Kénytelen vagyok rögtön azzal indítani, hogy nem ismerem a trekker univerzumot. Nem láttam a sorozatokat, a mozifilmeket sem, amit korábban készítettek. Utóbbiak nagy hiányosságaim, alkalmasint be is pótlom majd, ezt itt és most megígérem. De ez talán jól van így, amikor a J.J. Abrams által újjáélesztett franchiset próbálom értékelni. Mert biztosra veszem, hogy a hardcore fanok számára felért egy szentségtöréssel az, hogy kedvencüket a nagy átlag igényeire szabták.
Mert ebben ez a film tökéletes. Pontosan pozicionált, elképesztően pörgős, akciódús, látványos sci-fi, amiben minden benne van, ami kielégíti a mai mozis közönség elvárásait. Patikamérlegen mérték ki az összetevőket, a párbeszédeket szinte csak a cselekmény gördülékenyebbé tételére használják, a régről ismert univerzum pedig megkapja a kötelező kikacsintásokat, amiket még a magamfajta, a sorozat múltjáról semmit sem tudó fogyasztó is könnyedén észrevesz, kiszúr.
Persze mindennek van ára, így végül ez a Star Trek film is belecsúszott egy-két, a fentebb vázolt kompromisszumok miatt előbukkanó hibába, amik miatt, bár közel áll hozzá, mégsem tökéletes az élmény. Őszintén megmondom, most ezt a filmet csak azért néztem újra, mert meg szerettem volna nézni a folytatást és bizony röpke három év alatt teljesen kitörlődött a memóriámból a Star Trek sztorija. Csak az érzés maradt meg, hogy akkor én egy nagyon jó kis filmet láttam, de más nem nagyon.
Emiatt nem lehet aztán például a régi Star Wars filmekkel egy lapon említeni, bár az újak közül az első kettőt lazán lenyomja, csak a Sithek bosszúja képes vele felvenni a kesztyűt. Az új Star Wars trilógia és a Star Trek felépítése egyébként hasonló: a lényeg a folyamatos mozgás, az új világok közti járkálás a félinformációk megszerzése érdekében újabb és újabb kalandokba/veszélyes helyzetekbe keveredni. De míg Lucas inkább a járulékos pénzek (játékok, apró tárgyak) megszerzésére koncentrált, addig Abrams egy igazi rajongó lelkesedésével lavírozott a stúdió és a fanok elvárásai közt.
A sztori szerint egy romulán bányászhajó, annak a bolygója elpusztulása miatt felbőszült vezetőjével, Neroval az élen egy fekete lyukon keresztül visszautazik a múltba, ahol revansot kíván venni az őket látszólag cserben hagyó Spockon. Ám utóbbi hajója 28 év késéssel érkezik csak meg, így azt az időt kénytelenek kivárni, hogy aztán premierplánban mutathassák meg neki, hogyan pusztítják el főhősünk mindkét szülőbolygóját, kezdve a Vulkánnal, majd folytatva a Földdel...
Ehhez persze a USS Enterprisenak is lesz egy két szava, ami épp frissen repült ki a hangárból és akinek parancsnoka jó néhány véletlen és trükközés következtében az a James T. Kirk lesz, akiről már talán azok is hallottak, akik nem jártasak ebben az univerzumban. Ahogy a Star Warsnak is ott van Han Solo és Luke, itt Kirk és Spock nevét kell megjegyezni. Tovább folytatva a sort hamar rájöhettek, hogy Scotty tulajdonképpen Chewbacca megfelelője...
Na de elég a Star Wars hasonlatokból, mert már így is túl messzire merészkedtem, a végén még megbántok valakiket... Nem áll szándékomban, ugyanis a film ellen tényleg csak azt tudom felhozni, hogy olyan eszeveszett tempót diktál, hogy a sztorija tulajdonképpen másodlagossá degradálódik az akciók és események mögött. És persze Nero figurája tőlem sem ússza meg a nem éppen dicsérő szavakat: erősen túljátszott, inkább karikaturisztikus, semmint félelmetes gonosztevő - szegény Eric Bana jól megjárta vele.
A két főszerepre és a hajó legénységére egytől egyig jó színészeket találtak a castingosok, de még egyszer hangsúlyozom, én nem ismerem a régi brigádot. Van egy-két merész választás, mint pl.: Tyler Perry (lol), de alapvetően tetszik az, hogy sok (mérsékelten, de) ismert színészt sikerült megszerezni még a kisebb szerepekre is (pl.: Winona Ryder volt Spock anyja, vagy a még ismeretlen Chris Hemsworth volt Kirk apja). Külön öröm, hogy találtak indokot (eddig mindkét részben) szerepeltetni Leonard Nimoyt, aki most Spock időskori kiadását formálja meg (eredetileg meg ugyebár ő játszotta a karaktert évtizedekig).
Szóval látványos, pörgős, az embernek gondolkodni sincs ideje azon, hogy mi miért történik, mi az, ami máshogy is történhetett volna, stb. Így aztán maximum utólag késztethetnek gondolkodásra bizonyos dolgok, de ilyesmi minden filmnél megfigyelhető, kár rajta rugózni. J.J. Abramsnek sokat köszönhetnek a rajongók, mert egy újabb generációval ismertette meg a trekkerséget, akik közül talán sokan bepótolták a lemaradásukat és maguk is függővé váltak. És ez mindenképpen jó dolog.