Egy hatalmas ókori nemzet bölcs uralkodója, bár szíve szakad meg, egyik hadvezérét alkalmasabbnak tartja arra, hogy kövesse őt a trónon, mint saját (meglehetősen p*cs) fiát. Miután elhalálozik, az irigy, megalomán örökös megszabadul riválisának hitt főhősünktől, aki végül a rabszolgák élére állva komoly gondokat okoz az újdonsült uralkodónak. Mindezt Ridley Scott rendezésében. Nem, ez nem a Gladiátor. Sajnos. Mármint abban az értelemben "sajnos", hogy a hasonlóságok ellenére ég és föld a két sztori minőségbeli különbsége.
Tavaly év végén azt hittem, hogy ez az idei majd elhozza a "szandálos" filmek tejjel-mézzel folyó kánaánját. Aronofsky Noéja több, mint érdekesnek ígérkezett, a fun-faktorról a Herkules (a Szikla-féle) látszott gondoskodni, az "i"-re a pontot pedig az eddig egész jóféle történelmi/kalandfilmeket leszállító Ridley Scott nevével fémjelzett Exodus tehette volna fel. Na most az, hogy háromból nullát húzott be Hollywood... És ha vajszívű vagyok, akkor talán még a Herkulest tudom mondani, mint olyat, ami nagyjából hozta azt, amit elvárt az ember tőle... Több, mint elkeserítő.
Az ismert bibliai sztorit ezúttal grandiózus nagytotálok és egy (vörös-)tengernyi CGI segítségével elevenítik meg a vásznon: Mózes a fáraó udvarában nevelkedett, mint egyiptomi, de annak halála után kiderül, hogy valójában egy izraelita, ezért az új fáraó, akivel testvérekként nőttek fel, száműzeti. Főhősünk túléli a menekülést, családot alapít, de egy égő csipkebokor, és az egy kisgyerek képében feltűnő isten hatására visszadzsal Egyiptomba, guerilla-akciókat szervez népével, mindaddig, míg ki nem utálják őket a placcról...
Nem az a baj az Exodussal, hogy rossz film. Mert nem az. Az a baj vele, hogy annyival, de annyival jobb lehetett volna... Bántóan középszerű. És ezt, a Gladiátor rendezőjétől nem vártam volna. Mondjuk a Prometheus, meg A jogász rendezőjétől igen, de a Gladiátorétól semmiképp sem. Ridley Scott sajnos zsinórban ontja magából a csalódást keltő alkotásokat, amikben mindig benne van, hogy mennyire jók lehettek volna, de végül nem sikerül beváltaniuk a hozzájuk fűzött reményeket. Vagy ami még rosszabb: még a középszerűnél is sz*rabbak lesznek (lásd A jogászt).
Hol rontották el? Már az alapoknál! Nos, már az gyanús volt, hogy az egyik forgatókönyvírással foglalkozó oldal (mozipremier előtti) szkriptelemzése meglehetősen lesújtó volt, és sajnos ez a filmet látva be is igazolódott. Oké, hogy a Bibliában vannak jóféle tanító sztorik, de hogy akkor még nem értettek annyira a karakterárnyaláshoz, az szent, mint a mise. Scotték megpróbáltak valami jellemet adni a fáraónak, de végül annyit sikerült kisajtolni magukból, hogy hisztis, és ő maga sem tudja, hogy pontosan mit akar, de azt nagyon.
Ami persze egyébként nem lenne rossz, de amennyi játékidőt elb*sznak arra, hogy ezt bemutassák, az kriminális. Mindeközben pedig olyan ócska set-upokkal dolgoznak... Lásd a nyitójelenetet: szinte más párbeszéd nincs is, csak annyi, amennyiben felmondják a jóslatot, ami utána 5 perccel beigazolódik. Meg sem próbálják elrejteni, úgy becsempészni a szövegbe, hogy ne ordítson: "figyu, ez most fontos, vetted?". Márpedig az arcunkba tolt set-upoknál kevés rosszabb van.
Scott behoz jó néhány tehetséges színészt, de igazából sz*rik rájuk. Sigourney Weavert csak dísznek használja (egyébként jól áll neki az egyiptomi hacuka), Ben Kingsley karakterében is az arcszőrzete a legérdekesebb... Meg ott van a Breaking Badből szalajtott Aaron Paul, aki az elején kopasz, aztán utána meg már nem. Igen, ennyi a karaktere. Néha leselkedik a látszólag magában beszélő Mózes után (oh, csak nem konfliktust vezetnek fel?), hogy aztán abból végül ne legyen semmi.
Ez a történet kifejezetten Mózesre koncentrál, csak az a baj, hogy nem tudja megragadni az igazán izgalmas pillanatokat az életéből. Kapunk helyettük: beszélgetést a feleségével, beszélgetést a gyerekével, beszélgetést a zsidókkal, beszélgetést a phitomi helytartóval, beszélgetést Istennel... Menetelést szép helyeken, menetelést még szebb helyeken, menetelést nem olyan szép helyeken. Még ébren vagy? Nem? Pedig így néz ki az első nagy csatajelenet, és a tényleges, utolsó fél órára tartogatott Exodus közti 1,5 óra.
Ami nagyon jó a filmben az az, amire az előzeteseket is építették: a látványvilág. Olyan parádés a CGI, hogy kifejezetten "miak*rvaéetfolyikitthogyeznemkerültbealegjobb10be?" Mármint... a Demóna megoldásai néha elég bénák voltak, a Transformers sorozat is egyre inkább műszagú, az első két Hobbit-film és a mostani előzetese alapján onnan sem számítok túl sok jóra... De itt! Tényleg parádésak a csatajelenetek, az átkelés a Vörös-tengeren, meg persze az eddig nem sokat emlegetett 10 csapás is (ez utóbbit sajnos csak ledarálták, nem nagyon foglalkoztak bővebben vele).
Meg lehet nézni. Vannak jó pillanatai. Van sokkal több nem annyira jó, és van pár kifejezetten rossz is. Az biztos, hogy az eddig megjelent kritikák alapján én rosszabbra számítottam, és az is biztos, hogy miután az előzetesek levettek a lábamról (grandiózus történelmi eposz, jóféle rivalizálással - ezt ígérték), csalódtam a végeredményben. Szerintem kifejezetten jót tett volna neki, ha máshová helyezik a súlypontokat, és az eredeti pletykák szerinti 200 perces, igazán badass filmet kaptunk volna. Igen, 50 perccel hosszabbat, jól olvasod. Mert az izgalmasnak ígérkező részek kifejezetten összecsapottnak érződtek, és ezen ez segíthetett volna.
U.I.: Nagy poén lett volna, ha az egyik felboruló harci szekér hátuljába beleraktak volna jól láthatóan egy gázpalackot.
