Megmondom őszintén, én nem különösebben komálom Jon Favreaut. Volt egy jó dobása, de egyébként jó indulattal is csak egy biztos kezű iparosnak mondanám. Ezért is lepett meg, hogy pont ő készített egy ilyen témájú, meglehetősen sok hollywoodi párhuzammal operáló filmet, amiben arról megy a rinya, hogy mennyivel jobb kicsiben, a kreativitásunkat kiélve filmet készíteni, mint a nagy stúdiók kénye-kedvének megfelelve összerakni egy kétes minőségű, de jól tejelő produktumot.
Mert A séf csak látszólag szól ám a szakácslétről... A gasztrokomédiákkal amúgy is tele van a... padlásom, nagyon ritkán veszem rá magam, hogy ilyesmit nézzek, de A séf esetében pont azért tettem kivételt, mert tudtam, hogy valójában másról van itt szó, mint a majdani 5D-s mozival egybekötött éttermek kultúrkínálatának előfutáráról. Meg bíztam abban, hogy az erősen sugallt ígéret, miszerint a kreatív szabadság kis pénzből összehozva jobb mozit eredményez, "beváltódik". Hát nem. Legalábbis nem akkor, ha a direktori székben Jon Favreau ül.
Szóval miután Jon Favreau megcsinálta a Disneynek a nagy sikerű Vasember-széria első részét, és stúdiónyomásra a másodikat, amit a kritikusok jól szétszedtek, úgy döntött, hogy még egyszer nem kér ugyanabból, és nem vállalja el a Vasember 3 rendezését ekkora stúdiókontroll alatt, hanem inkább megcsinálja az egyik saját, régóta dédelgetett projektjét A séfet, ami igaz ugyan, hogy kisebb volumenű, olcsóbb alapanyagokból, sok-sok barát segítségével készül, de legalább olyan film lehet belőle, amit mindig is szeretett volna elkészíteni. Mindez fogásokkal és éttermekkel bemutatva.
Nem mellesleg a családjára is több ideje juthat így végre, mert egy bizonyos kor után ugyebár sokan belátják, hogy a karrierhajhászásnál létezhetnek fontosabb dolgok is az életben. Szóval egy abszolút szimpatikus, kis volumenű, de csupa élet filmet kapunk? NEM. A séfből, bár tipikus feelgood-mozi, pont az a plusz hiányzik, ami a pikantériáját adhatná. Művészi szabadságról papol, miközben egy sablonos sztorit mesél el ötlettelenül. És amikor azt mondom, hogy ötlettelenül, akkor úgy értem, hogy TÉNYLEG ötlettelenül.
Hol maradnak az olyan kreatív megoldások, mint amivel Spielberg megcsinálta mondjuk a Párbajt, vagy a Cápát? Hol maradnak azok a párbeszédek, amik egy olyan kis olcsó, független filmet varázslatossá tettek, mint pl.: a Shop Stop? Hol maradnak az egyedi ízek, hol maradnak Jon Favreau stílusjegyei? Elárulom: sehol, mivel nincsenek neki. Mert ő bizony ezzel a filmjével is csak azt bizonyította, hogy egy ügyes iparos, és semmi több. Megcsinálja, összerakja, még jól is néz ki, de az egyedi fűszerezés abszolút hiányzik belőle.
És én most itt tényleg nem a hiper-szuper CGI-ra gondolok, mert ahhoz Favreau ért, ha van rá pénz, ezt már bizonyította. Azok a megoldások hiányoztak innen, amik egy alapvetően párbeszédekre építő filmet egy kicsit feldobnak. Hogy ne azt kelljen néznem, hogy abból áll egy jelenet, hogy el-vissza váltunk két ansnittes beállításból, ahogy apa és fia kb. 2 percen keresztül beszélgetnek egymással. Mert az ilyen jeleneteket az igazi kihívás feldobni pár ügyes ötlettel, ami viszont egy bizonyos technikai felszereltség/tapasztalat után már nem pénz kérdése. És ez a felszerelés/tapasztalat láthatóan megvolt A séf készítőinél.
Amiben Favreau ügyes, az a kapcsolatépítés. Máskülönben nem hiszem, hogy sikerült volna összehoznia ezt a Vasember 2 reuniont Scarlett Johanssonnal és Robert Downey Jr.-ral (ugye azt a filmet Favreau nem csak rendezte, hanem Happy, a sofőr/bodyguard szerepében is feltűnt benne). De sok más ismert arc is beugrik hosszabb-rövidebb időre, és kvázi szívességfilmhez képest mindenki hozza a legjobb formáját. Bob Downey szokás szerint önmagát adja, Sofia Vergara pedig meglepően visszafogott.
Nem lett belőle az, ami lenni akart, de önmagában filmként azért megállja a helyét. Klasszikus alapanyagokból főzték, így a stáblista felgödrülésével nem maradhat rossz szájízünk, ellenben különleges élményekben sem lesz részünk. Favreau is visszatér a nagy pénzautomatához, és legyártja a Disneynek A dzsungel könyve 2015-ös kiadását (2016-ban Andy Serkins is megcsinálja a Warnernek a magáét, szóval készüljetek!).
És hogy mi a tanulság? A kreatív szabadság önmagában nem garantál kreatív produktumot. De nem kell aggódni, mert a social media segítségével bárkiből lehet valaki.