Kis nagy ember létezett. Igaz egy indián volt és ez a sztori tulajdonképpen nem az eredeti, hanem egy kitalált "Kis nagy emberről" szól. Akárcsak a Farkasokkal táncolónál (amivel egyébként ez a mozi a leginkább rokonítható), itt is egy indiánnevet választottak ki filmcím gyanánt, amit egy fehér ember kapott az őt befogadó törzstől. Azonban Kevin Costner sok Oscar-díjas klasszikusára még 20 évet kellett várni, Arthur Penn westernje ugyanis 1970-ben készült el, a "revizionista" westernek egyik első képviselőjeként.
A majd' maratoni hossz itt is megvan, vannak jófej és nem éppen jófej indiánok, vannak nagyon nem jófej fehérek és van egy két világ közt őrlődő főhős is. Igaz a hangvétel kicsit humorosabb, mint amire első körben számítana az ember, így a komoly drámai pillanatoknak sincs meg a kellő súlya, hiába van azokból is bőven. Dan George főnök mindenesetre első amerikai őslakosként kapott a filmben nyújtott alakításáért egy Oscar-jelölést - és hogy megint a Farkasokkal táncolót hozzam elő -, rajta kívül még egy indián származású színész, Graham Greene büszkélkedhet ilyesmivel, természetesen Kevin Costner filmjéből.
Van tehát filmtörténeti jelentőség, van mondanivaló, vannak nagyszerű színészek is - mi lehet akkor a baj? Nem sok minden, pusztán annyi, hogy a sztori eléggé "ugrál". No nem az időben, hanem a cselekményében/hangulatában - kicsit úgy érzi az ember, mintha egy fejezetekre osztott regény olvasna... És lám, tényleg egy regény alapján készült a forgatókönyv. Ezek szerint nem túl jól - mondhatnám úgy is, hogy lett volna még mit kihagyni a főhős eseményekben gazdag életútjából. Emberibb játékidő, feszesebb tempó. Ez a két dolog hiányzott.
Persze ha egy ennyire öreg ember, mint a 120 felett járó Jack Crabb meséli a sztoriját egy újságírónak, óhatatlanul is kuszává válik. Márpedig a jelenben (azaz 1970-ben) kezdünk, amikor is a főhősünk még mindig él: az ő szájából (hiába szenilis, hiába ferdít sokat) azért a történelemkönyveknél mégiscsak hitelesebb képet kaphat a néző, hogy miféle emberek éltek a vadnyugaton, milyen volt az "indiánhelyzet" és hogyan történt a a híres Little Bighorn-i csata, amiben Custer tábornok ezredét jól elp*csázták az Ülő Bika vezette indiánok...
Ami miatt rengeteg kritikát kap a film - és amit Costner már megfontoltan nem követett el - az az, hogy az indiánok is - cseppet sem autentikusan - angolul beszélnek egymás közt. A végeredmény egy kicsit fura, de egy átlag magyar nézőt (mint pl.: engem) talán ez nem zavar annyira, mint egy amerikait. Azt az amerikait, aki egyébként még a magyarnál is jobban utál feliratot olvasni, szóval a stúdió fejesei részéről pénzügyi okokból kifolyólag ez volt a biztonságosabb lépés.
Ha én készítettem volna ezt a filmet, bizonyosan kihagytam volna például a Vad Billes szálat, mert szerintem kilóg, kicsit idegen is a valódi témától és amúgy sem kapunk emlékezetes jeleneteket. Faye Dunaway szerepeltetése Mrs. Pendrakeként, a papfeleségből örömlánnyá avanzsáló idősebb hölgyként viszont telitalálat volt. Az pedig már a maszkmesterek munkáját dicséri, hogy a Hoffmannál 4 évvel fiatalabb Dunaway egy, az "anyja is lehetne" típusú karakterben is ilyen hiteles volt.
Dustin Hoffman be is állított egyébként egy Guiness rekordot azzal, hogy Jack Crabb 17 és 121 éves verzióját is ő játszotta el. De nem csak emiatt emlékezetes a szerepe, hiszen a csak néhány éve befutott alacsony termetű sztár testi adottságok hiányában is képes volt uralni a vásznat végig a jelenlétével. Rajta kívül még a szélhámos szerepében jutalomjátékot űző Martin Balsam jó értelemben vett ripacskodására és a már említett Dan George főnök elképesztően természetes, mégis kicsit vicces megnyilvánulásaira érdemes odafigyelni.
Ha nem lennének benne olyan infantilis poénok, mint a gagyibb western paródiákra jellemző meleg (Mit meleg?! Csatak b*zi!) indián, vagy a három friss feleséget a kimerüléséig kielégíteni kényszerülő főhős, vagy néhány gyengébb vígjátékot idéző visszatérő geg, akkor sokkal grandiózusabb élmény válhatott volna belőle. Valami olyasmi, mint a Farkasokkal táncoló. Így azért nem az igazi, pedig kifejezetten tetszett Custer tábornok pökhendi, szánalmasan arrogáns karakterének bemutatása.
