Miután Tim Burton szakítva az addigi filmes Batman-ábrázolásmóddal kicsit komolyabbra, darkosabbra vette a figurát, és a népnek is bejött, a Warnernél elkezdtek sorjázni a sötét lovag kalandjainak filmes folytatásai. Egy menetre még Tim Burton is befizetett, de aztán átpasszolta a labdát Joel Schumachernek, aki 2 rész alatt olyan műanyaggagyit varázsolt a bőregér fegyverarzenáljából, hogy azóta is kötelező tananyag a "Hogyan tegyünk tönkre jól menő franchise-okat" és hasonló című kurzusokon.
A Batman és Robin jelentette mélypont után elérkezettnek látszott az idő, hogy tiszta lapokkal indítsák újra az útjára Bruce Wayne és szárnyas alteregója történetét. Megfordult egy-pár rendező a képzeletbeli székben (a legismertebb talán Darren Aronofsky, aki emellett a Wolverine-filmet és a Robotzsaru rebootot is skippelte az utóbbi pár évben), míg végül Christopher Nolannél nem landolt a projekt. Az akkor még ifjú titánnak számító rendezőzseni pedig eléggé komolyan vette ezt az "újraértelmezés" dolgot.
A Batman: Kezdődik! története - nem fogjátok elhinni, de - Batman megszületéséig nyúl vissza. Hogyan lett Bruce Wayneből árva, abból az árvából hogyan lett dühös fiatal, és abból a dühös fiatalból hogyan lett kiváló harcművész, aki végül úgy dönt, hogy egy szimbólum mögé rejtőzve rendet rak Gotham Cityben, a korrupció, és mocsok városában. Ellenfelekként pedig megkapta mentorát, Henri Ducardot, illetve Dr. Jonathan Crane-t, akit talán "Madárijesztő"-ként jobban ismer a közönség.
Nagy bátorság volt Nolan részéről, hogy az első filmre kevésbé ismert ellenlábasokat választott Batmannek. És most a "kevésbé ismert"-et tessék a helyén kezelni: a korábbi epizódokban (az Adam Westes korszakot most ne vegyük ide) ugyanis sem Rha's Al Ghul, sem a Madárijesztő nem kapott még lehetőséget, úgyhogy a mozinéző közönség számára tulajdonképpen ismeretlennek számítottak. Egy kevésbé bátor filmes bizonyosan a Jokerrel, vagy Kétarccal kezdett volna, de Nolan vállalta a kockázatot.
És tulajdonképpen egy kicsit meg is botlott, hiszen a Batman: Kezdődik! messze nem lett olyan sikeres pénzügyileg, mint ami az egy Batman-filmtől, pláne egy jól sikerült darabtól elvárható lett volna. Persze alapból hátránnyal indult a Batman és Robin, és a viszonylag nagy kihagyás után, de akkor is gyengécske volt a mozis szereplése a méltató kritikák és az elégedett nézők tömkelege ellenére sem. De ez az áldozat kellett ahhoz, hogy a második és harmadik résszel az egyik legsikeresebb franchise-zá emelje a Sötét lovag-filmeket - de erről majd később.
Nolan legnagyobb találmánya az volt, hogy a filmeket "realisztikus" (vagy inkább a "hihető" jobb szó rá) hangnemben valósította meg. Mert ellentétben az átlag szuperhősökkel, Batman TÉNYLEG hús-vér ember, akit nem harap meg semmi, nem adnak be neki semmilyen szérumot, amitől bikább lesz, és nem is egy másik faj tagja. Ő csak simán kurva gazdag, és jól ért a nindzsáskodáshoz. Persze ez első ránézésre az ellenfeleiről nem mondható el...
Csakhogy Nolan fogta ezeket a gonosztevőket, és a mögöttük rejlő képregényes alapgondolatot felhasználva úgy alkotta újra őket, hogy illeszkedjenek a Batmannel megvalósítható hihető környezetbe: a Madárijesztő hallucinogén anyaggal éri el, hogy rémes szörnyként lássák őt áldozatai, Rha's Al Ghul halhatatlanságát pedig összefonta a Batman-szimbólum halhatatlanságával: az évszázadok óta éldegélő fószer valójában az Árnyak ligája vezére, aki inkognitóban irányít, maga helyett pedig kvázi "avatarokat" rak ki mutatóba, ahogyan mondjuk a Star Wars előzményfilmekben Padmé is csinálta udvarhölgyeivel.
Ettől aztán bizonyos szempontból nézve a karakter valóban halhatatlanná vált, ami szerintem az egyik legjobb fogás volt az egész szériában. A másik legjobb dolog pedig az volt, hogy végre ez tényleg egy olyan film volt, ami Batmanről, és nem az ellenfeleiről szólt. A Kezdődik!-ben aprólékosan bemutatják a Batmanné válás lépcsőit, a kezdeti buktatókkal, és persze az eszközbeszerzés nehézségeivel együtt. Élvezet nézni minden percét, ahogy a jelenetek logikusan egymásra "pakolódnak".
És élvezet nézni az első osztályú színészgárdát is, leszámítva persze a rém tehetségtelen Katie Holmest, aki annyira kilóg a többiek közül, hogy valósággal fizikai fájdalommal jár nézni azokat a jeleneteket, amiben ő szerencsétlenkedik "színészet" címszó alatt. Christian Bale viszont tökéletes volt a címszerepre, ahogy a két nagy öreg, Michael Caine és Morgan Freeman, akiket megkapott maga mögé támasznak - no nem mintha szükség volna erre.
Noha ez tényleg a Batman története, szép számmal akadnak ellenlábasai: gonosz cégvezető a Wayne vállalat élén, akit Rutger Hauer formál meg, a városi maffia főnöke, Carmine Falcone Tom Wilkinson tolmácsolásában, és a már említett két Batman-főgonosz Liam Neeson és Cillian Murphy által eljátszva. Meg persze Gordon felügyelő szerepében az ezerarcú Gary Oldman is fantasztikus. Ugyan Gotham elpusztításának terve már egy kicsit lemerészkedik a realitás talajáról, mégsem válik zavaróvá, hiszen olyan ügyesen van belecsomagolva a sztoriba, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy a forgatókönyvet félig David S. Goyernek köszönhetjük...
A legjobb jelenetsor természetesen a széria visszatérő eleme, az autósüldözés, ami ebben a részben sikerült szerintem a legjobbra. A tét itt a legnagyobb, a megoldások is rendkívül szellemesek, és a rendőrök első reakciói a Tumblerre - mert hogy így hívják Batman kocsiját, ami egy tank és egy Lamborghini keveréke - is elképesztően viccesek. A háztetőkön való ugrándozás eddig a futkározós üldözések privilégiuma volt, de Nolan ravaszul átültette a koncepciót ebbe a nagyobb, látványosabb ligába, megalkotva az autósüldözések non plusz ultráját.
A Batman: Kezdődik a valaha készült legjobb eredettörténet, ami végre most az egyszer tényleg a főhősre fókuszál, és megalapoz a későbbi filmeknek is - a második rész mindkét főgonoszára tesznek utalást: Wayne a szülinapi bulin a vendégeket két-arcú barátoknak nevezi, és persze a film végén megjelenik a Joker-kártya is... Ez egy olyan film, amit nem elég egyszer látni, viszont meghálálja az újbóli bizalmat: minden nézéssel egyre jobb, és jobb lesz. Úgyhogy ideje elővenni, és leporolni megint, ha már legalább 1 éve, hogy utoljára láttad :)
