Nem gondoltam volna, de igaz. Igaz, amit erről a filmről mondanak. Ez egy "ettől-biztos-összefosod-magad" szintű akcióorgia. Ez a "verekedős filmek" esszenciája, megbolondítva egy nagyon is jól működő gengszteres szállal. És hogy a végeredmény valóban minden idők legjobb akciófilmje lenne? Talán. De az biztos, hogy azzal, aki ezt állítja, nem állok le kötekedni, mert meg tudom érteni, miért gondolja így. Nekem még emésztenem kell a látottakat, de azt már biztosan ki merem jelenteni, hogy lazán veri az első részt. Úgy, ahogy Rama csapja le a random verőlegényeket.
Ez a sztori előbb készen volt, mint az első részé. Csak mivel ezt drágább volt leforgatni, Gareth Evans író-rendező-(vágó) úgy döntött, bemelegítés gyanánt ír egy olcsóbban vászonra vihető történetet. És mivel az baromi sikeres lett, nem volt kérdés, hogy zöld utat kap ez a "folytatás" is. Persze a szkriptet kicsit polírozni kellett, hogy az első részből megismert főhős háttértörténetével (lényegében azzal, hogy zsaru) kezdjenek is valamit, ugyanis eredetileg nem beépített emberként szerepelt a történetben.
A történetben, ami végre nem hajszálvékony, hanem valóban összetett. Mert míg az első rész egy egyszerű, de nagyszerű, egy mondattal, különösebb ferdítés nélkül leírható sztorival rendelkezett, Evans most sokkal jobban megkeverte a kártyákat: gengszterklánok, elnyomott "trónörökös", beépített zsaru, szarkeverés, még több szarkeverés, árulás, még több árulás. Mindez két és fél órában, szemet gyönyörködtetően zseniális, mocskosul izgalmas, kreatív, véres, brutális, és nem utolsósorban valódinak tűnő verekedésekkel teletűzdelve.
És amikor azt mondom, hogy valódinak tűnő, akkor azt úgy értem, hogy a főhős által elszenvedett sérülések lapátra tették volna egy kisebb falu lakosságát is, de ettől eltekintve nem érezni rajtuk a kamut. A kezek, lábak hozzáérnek ütés, rúgás közben a másikhoz, a koreográfusok vették a fáradtságot és megtervezték a harcokat, aminek eredményeképpen nem kellett rongyosra vágni a filmet - és ezt úgy kell érteni, hogy TÉNYLEG látni, hogy mi történik, hiába remeg egy kicsit az a kézikamera, itt csak a dinamikusabb hatás elérése kedvéért és nem a hiányosságok elfedése végett vetették be.
Kezdjük a negatívumok rövidke listájával, hogy ne azok maradjanak meg a kedves olvasóban a cikk végére érve: a logika sajnos elég gyakran alá van vetve a látványnak. A lőfegyverek helyett mindenki szabad kézzel harcol, a metrós bunyónál se megálló, se egy nyamvadt utas, aki behúzná a vészféket (mint ahogy az normál esetben történne), az utcai bunyókra senki sem hívja rá a rendőrséget (tudom, ez Jakarta, de akkor is) és a már említett durva sérüléseket is elég jól viseli mindenki...
Na de elég a fanyalgásból, mert ezt leszámítva van itt minden, mi szem-szájnak ingere: a film elején a börtönudvar sarában egy akkora bunyót nyomnak le egy akkora VÁGÁS NÉLKÜLI jelenetben, hogy... Ezt meg hogy a francba' csinálták? Felfoghatatlan az a precizitás és mellé az a gyors munka, amivel itt dolgoztak. Aztán meg... mondanám, hogy az autósüldözés a csúcs (bármelyik más filmben az lenne a csúcs), de ezek a végén képesek voltak a konyhában (és azt megelőzően a folyosón) egy olyan bunyót összerakni, hogy azóta sem találom az államat.
De kanyarodjunk csak vissza (szópoén!) ahhoz az autós üldözéshez! Hogy az isten nyilában csinálták azt? Minden kétséget kizáróan egyike a világ legjobb autós üldözéseinek, zseniális kameramozgással/mozgatással, és persze hamisítatlan Rajtaütés-stílusban. Mert itt az autót zárt térnek, kreatívan használják a bunyókhoz, nem azért, hogy minél látványosabban zúzzák le 200-zal repesztve a várost. No nem mintha rombolásból hiány lenne, de a Rajtaütés 2. még ezekben a jelenetekben is a közelharcokra koncentrál.
Az első etap gyatra eredményt produkált idehaza, lévén mire a mozik műsorra tűzték, már mindenki megnézte, akit érdekelt. Ez a rész hasonló sorsra fog jutni (ha egyáltalán behozzák) és ez nem a torrent hibája. Ebben a felgyorsult világban magára vessen az a forgalmazó, aki egy agyonhypeolt filmet fél-egy évre a külföldi DVD megjelenés után próbál idehaza versenybe küldeni. Én bíztam benne, hogy az őrületes Sundance visszhang után nyomban lecsapnak rá, de tévedtem... Sajnos. Pedig ezt a filmet minden akcióőrültnek látnia kell. Aki pedig nem az, majd ezt megnézve azzá válik.
U.I.: Ennek a filmnek van stílusa. Ez stílus. A Csak Isten bocsáthat meg pedig egy darab szarkupac piros neonfénnyel megvilágítva.