Bevallom, kicsit csodálkozok, hogy a magyar forgalmazó nem rukkolt elő egy "frappáns" címmel, ami ugyebár szeretett országunkban bevett módszernek mondható. Helyette lényegében tükörfordították az eredetit, amihez hazájában Brad Pitt szerződésben rögzítve ragaszkodott - lehet, hogy ezt a mieinknek is kikötötték? Egyébként meglepő módon egy cseppet sem zavaró, inkább érdekes és kétségkívül figyelemfelkeltő ez a pöttyet hosszú cím, amit az ausztrál Andrew Dominik meglehetősen lassú folyású westernje kapott a keresztségben.
Az a bizonyos lassú folyás egyébként az eredeti tervekhez képest kifejezetten gyors. A stúdiók már nem reszkíroznak extrém hosszúságú filmekkel: legutóbb A nimfomániás példáján is láthattuk, hogy nem meglepő módon az eladhatóságot előrébb helyezik a művészi szabadságnál. Így lett az eredetileg közel 4 órás verzióból egy mindössze 160 percesre vágott, nézőbarát változat, aminek egyébként csak a közepe táján érezni egy kicsit, hogy valaki a kelleténél jobban rászabadult a vágóollóval.
A cím mindent elárul, igazság szerint nem is kellene ragoznom a dolgot, ám mégis megteszem: a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford arról szól, hogy Jesse Jamest meggyilkolja a Robert Ford. Gyáván. Pff, spoiler :) A film elkalauzol bennünket a legendás vadnyugati bandita életének utolsó évébe, 1881-be, amikor találkozik a legfiatalabb Ford fiúval, aki kiskora óta bálványozta. És aki végül egy évvel első találkozásuk után mégis ellene fordult és hátbalőtte saját házában, amikor a felesége és a gyerekei is otthon voltak...
Andrew Dominik nem kapkodja el a dolgot, de ez tulajdonképpen a Jesse James meggyilkolása... előnyére válik. A szép lassan hömpölygő történet, a narráció, a kellemes zene, no meg a világ legtehetségesebb, 11 Oscarra jelölt, de még egyszer sem diadalmaskodó operatőrének, Roger Deakinsnek a zsenialitásából születő erőteljes képi világ együtt egy nagyon hatásos elegyet alkot. A Volt egyszer egy vadnyugat líraiságát juttatta az eszembe, csak éppen egy sokkal borúsabb, nyirkosabb tájon, egy sokkal reálisabb köntösben bemutatva.
Jesse James egy nagyon érdekes figura volt - ahogy a filmben is megemlítik, abban a korban két amerikait ismertek Európában: Mark Twaint és őt. Annak ellenére, hogy egy elég erőszakos, kegyetlen és kiszámíthatatlan vonatrabló volt, valamiért a korabeli népek mégis kedvelték, legendaként tekintettek rá, noha még csak nem is robinhoodkodott... Híres volt és hírhedt, bár hozzáteszem, hogy az őt övező népszerűség nagyrészt épp annak tudható be, hogy Robert Ford ilyen alattomos módon gyilkolta meg és hogy ezt követően nem hogy nem kussolt, hanem inkább világgá is kürtölte tettét...
A 160 perces játékidő szerencsére engedi kibontakozni a karaktereket. Zseniálisan van felépítve, ahogy Jesse James szép lassan Jimmy Conway (Robert de Niro karaktere a Nagymenőkben) útjára lép és nem bízik meg senkiben sem a régi bandából - mindenhol csak az ellenséget, a potenciális árulókat látja, úgyhogy szép lassan, egyesével sorra szedve az öreg cimborákat próbálja megtudakolni, kivel hányadán áll. Talán a Robert Ford jelentette veszélyt is érzékelte, mégsem tett semmit azért, hogy elébe menjen a sorsának...
Brad Pitt jó. A karaktere is jó. De nem főszerepre. Mert valójában ez a film nem Jesse Jamesről, hanem Robert Fordról szól. Ő az, aki tetteivel előrébb mozdítja az eseményeket, ő az, akit szinte az elejétől a végéig láthatunk és ő az, aki tulajdonképpen lemos mindenkit a vászonról. Teszi ezt két tényező együttes hatására: egyrészt még Jesse Jamesnél is jobban van megírva a figura, sokkal árnyaltabb és összetettebb, mint bárki más a filmben, másrészt pedig Casey Affleck akkorát alakít, hogy leszakad a padlás.
Igaz, csak mellékszereplőként jelölték Oscarra, de manapság bevett szokás a stúdióknál, hogy a főszereplő kategóriában esélytelennek tűnő színészeikért mint mellékszereplőkért kampányoljanak (pl.: idén Daniel Brühlt is oda akarták bepasszírozni a Hajsza a győzelemértért). Mindenesetre Casey Affleck játéka lehengerlő, nagyszerűen adja át az egyik legelső fanboy zavaros viselkedését, a gyerekként elnyomott, ezért folyton bizonyítani akaró csodáló ellentmondásos személyiségét.
A film eleji vonatrablásnál gyönyörűbben megkomponált képekkel operáló bűntényt talán még nem is láttam. Maga Roger Deakins is karrierje egyik csúcspontjának tekinti ezt a sötétben pazarul felvett, külső, mesterséges fényektől mentes, hitelesen előadott támadást. Az ilyen pillanatok miatt sajnálja az ember, hogy nem volt mozgalmasabb a vadnyugati ikonok élete - mert bár én is a hitelesség mellett teszem le a voksom, szívesen vettem volna, ha még több ehhez hasonló jelenettel lepik meg a nézőket.
Bevallom, kicsit szkeptikusan ültem neki a filmnek. A pörgős alkotásokat jobban szeretem, a Jesse James meggyilkolása...-ról pedig a legtöbb kritika úgy nyilatkozott, hogy már-már embert próbálóan lassan hömpölyög a története. És bár megcáfolni nem tudom őket, néhány tényleg unalmasabb szakasztól eltekintve teljesen magával ragadott a hangulata. Valahogy így kell kinéznie egy vadnyugatról szóló filmnek, ha ebben az évezredben készül. Mert a Nincs bocsánat óta nem a mesére, hanem a valóságra van nagyobb igény. És ez a film a kőkemény valóságot mutatja be, méghozzá mesterien.
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford az imdb-n
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford előzetes
