Kemény meló lehet Jason Stathamnek lenni. Azt már rég észrevettem, hogy minden filmjében több az ellensége, mint a haja és ez a Harcban élvében sincs másképp. Akárcsak tavaly a Parker esetében, most is egy regény képezi az alapját kedvenc kopasz akciósztárunk soron következő zúzdájának. Ez még önmagában annyira nem is érdekes - az viszont sokkal inkább, hogy az alapanyagból a forgatókönyvet egy Oscarra is jelölt író, mellesleg Statham jó barátja, Sylvester Stallone követte el.
Az olasz csődör egyébként meglepően termékeny ilyen téren, két gyúrás és egy plasztikai műtét közt hagy időt a gépelésre is. Munkái változó színvonalúak, akad az egész ötletestől az elcsépelt sz*rokig minden a repertoárjában, ahová most megpróbálom elhelyezni mai filmünket is... Hát... Inkább utóbbiak felé tendál a Harcban élve szkriptje, de kétségkívül megvannak a maga pillanatai is. Hozzáteszem, hogy miközben ezeket a sorokat írom, még csak két nap telt el a film megnézése óta, de mégis nehezemre esik felidézni, mi is történt ez alatt a 100 perc alatt.
Lehet, hogy ez valami védekező funkció az agyamtól: próbálja mihamarabb eltemetni a rossz emlékeket valami olyan helyre, ahonnan pár hét múlva már vissza sem tudom hívni? Dicséretes próbálkozás a részéről, de a nyitóképsorok sajnos beleégtek a retinámba, így attól tartok, ilyen könnyen nem fogom megúszni. Statham hosszú hajjal még csak a jéghegy csúcsa, ez egy klasszikus fogás a filmesek részéről, hogy a filmmel belőtt közönségnek egyértelműen jelezzék, hogy eltelt bizonyos idő két jelenet közt.
Na de ennél bénábban leforgatott "félresikerült akció"-t már régen nem láttam. Ez még leírva is rémesen festhetett, megvalósítva pedig kész katasztrófa. Persze ha próbálom a jó oldalát nézni, megidézi a 90-es évek klasszikus akciófilmjeit (konkrétan a Con Air végét), ahogy a seggig érő sérójú Cage Statham a béna rendőrök balf*szkodásait megelőzendő pattan motorra, hogy ő maga kapja el egy szál pisztoly segítségével a rosszfiúkat. Humánusan persze, de ez már nem sikerül - kész a "tragédia"...
Ez aztán megágyaz a finálénak, meg elvileg azt hivatott elősegíteni, hogy a nézőt bevonzza a film. Hát nem sikerült. Pedig ezután már akadnak érdekes részek: a tanúvédelmi programszerűségbe kényszerült drogellenes ügynök, Phil (Statham), a mocsárvidékre költözik a lányával, aki rögtön agyonveri a helyi bullyfiút, akinek a szülei ezt nem veszik túl jó néven. Miután Phil is lezúzza a kötekedő apukát, a srác anyja a bátyjához, Gátorhoz fordul segítségért, aki nem mellesleg a helyi drogkotyvasztó is egyben...
Statham színészi repertoárjáról nem lehet ódákat zengeni, ő tipikusan az a fajta színész, aki nem a szerepéhez idomul, hanem olyat keres, amiben kvázi önmagát alakíthatja: kemény, becsületes, kemény, szerény, kemény, kopasz és persze kemény. Na, Phil pont ilyen. Stallone ugyan megpróbálkozik egy ártatlan szerelmi szállal, de végül ez sehová nem fut ki. Hmm... Talán jobb is. Ehhez a filmhez nem az a romantikus, "mostantól minden jobb lesz" befejezés dukál, hanem pontosan olyan, amilyet kaptunk: Phil a közeljövőben még több segget szándékozik széjjelrúgni.
Jaj, már megint spoilereztem... Statham figurája túléli a kalandot! Meglepetés! A rosszfiúknak pedig nagyon-nagyon rossz lesz ám! Meglepetés! Pont azokkal a figurákkal, akik érdekesek lennének (pl.: a szürke terepre tévedt helyi seriff, vagy Gátor hamarharagú húga) semmit sem kezdenek végül. Viszont közel fél órányi zúzda vár ránk az utolsó felvonásban, ahol a suttyó motorosbanda kommandósokhoz méltó precizitással és felszereléssel próbálja kinyírni főhősünket és a lányát.
De minek ide logika, amikor van látvány? Mert való igaz, sokkal jobban néz ki, ha a végére marad a tűzijáték és Phil nem gyújtja fel sebtiben a droglabort, miután rátalált, sőt, a hatóságoknak sem szól, mert az úgy nem buli. Szóval úgy kb. ezer sebből vérző akciófilmről van szó, amiben a rosszfiúkat mindig erős kék színben vették fel, mert úgy félelmetesebbnek hatnak (?), míg a jókat szép meleg színekben tárják elénk. Ez egyébként rohadt zavaró tud lenni, amikor Gátor és Phil külön szálon futó jelenetei közt váltogatnak. Bár visszagondolva, ez a legkevesebb...
