Szerény véleményem szerint a Monty Python ezzel a filmmel ért el az abszolút csúcspontra. A tökéletes python-esszencia, ami már nem csak egymás után fűzött vicces, egy témakört több oldalról is bejáró jelenetek halmazaként funkcionál, hanem filmként is, vígjátékként is. A választott témájuk természetesen - jó polgárpukkasztó szokás szerint - az egyik lehető legkényesebb, de mégis, minden gonosz poén ellenére is érezni egy enyhe tiszteletet a vallások iránt (annak ellenére, hogy Cleese például durván ateista volt).
De lehet, hogy ez utóbbi tiszteletet csak én képzelem oda, mindenesetre nem kimondottan kereszténységellenes alkotásról, hanem úgy általában a vallások eredetét kifigurázó darabról beszélhetünk, ami bemutatja a vakhit kártékony hatását, azokat a véletleneket, cselekedetek, amelyek hatására kis túlzással kb. bárkiből világvallás-vezető válhatott akkoriban. Legalábbis kiindulva abból, hogy az ókor mennyire termékenyen ontotta magából az azóta is nagy hatással bíró vallások prófétáit...
Három napkeleti bölcs érkezik Jeruzsálem városába, ahová egy csillag mutatta nekik az utat. Az egyik istállóba érkezvén egy újszülöttet találnak - pont, ahogy a jóslatban szerepelt. Elhalmozzák hát minden földi jóval, leróva tiszteletüket, még ha a gyermek édesanyja ezt nem is veszi túl jó néven. A gyors látogatást gyors felismerés követi: nem ő volt az egyetlen újszülött a környéken aznap éjjel, így hát gyorsan vissza minden, hiszen isten gyermeke pár istállóval arrébb látta meg a napvilágot. Főhősünk Brian, aki Krisztussal egyidőben, egy városban született, és aki csak boldogulni szeretne ebben az őrült világban...
John Cleese bár lobbyzott Brian szerepéért, a főszerepért, azt végül most is Graham Chapman kapta meg. Az a Graham Chapman, aki a forgatásra már tiszta volt (a Gyalog galopp forgatásán súlyos alkoholizmusban szenvedett). Az a Graham Chapman, aki orvosként a forgatási szünetekben még "praktizált" is a helyszínen. Mi pedig örülhetünk, mert tökéletesen illik rá a szerep, abszurd vígjátékhoz képest meglehetősen emberi karaktert formál meg, Brian pont amiatt nem illik bele a pythonok által megálmodott közegbe, mert túl "normális".
A pythonok ismét magukra osztották a főbb szerepek közül valamennyit, és ehhez most a magyar változat is igyekezett jobban igazodni, bár Kerekes Józsefnek még így is sikerült két különböző színészt leszinkronizálnia (Terence Baylert és Terry Gilliamet). Michael Palin ismét kitűnik, mint a legtehetségesebb színész, aki valamennyi szerepében újfent ellopja a showt, amikor csak a vásznon van - különösen (és telmészetesen) Pontius Pilátusként zseniális (és szerencsére hozzá Dörner György is 100%-ban megállja a helyét).
A magyar fordítással ugyan akadnak kisebb problémák, de én egyáltalán nem érzem ezeket még zavarónak, sőt! Pont ezekből a szabad- és félrefordításokból váltak idehaza a legjobb szállóigék. Persze, értem én, hogy az MP-t csak eredeti hanggal, felirat nélkül, Londonban szabad nézni angol teát szürcsölgetve, időgéppel visszautazva a 70-es évekbe, de mégis úgy gondolom, hogy kishazánk angolul ilyen szinten nem beszélő, az angol kulturális utalásokat nem feltétlenül értő része jól járt az eredeti szinkronnal, mert van egy kis plusz benne, magyaros, és nagyon vicces.
Technikailag is sokkal jobb a film, mint a Gyalog galopp: nekem egyedül a Gilliam rendezte űrhajós jelenet lóg egy kicsit ki a sorból - jó poén, meg minden, de magába a sztoriba se illik túlságosan, és a megvalósítása sem nyerte el a tetszésemet. A helyszínek egy részét egy korábbi film (A Názáreti Jézus) ott hagyott díszleteivel oldották meg, ugyanis pénz az most sem nagyon állt a pythonok rendelkezésére: szerencsére a Beatles George Harrisonja hatalmas rajongójuk volt, így kisegítette őket 4 millió dollárral (Harrisonnak egy cameo szerep is jutott a filmben).
Maga a csapat is egyetértett abban, hogy itt voltak a karrierjük csúcsán, bár a film fogadtatása annak témája miatt nem volt egyértelműen pozitív. Innen, 35 év kényelmes távlatából azonban bátran ki merem jelenteni, hogy a Brian élete bizonyosan ott van a valaha készült legjobb 10 vígjáték közt. Nekem a csapattól ez az abszolút favorit, annak ellenére, hogy vallásos embernek tartom magam. Annyi az idézhető jelenet, mint égen a csillag, és hiába láttam már legalább tízszer a filmet, a mai napig baromi jól tudok rajta szórakozni. Ezt pedig nagyon kevés alkotás mondhatja el magáról...
