Lisztes megmondja a tutit

Találmány - Lisztes megmondja a tutit

2014. június 03. 15:00 - lisztes

Bevallom, most először elgondolkoztam, hogy hagyom az egészet a francba és ez lesz az első film a blog fennállása óta, amit bár megnéztem, nem írok róla kritikát. Gondolom ezeket a sorokat olvasva sejted, hogy meggondoltam magam. Na de miért is ette be magát az agytekervényeim rejtett zugaiba ez a gondolat? Hát azért, mert ezt a filmet minimum háromszor, de inkább négyszer meg kellene néznem ahhoz, hogy megértsem minden egyes jelenetét. Az pedig jelen körülmények között luxus.

primer-movie-poster-2004-1020240454.jpg

Úgyhogy végül arra szavaztam, hogy az elnyújtott bevezetőmben rizsázok valami kamuszöveget (ez már az), hiszen amúgy is feldob egy jó kis témát, amiről oldalakat lehetne írni, valamint ha magát a filmet még egyszer nem is indítom el, azért felkutatom a netet a lehetséges értelmezések, magyarázások és elemzések után, hátha azokból le lehet szűrni valami okosat. De még mielőtt az ezekből leszűrt tanulságot kiadnám magamból, beszéljünk egy kicsit az egyik kedvenc témámról, a kis minimál költségvetésű filmekről!

Ha az embernek az az álma, hogy filmeket készítsen, akkor bizony nagy a baj, mert az drága mulatság és nem flangál minden utcasarkon egy hülye milliomos, aki hozzá vágna egy kezdőhöz egy rakat pénzt, hogy forgasson belőle, amit csak akar. Építkezni kell. Ismerkedni a filmművészettel, barátokat szerezni és közösen létrehozni valamit, ami fillérekből kijön, mégis felkelti a figyelmet (ne adj isten valami eredeti ötlet) és ha mákja van az embernek, munkája gyümölcse hamar kultfilmmé válik, mint ahogy az egyébként a Találmánnyal is történt.

0390384_1.jpg

Mert 7000 dollár (a produkció büdzséje) bizony nem sok pénz. Nem is kevés, de egyáltalán nem elérhetetlen összeg Gondoljunk arra, hogy a szintén magánpénzből (20 millió forint) forgott és egyébként borzalmas Couch Surf is elkészült idehaza(!). Erről már értekeztem nem is olyan régen a Lételem kapcsán, mennyire inspirálóan hat egy wannabe filmesre az ilyen kevés pénzből összetákolt, mégis minőségi filmek létrejötte. Igaz, a Találmány büdzséje egy ezressel több, mint az utóbbi évek egyik legjobb zombifilmjéé, de ez csak minimális különbség...

Az ilyesmit megtervezni nehezebb, mint gondolnátok. Tudom, mert magam is egy nullköltségvetésű darab forgatókönyvén dolgozok és rendszeresen belefutok olyan apróságokba, amik egy hollywoodi filmben triviálisnak tűnnek, de ha nincs rá pénz, szinte lehetetlen megvalósítani. Ezért kell nagyon tisztelni azoknak az embereknek a munkáit, akik ennek ellenére képesek létrehozni valami olyat, aminek nézése közben elsőre fel sem tűnik, hogy milyen kompromisszumokat kellett kötniük.

primer02.jpg

Két jó barát (Aaron és Abe) egy, a gravitációt lecsökkentő gép létrehozásán dolgoznak, amikor felfedezik a gép egyik "mellékhatását": lehet vele időutazni (nyelvújítok). Főhőseinknek több sem kell, hamarosan már meg is építik az emberi méretű verziót is belőle és elkezdenek ügyeskedni az így szerzett plusz tudással: tőzsdéznek, vagy éppen hőst csinálnak magukból egy bulin. Ám ahogy halad egyre jobban előre a cselekmény, úgy távolodik el egymástól a két barát...

Az alapsztori tehát egy sima időutazás, de ez aztán rendesen meg van bonyolítva az idősíkokkal: a végén már fogalma sincs a nézőnek, hogy épp ki b*szott át kit, annyira meg vannak keverve a kártyák. Az egyik elemzésben, amit átfutottam, oldalakon keresztül taglalják, hogy ki mikor hová utazott (van Abe0 és Abe6 nevű karakter is, szóval reszkessetek). Magyarán szólva nem árt többször megnézni a Találmányt és minden esetben nagyon figyelni az apró részletekre...

time-travel-in-primer.png

És itt futunk bele az első problémába: annyira nem jó film. Mármint: filmként nem annyira jó. Az első 10-15 percében össze-vissza halandzsáznak a főszereplők, ráadásul az egyben írói és rendezői feladatokat is magára vállaló Shane Carruth kínosan ügyelt arra, hogy semmit fel ne fogjon a gyanútlan néző, így téve még misztikusabbá az egészet. Ezzel viszont az a probléma, hogy mire elérkezünk oda, ahol tényleg figyelni kell, nincs már meg a kellő lelkesedésünk. Azt meg csak félve merem megemlíteni, hogy a csökkent értelmi képességeimnek hála a teljes játékidő alatt sem sikerült megjegyeznem, hogy melyik Aaron és melyik Abe - választhattak volna más betűvel kezdődő neveket is :)

És ha már a teljes játékidőről van szó: a gyors dialógusoknak és vágásoknak hála a Találmány csak 77 perc hosszúságú. Agymozgató 77 perc, szóval aki bukik az ilyesmire, az imádni fogja. Én magam úgy vagyok vele, hogy kétségkívül érdekesnek, eredetinek és a büdzséjéhez képest fantasztikus alkotásnak tartom, de pusztán azzal, hogy durván összemixelték az idősíkokat és a morzsákat (nagyon helyesen) csak fokozatosan adagolják, még nem sikerült megvenniük. Valószínűleg második, vagy harmadik újranézésre már jobban tetszene, szóval annak, aki komolyan gondolja a dolgot, érdemes úgy számolnia, hogy rögtön kétszer lenyomja gyors egymásutánban.

Akit érdekel az egy kicsit bővebb lére eresztett véleményem a filmről, annak ajánlom ezt a podcastet, amit a Smoking Barrels-es srácokkal rögzítettünk.

Lisztes

Találmány az imdb-n

Találmány előzetes

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr906094726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása