Szöllőskei Gábor, a Vox Mozimagazin főszerkesztő-helyettese a film előtti beszédében megjegyezte, hogy Johnny Deppre ráférne már egy jó film és bizakodott, hogy na majd mostan ez bizonyára az lesz. Az előjelek végül is biztatóak voltak, függetlenül attól, hogy engem maguk a trailerek nem nyűgöztek le. Volt itt egy rakat sztár, egy nagyon is érdekesnek kinéző sztori, valamint egy Oscar-díjas operatőr, aki rendezőnek állt... Utóbbi speciel pro helyett kontra érvként jobban megállná a helyét, csakhogy ezt az operatőrt Wally Pfisternek hívják és Christopher Nolan mellett "nevelkedett".
A világ talán legjobb rendezőjétől meg hát ugyebár sok dolgot lehet tanulni és a kettősük már-már legendásan összeszokottnak számított. Nem véletlen, ha pár tipikus "Nolan színész" is tiszteletét tette a forgatáson: van itt Morgan Freeman, Cilian Murphy meg a TDKR-ből még Josh Stewart is (Bane jobbkeze), hogy szembeszálljanak A vasember 3 stábjával, akiket most Rebecca Hall, Paul Bettany (ő JARVIS hangja) és Fernando Chien képviselt. A végeredmény pedig? Skynet és a zombik. Vagyis... Mintha a 12 majom megdugta volna a Terminátort a Világvégén, ami egyébként pont A Függetlenség napjára esett.
A nem is olyan távoli jövőben, amit a készítők galád módon a jelennek állítanak be, egy mesterséges intelligencia ellenes csoport összehangolt támadást hajt végre az ezzel foglalkozó kutatók és kutatóbázisok ellen. A zseniális Will Castert (Depp) is megtalálja egy sugárfertőzött golyó, így a szintén zenész felesége úgy dönt, hogy a már csak egy hónapig élő férje agyát feltölti egy számítógépre, így biztosítva számára a "túlélést". De amint Will öntudatra ébred, hamar szűknek érzi a teret és negédes szavakkal ráveszi az asszonyt, hogy dugjon be neki egy... UTP kábelt.
Talán a nemrég a Titanicon debütáló A hosszú út hazafelé kapcsán jegyezte meg valaki, hogy az egy zombifilm, csak zombik nélkül. Na, a Transzcendensre, bár ennél jobban talán nem is különbözhetne az imént citált török drámától, ugyanezt rá lehet mondani. Csak cseréljük le a sugárfertőzésben haldokló Castert egy zombiharapásban haldoklóra... A feleség nem adja fel, pedig mindenki tudja, hogy nincs visszaút, aztán a végén, mikor "átalakult", elkezd embereket harapdálni, akik szintén bezombulva hadsereget alkotnak és végül jön a katonaság... Áh, de nem akarom lelőni a 20 km-ről is könnyen látható fordulatokat...
És amennyire zombifilm, annyira Terminátor-film is a Transzcendens. Johnny Depp maga a Skynet, akitől mindenki összefossa magát - láthatóan valamennyi szereplő agyába beleégett már korábban Schwarzi vörös szemű gyilkológépe, így a túl nagy hatalmú mesterséges intelligencia láttán rögtön beindul a bélmozgásuk - egyedül a két éve szerelemtől elvakult asszonykája nem látja, mi van készülőben. Neki kell egy darab papír, rajta egy "menekülj innen" felirattal, hogy kinyíljon a csipás szeme. Öhm, azért ennek jobban meg kellett volna alapozni...
De ez a forgatókönyv nem elégszik meg ennyivel, fordulatból akad bőven, még ha nem is érezzük mindegyik esetében feltétlenül azt, hogy ez lenne a logikus válasz az adott dologra. Az egészből meg sikeresen kihoznak egy nagyon finom üzenetet, ami valahogy így hangzik, kicsit átfordítva az aktuálisan a közvélemény sörényét borzoló témára: nem kell félni, a GMO (genetikailag módosított szervezetek) nem a sátán találmánya. Ismerd meg, tudd meg, hogyan működik, alakíts ki saját véleményt racionális érvek és megbízható források mentén és ne csak az idióta mantrákat ismételd a mindenből ellenségképet kreáló hozzánemértőktől.
Persze ez sok más, ma még erősen vitatott kutatási irányra kiterjeszthető, de biológusként én ezt láttam bele. De (számomra) szimpatikus üzenet ide, vagy oda, ez még önmagában nem garantálja, hogy a Transzcendensből jó film váljon. Az a bizonyos plusz pedig teljesen hiányzik. Vannak nagyon szép művészkedős lassított képek, vállalható CGI, van még akció is (bár totálisan értelmetlen) és némi mátrixos feeling, de ez a mix ebben a formában, ha nem is fogyaszthatatlan, de keserű szájízt hagy maga után.
Johnny Depp még mindig brúszvilisz-kórban szenved, melynek legfőbb tünete a totálisan unott ábrázat vágása bármikor, amikor a közelben kamera forog éppen. Szegény figuráját teljesen élettelenül alakítja, szemben például a felesége karakterét erősen túljátszó Rebecca Hallal. Ketten együtt egy pillanatra sem hitelesek a vásznon, hiába van kismillió jelenet rááldozva arra, hogy bemutassák az integrált áramkörökön átívelő szerelmüket. Morgan Freeman és Cillian Murphy karakterét pedig éppenséggel játszhatná akárki, mert semmi érdemlegeset nem produkálnak, játékidejük is alig van, valószínűleg csak haveri alapon vállalták be a filmet.
Én nem mondom azt, hogy ne lenne nézhető. Mert simán nézhető. Egyszer mindenképpen érdemes rászánni azt a két órát. Még csak azt sem mondom tehát, hogy megbántam volna, hogy megnéztem. De ott az a fránya kisördög, ami azt mormolja megállás nélkül a fülembe: ebben a filmben messze több potenciál volt, mint amennyit végül kiaknáztak. Ez az alapsztori ezzel az alkotógárdával egyszerűen sokkal többet ígért annál, mint amit végül kaptam. Mert ez így egy hamar felejthető, néhol unalmas, néhol látványos, de néhol bugyuta sci-fi csupán.
