Javítsatok ki, ha tévedek, de inkább a vádlottakról szokás elnevezni a pereket, nem az ügyvédekről, nem igaz? Mert ugyebár Cate McCall a film főhősnője, az ügyvédnő, aki megpróbálja rendbe tenni az életét. Ezzel szemben a magyar cím valami egész mást sugall. Ha már nem tudták visszaadni az angol cím kétértelműségét, akkor legalább fordítsák le helyesen ("The Trials of Cate McCall" - a "trial" jelenthet pert és megpróbáltatást is, a többesszámba helyezéséből arra következtetek, hogy az író-rendező mindkettőre utalni kíván).
-large-picture.jpg)
Szóval A Cate McCall-per inkább Cate McCall ügyei, amik közül a központi szálat a Lacey Stubbs-per újratárgyalása adja. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nálunk volt a film premierje még tavaly novemberben: pár vidéki moziban vetítették egy darabig és elméletileg megtalálható volt a UPC videótárban is. Most pedig DVD-n is megjelent, miközben az USÁban áprilisig kell várni rá. Annyira azért nem rossz film, hogy így elrejtsék a nagyközönség elől...
Cate McCall elvált, a lányát az exférjének ítélték, mivel ő korábban az alkoholizmusba menekült egy félresikerült ügye után, ami miatt több, mint 10 évre csuktak le egy ártatlan embert. A helyzete tovább súlyosbodott, így próbaidőre került, amit csak úgy tud visszavonatni, ha ingyen elvállal egy ügyet, amiben egy gyilkosságért elítélt lány fellebbez az eljárás szabálytalanságai végett. Cate kezdetben szkeptikusan áll az egyértelműnek tűnő ügyhöz, de ahogy egyre jobban beleássa magát, rá kell jönnie, hogy szegény Laceyt csúnyán meghurcolták. Vagy mégsem?
Minden adva van egy jóféle tárgyalótermi krimi-drámához, de sajnos túl hamar rájön a néző, hogy az üggyel valami nem kóser. A Legbelső félelem azért volt kiváló annak idején, mert ahogy a védőügyvéd, úgy a néző is elhitte a gyanúsítottról, hogy ártatlan. Itt pedig... A bociszemek ugyan megvannak az "áldozat" részéről, de maga a per annyira egyértelműnek akar látszani, hogy egyből levágjuk: nem az. Márpedig onnantól kezdve, hogy erre rájövünk, nincs több izgalom.
A forgatókönyv próbálja a nézőket az orruknál fogva vezetni, aminek az lesz az eredménye, hogy az ügy hátterét adó korábbi tárgyalás puszta meglétét is nehezünkre esik elhinni. Komolyan ennyi minden nem klappolt anno? És ezt csak 7 év után nehezményezi bárki is? A furcsaságok egy részére pedig nem is kapunk választ - úgy látszik azok tényleg csak ahhoz kellettek, hogy a nézőt jól összezavarják. Ez bizony nagy hiba, egy ilyen film esetében illik minden szálat elvarrni, minden mondat végére odatenni a pontot.
Ami viszont ügyes megoldás, az a főhősnő magánélete és a munkája közti finom párhuzam tálalása: reménytelen helyzetből indul a tárgyalás elején, ahogy otthon is a lehető legrosszabban alakulnak a dolgok: a felügyeleti jogot megszerző apuka munka miatt egy másik államba utazik és vinné a közös kislányt is, aki mellesleg nem komálja a mamát... Majd ahogy az ügy fejleményei egyre jobbak lesznek, úgy alakul ki anya-lánya közt is újra a kapcsolat, hogy aztán megint minden összeomoljon, ahogy közben Cate a munkájában is rájön, hogy hibázott...
Kate Beckinsale örülhet, mint majom a farkának, hogy végre kapott egy összetett karaktert és nem a férje bőrruhás gyilkológép-szexistennő fétisét kell újra kiszolgálnia a vásznon. Az pedig kifejezetten bizakodásra ad okot, hogy az olyan nagy öregek mellett, mint Nick Nolte, vagy James Cromwell (aki 2 méteres magasságával szó szerint is nagy) sem mondott csődöt. Ráadásul az is benne volt a pakliban, hogy túljátssza az összeomlott anyukát, de meglepően szolid maradt ezekben a jeleneteiben is.
A színészi játék tehát abszolút rendben van, a forgatókönyv nem az igazi, de legalább nem ül le a film egy percre sem. Patikamérlegen kiszámított másfél (háromszor fél) óra, a forgatókönyvíró sulikban tanult fortélyokat alkalmazva 3 felvonásra bontva. Az író-rendezőnő láthatóan képben van valamennyire a jogi dolgokkal kapcsolatban, így a bullshit-szag a laikusok (mint jómagam) számára nem érezhető. Egy esélyt mindenképp megérdemel, még ha újat nem is tud mondani...
