A 60-as években menőség volt kémes filmeket gyártani. A hidegháború javában zajlott, a nemzetközi helyzet egyre fokozódott, 1962-ben mindenkit meghódított James Bond... Ráadásul a II. Világháborús filmek is hamar aktuálissá váltak a vietnami demokrácia-terjesztés miatt: kellett a propaganda, na. Mert katonának lenni is menőség ám, izgalmas kalandok várnak az emberre, már persze ha nem lövi szét az ember agyát az első nap egy mesterlövész a dzsungel mélyéről.
A Kémek a sasfészekben is ebben a korszakban született: a felvételek, trükkök minőségén ugyan látszik, hogy nem mai csirkéről van szó, ellenben veszettül szórakoztató 2,5 órás akcióbomba. Persze ennek megfelelően köze sincs a valósághoz, habár felületesen nézve még akár azt is hihetnénk, hogy ilyesmi tényleg megtörténhetne, de amikor eltelt másfél óra a filmből, és a cselekmény elfogyott... és te még tudod, hogy egy óra hátra van... és riadóztatnak a német bázison... és előkerül kb. 100 kg dinamit... és... huh!
A sztori szerint egy fontos tiszt repülője zuhant le valahol egy német bázis közelében, és az angolok egy amerikaival (Clint Eastwood) kiegészülve épp egy mentőakciót szerveznek a kiszabadítására. Több gond is felmerül már rögtön az elején: egyrészt az a bizonyos német bázis egy hegy tetején van, amit nem olyan könnyű megközelíteni, másrészt az angol kémcsapat tagjai hullani kezdenek, mint a legyek, pedig még németekkel nem is találkoztak. Kiben bízhat meg Smith őrnagy (Richard Burton), már ha egyáltalán megbízhat bárkiben is?
Alistair MacLean regényéből született a forgatókönyv, egészen pontosan a kettőt egyszerre írta, hiszen akkoriban már olyan nagy ász volt, hogy az emberek megőrültek a sztorijaiért, így Hollywood is hamar lecsapott rá. Több könyvét meg is filmesítették a későbbiekben, de egyik sem volt olyan sikeres, mint A kémek a sasfészekben. De azért azt is le kell szögezni, hogy ezt a filmet sem az eszéért, inkább a szívéért, meg a külsőségei miatt szeretik. Viszont azokért nagyon.
2,5 órás film, aminek az utolsó 1 órája tömény zúzás - ez a leírás akár még a nagy utálatot kiváltó Az acélemberre is simán passzol, de most mégsem Zack Snyder CGI orgiáját jellemeztem. Igazából kicsit olyan, mintha két filmet néztem volna meg: az első másfél órában egy mindenáron okosnak tűnni akaró, de valójában erőltetett fordulatokkal operáló kémsztorit nyomtak az orrom elé, az utolsó egyben pedig egy a valóságtól teljesen elrugaszkodott robbantgatós, menekülős, verekedős, mindent túlélős akcióbomba következett. Furcsa módon mégis bejött.
Ennek egyrészt a kiváló hangulatteremtés az oka, mert azt a dohos trükkök ellenére sem lehet elvitatni a filmtől, hogy a nézőt szinte rögtön bevonzza, és nem ereszti. Télen játszódik, és a hideg átszűrődik a vászonról, noha a végén már kicsit csalni kell az eszeveszett tempó miatt, és nincs idő a vásznon megszáradni a jeges patak után, szóval marad a varázsütés... És a kastély hidegét, állott szagát is szinte éreztem, miközben főhőseink a szűk folyosókon csinálták ezt a kémkedés nevű izét.
Richard Burton talán a világ egyik legnagyobb színésze volt (mégsem kapott Oscart soha). Bár nem az ő műfaja, de mégis remekül megállja a helyét a sokáig kissé ellentmondásosnak tűnő angol őrnagy szerepében. Clint Eastwood pedig... Clint eastwood. Ugyanazt a jól ismert, hűvös tekintetű figurát hozza, amelyikkel befutott 2-3 évvel korábban a westernfilmekben, és amit utána is előszeretettel húzott elő a kalapjából. Ő egyébként minden más szerepénél több embert gyilkol meg ebben a filmben, szóval nem kell aggódni, a készítők nem szívbajoskodtak, úgy hullanak a németek, mint Rambo ellenfelei a negyedik részben.
A Kémek a sasfészekben egy inkább a fiataloknak szóló, korához képest látványos akcióbomba, amiben elegánsan hunynak szemet rengeteg dolog felett (nyelvi problémák, a hullák eltüntetése, a beépülés könnyedségei), és aminek első másfél órájában alig feltűnően alapoznak meg a későbbi akciójelenetek színhelyeinek. De haragudni egy percig sem lehet rá, mert benne van az a plusz, az a szív, ami ma már a stúdiófilmek legnagyobb részéből abszolút hiányzik. De azért a II. világháborúról ne ebből tájékozódjatok.