Az amerikai bevételeket látva már Tom Cruise sztárpowerje sem a régi. De komolyan, nem is igazán értem én ezt: tapasztalataim szerint a tengerentúli közönség nagy része már tudatos mozinézőnek számít (sajnos idehaza ez még nem mondható el), a film kritikái nagyon jók, az előzetesek is baromi hangulatosak voltak, sőt kifejezetten látványos mozit sejtettek (az is egyébként, simán meglátszik a ráköltött 170 milla), és mégis, az ázsiai piacnak kellett megmentenie a filmet.
Vajon ilyen az, amikor a sztárpower a visszájára sül el? Vajon ennyire elegük van már az embereknek a szientológia baromságaiból, hogy a vallás egyik meglehetősen rámenős prófétáját egyszerűen, bármivel is hozakodik elő újabban, ignorálják? Mindenesetre ez a csúfos amerikai bukás nemcsak, hogy nem jön jól a már 50 feletti sztárunknak (sosem jön jól az ilyesmi senkinek), de igazságtalannak is érzem a dolgot. Ugyanis itt szinte minden a helyén van: sztori, poénok, látvány - az ilyen darabokra találták ki a mozit.
A történet szerint a Földet idegenek támadták meg, akik bizony mostanra már komoly területeket foglaltak el Európából. De az emberiség egyesül, és sikerül csatát nyerni, aminek nyomán egy összehangolt, végső csapásra készülünk. Nick Cage-et, a hadsereg sajtósát a hadszíntérre küldik, hogy az első sorból számolhasson be a dolgok állásáról, de ő kihátrál. Vagyis kihátrálna, mert elfogják, lefokozzák sorkatonának és kiküldik harcolni. Ahol annak rendje és módja szerint meg is hal, csakhogy egy különös találkozás egy ritka földönkívülivel speciális képességhez juttatja: újra és újra átéli az utolsó napját...
Annak idején már volt szerencsém látni a filmből közel 20 percet egy előzetes vetítés keretein belül, és döbbenten vettem tudomásul, hogy ez bizony nem is rossz: bevallom, én nem sok jót jósoltam Tomi fiú sokadik sci-fijének, de azt kell mondjam, az a 20 perc akkor megvett. Persze a premier hetében végül nem tudtam rá sort keríteni, úgyhogy végül egy moziünnep leárazását használtam ki arra, hogy bepótoljam ezt az addigra már külföldön és itthon is körülrajongott filmet.
Engem például nem zavar a Mormota-nap effekt: ha egy filmben jól használják, miért ne lehetne újból és újból előszedni? Semmivel sem különb dolog, mint az időutazás, oszt' ott is van ezernyi darab, amelyek közül akad bőven, ami egy kicsit máshogy áll hozzá a témához, egy kicsit hozzáad a dolgokhoz. A holnap határa ilyen téren nem bukik meg: a saját maga által felállított logikán belül abszolút rendben van, annak szinte minden lehetséges aspektusát kihasználja.
Az exoskeletonok sokkal jobban néznek ki, mint tavaly nyáron az Elysiumban. A színészi játék a sci-fik terén az utóbbi évek egyik legjobbja (Tom Cruise és Emily Blunt előtt is le a kalappal), a csaták is simán látványosabbak, mint mondjuk egy Transformers-film (de tényleg), egyedül talán a földönkívüliek néznek ki egy kicsit furcsán: az antropomorf típusúak szerintem sokkal félelmetesebben hatnak egy ilyen típusú filmben. No meg nem ártott volna megtudni, hogy mit is akarnak a bolygónktól.
Ez a legjobb videójáték adaptáció a világon - kár, hogy nem videójáték alapján készült. De egyébként akármelyik FPS ugyanígy működik: van egy mentett állásod, amibe újra, és újra visszatérhetsz, miközben kiismered a pályát és kitanulod a szükséges skilleket. Aztán persze van egy főboss, akit ki kell nyírni (klasszikus sablon az inváziós filmeknél), de amiért természetesen már áldozatokat kell hozni. Egyedül azt sajnálom, hogy nem merték egy kicsit tökösebbre meghagyni a végét.
Szegényes nyarunk talán eddigi legjobb filmje. De nem kell szégyenkeznie, nem lekezelő hangnemben állítom mindezt, hiszen egy erősebb évben is ott lenne az élvonalban. Mindez a csillagok szerencsés együttállásának köszönhető: kiváló a poén/komoly párbeszéd arány, nagyszerű a színészi játék, elképesztő a látvány, és még valamiféle történetet sem voltak restek odatolni az orrunk alá. Éppen ezért érzem igazságtalannak a (kvázi) bukását. Annyi más film van, ami megérdemelné...
