Sokunk gyerekkorának kedvenc színészei megöregedtek. Ez a világ rendje, ez ellen nem lehet tenni. Vannak, akik méltóságuk megőrzése érdekében visszavonultak (Gene Hackman, Sean Connery), de vannak olyanok, akik máshogy fogják fel az életet. A cinikus emberek fikázódhatnak kedvükre, de ha egyszer Robert de Niro 70 évesen is a forgatásokon érzi jól magát, vagy ha Stallone inkább telemosollyal az arcán nosztalgiázgat, mintsem otthon üldögélne egymagában, kik vagyunk mi, hogy ebben megakadályozzuk?
A nézők... Jah. Akik ezt a folyamatot tovább katalizálhatják, vagy végleg megszüntethetik. A tendencia egyébként ezt mutatja, hogy utóbbi a sanszosabb, lévén már az Expendables 2 sem volt akkora siker, mint amekkorának szánták, A kiütés pedig világszinten is csak nagy nehezen szenvedte vissza azt a 40 millió dollárt (mi került ezen annyiba?), amit ráköltöttek. Pedig basszus, a ringben Rocky Balboa harcolt a Dühöngő bika ellen! Na igen... Ha egy komolyabb hangvételű filmben, a 80-as években eresztették volna össze őket, akkor az nagyot szólt volna...
Sokáig úgy volt, hogy az A pofon egyszerű címmel veti be a hazai forgalmazó, de végül a kevésbé játékos A kiütés mellett döntöttek, amivel a legfőbb probléma az, hogy a végjátékban a főszereplőink közül egyik sem üti ki a másikat. A szinkront a bevált csapattal (Gáti Oszkár, Revicky Gábor) követték el és bár szimpla DVD szinkronról van szó, korrektül sikerült. És egyébként a filmről is ugyanezt lehet elmondani. Egy szimpla kis nosztalgiázós vígjátékról van szó, amit korrekt módon hoztak össze.
Persze az ilyesmire nem 40, hanem 4 millió dollárt kellene költeni és nem mozikban, csak DVD-n hódítani vele, mert oda való. Bánt egy kicsit, hogy ezt így le kell írnom, de nincs mit szépíteni a dolgokon. Mert bármennyire is szeretem Stallonét, vagy de Nirot, azért ők már jó ideje túl vannak a csúcson (értitek... Túl a csúcson). Pedig emlékszem, kb. tavaly tavasszal jelenhette meg az első képek a filmből és nagyon megörültem nekik. De hasonlóan a Vérmesékhez, a lelkesedésem csak addig tartott, amíg ki nem derült, hogy vígjátékról van szó...
...amiben két, nem csak a sportban, hanem a való életben is ősellenségként viselkedő boxoló küzd meg egymással. Eredetileg ugyan csak egy játékhoz vették volna fel a mozgáskultúrájukat, de főhőseink nem bírván magukkal egymásnak estek. Az erről készült felvétel bejárta a netet, így hát az élelmes producer, Dante Slate Jr. egy mindent eldöntő meccset kezd el szervezni a részvételükkel. Tét is van, ugyanis mindketten bajnokok voltak, mindössze kétszer kerültek össze a ringben és mindegyiküknek csak egy veresége volt a karrierje során és azt épp a másiktól szenvedte el.
A helyzetet egy régi szerelem, egy soha nem látott gyerek, a makacsságuk és a koruk, valamint az ezzel járó nem éppen csúcsforma is nehezíti. Persze nem kell ahhoz Sherlocknak lenni, hogy tudjuk: a meccsre sor fog kerülni, hiába minden nehézség, szóval ezeket a drámainak szánt részeket akár át is tekertethetnénk... Ha a meccs izgalmas lenne. De nem az. Sajnos pont a meccs lett a film legalja - és akkor még finoman fejeztem ki magam. Bénán van vágva, rossz a koreográfia és hiába rajongok a két öregért, póló nélkül azért elég sz*rul néznek ki...
Maga a film egyébként indokolatlanul hosszú és túlzsúfolt. Azt éreztem, hogy a készítők a főszereplők egyébként is baromira zavaros életéből mindent el szerettek volna mesélni (szóval megy a karakterárnyalás ezerrel), csak ezzel inkább azt érték el, hogy a sztori egy órán keresztül egy helyben toporogjon. Az sem ártott volna, hogy a gerillamarketinges megoldásokba kicsit több kreativitást vigyenek, mert lényegében az összes ilyen jelenet arról szól, hogy valaki behúzott valakinek, ami felkerült a netre, még nagyobb hírverést generálva főhőseink meccsének.
Akad azért jó néhány aranyos kis utalás, mint például Stallone a húsraktárban, meg amikor az edzője félszemű kobrának nevezi, vagy de Niro étterem tulajdonos, stand-up számokat nyomó karaktere, kapunk jóféle humort is, vannak vicces mellékkarakterek (Alan Arkin zseniális és most még Kevin Hart sem olyan idegesítő, mint átlagban) és pár megható pillanat is. A stáblista közbeni jelenetek pedig szintén jól sikerültek. Az ítéletem: ha kiütéssel nem is, de pontozással győzött a film. Egy könnyed vasárnap délutáni kikapcsolódást biztosító házimozizáshoz tökéletes.
