A "Látványos".
Legnagyobb bánatomra a bemutató környékén lemaradtam róla, úgyhogy még csak most tudtam pótolni a legismertebb kaiju legújabb kalandját. Sok jót, de mégtöbb rosszat hallani a filmről (mint mindig, most is van igazság mindenben), de talán sokat elmond a végeredményről az, hogy az asszony, akit teljesen hidegen hagyott ez a film, végül remekül szórakozott rajta és értetlenül tette szét a kezét, amikor közöltem vele, hogy mennyien fanyalogtak Gareth Edwards legújabb rendezésével kapcsolatban.
Szóval Hollywoodban újragondolták a dolgot és a legutóbbi Godzilla-fiaskó után (mert azért azt erősen szarrá kellett reklámozni, hogy menjen rá a nép), most újradizájnolták a szörnyet és "a kevesebb néha több" elv alapján fogtak neki a reklámhadjáratnak. Ami egyébként az idei év eddigi legjobb marketingjét foglalja magába (ellentétben A csodálatos Pókember 2-vel), és aminek meg is lett az eredménye: a vártál is többet fizettek be az első pár napban Godzilla sztorijára.
És a vártnál is nagyobb visszaesés következett, mivel a visszhang nem volt annyira egyértelműen pozitív, mint ahogyan azt sokan várták. Az óriásszörnyes film amúgy sem olyan nagy buli, lévén muszáj sok CGI-t használni a főszereplők megalkotásához és a városok leamortizálásához, a közönség ugyanakkor - az eddig tapasztalatok alapján - annyira nem vevő az ilyesmire, hiába kecsegtet elképesztő látvánnyal és rombolásorgiával. Egyébként még nem sikerült rájönnöm, hogy miért van ez... Mindenesetre a Tűzgyűrű is nyögvenyelősen érte el a kívánt szintet és Godzilla sem lett végül túl combos, hiába alkották meg annak...
Mármint szó szerint combosnak ugyebár, hiszen hűen az eredeti japán szörny kinézetéhez, most egy tömzsibb lényben gondolkoztak, ami úgy néz ki, ahogy kell (nincs apelláta!), nem úgy, mint egy nagyra nőtt T-rex. Sokan támadták is emiatt a filmet, de szerintem kifejezetten örvendetes, hogy végül így döntöttek az alkotók, annál is inkább, mert így még jobban nézett ki, mint azt előzetesen vártam. Arra viszont nem számítottam, hogy saját filmjében ennyire háttérbe szorul...
Félreértés ne essék, nem vártam 2 órás non-stop városrombolást, nem is az emberi történetszállal van a bajom, mert az van annyira érdekes (sablonos, de még így is érdekes), hogy ne zavarjon címszereplőnk hiánya. A probléma inkább ott gyökeredzik, hogy ezt a filmet MUTO-nak kellett volna inkább nevezni. Ugyanis Godzi ilyen szörnnyel, pontosabban szörnyekkel, mivel ketten vannak, kell, hogy megküzdjön. És ez a két radioaktív jószág többet szerepel Gareth Edwards filmjében, mint az, akire mindenki kíváncsi lenne...
És ez bizony nagy probléma. Amit mások kifogásoltak (pl.: Aaron Taylor-Johnson halovány színészi játéka), elenyésző ahhoz képest, hogy a kiszabott címszereplő jó, ha 20 percet látható a 120-ból, míg a többi szörny legalább kétszer ennyit. Az emberek történetszála is bántóan sablonos karakterekből építkezik ugyan, de nem éreztem, hogy különösebben zavaró lenne mindez. A marketingesek jól átverték a nézőket (ki is a főszereplő, miről is fog szólni a film), de ezt semmiképp sem rónám fel a Godzillának, bár tény, hogy a sértődött nézők sokat tudnak rontani egy film megítélésén.
A sztoriról nem is kellene értekeznem, mert egyrészt nincs sok minden, másrészt meg ezt a keveset is jobb nem tudni. De azért csak elmondom: jönnek a MUTO-k, ami gáz és jön a természetes ellenségük, Godzilla, ami nem gáz, sőt, kifjezetten örvendetes. A nagy harchoz természetesen nem a Szaharát amortizálják le, mert ott nem lenne mit, hanem San Fransisco csodás városát. Mindezt egy családi tragédia és egy John McLane-szinten folyton a szarba tenyerelő főhős szemszögéből élhetjük át.
A látványért piros pont, meglátszik az elköltött pénz. Mondom ezt úgy, hogy sok a sötétben játszódó bunyó a városi épületek is 10x annyi port lövelnek ki, mint amennyi indokolt lenne, gyakran eltakarva ezzel szörnyeinket. Az operatőri munka kiváló, a rendezés színvonalas... A forgatókönyv... Nos, az nem az igazi. És bár nekem jobban bejön ez a fajta megközelítés, mint az Emmerich-féle, azért még mindig amondó vagyok, hogy az óriásszörnyes filmekbe kell a "fun", azaz a műfaj modern darabjainak csúcsa Cloverfield ide, vagy oda, számomra még mindig a Tűzgyűrű. Mert az nem szeretné, hogy komolyan vegyem.
