású vetítéseket. Jó, egy dolog mellette szól: Eva Green dudáit egy nem mindennapi szexjelenetben 3D-ben is látni kell! Mém ugyan nem lesz belőle, de a film legemlékezetesebb felvétele, amire sokáig emlékezni fogunk.
A másik dolog a látvánnyal kapcsolatban az az indokolatlanul sok CGI vér: oké, az első rész sem nevezhető ilyen szempontból hitelesnek, de valahogy úgy képzeljétek el, hogy ahhoz képest is minden egyes suhintáshoz még egy liter vér kibluggyan pluszban... Egyszerűen ez már sok. A többi effekt teljesen korrekt, de ugye a készítők azzal az előnnyel indulnak, hogy nem várunk tőlük hiteles lényeket, minél bizarrabb, minél "képregényesebb", annál jobb az egész.
Ami pedig a történetet illeti: párbeszédek vannak dögivel, persze nem túl magas színvonalon, de legalább nem csak az agyatlan zúzásra koncentráltak. Szerintem az első részen is sokat rontott a magyar szinkron, itt is le merném fogadni, hogy sok furcsának ható szöveg csak azért késztetett szemmeresztgetésre, mert a hazai változat nem volt az igazi. De azt mindenképpen fel kell róni A birodalom hajnalának, hogy irdatlan sokáig tart, mire beindul, tele van az egész flashbackekkel (Xerxész, majd Artemiszia háttértörténete, plusz még ugye a Marathóni csata), amiknek legalább a fele tök fölösleges volt.
Az indokolatlannál is indokolatlanabb mennyiségű vért és a sötét képeket leszámítva a látvány most is fantasztikus, továbbra is átadja azt a képregényes hangulatot, ami már az elődre is jellemző volt. A jelenetek ugyan vízen játszódnak, de teljesen szárazon forgatták. Van csata dögivel, bár a koreográfia továbbra is a közelharcokban és nem a tengeri ütközetekben erős. A lassítások mértéke pedig ismét komikus méreteket ölt, normál sebességen ez a film legalább fél órával rövidebb lenne.
Mindent egybevetve szerintem az első részhez nem ér fel - tudom, ez sokaknál már a béka segge alatti színvonalat jelenti, de én kifejezetten komálom a Butler-féle 300-at, szóval a szememben volt még hová romlani bőven. A sok baljós előjelhez képest (ismeretlen rendező, majd' egy évet csúszó premier, pedig már a marketingesek is nekiláttak a munkának) korrekt lett a végeredmény, amit érdemes lehet még akár moziban is megtekinteni, mert a látvány csak ott lesz az "igazi". De szigorúan 2D-ben.
300: A birodalom hajnala az imdb-n
300: A birodalom hajnala előzetes
